Tauchturm commando

  • 0

Tauchturm commando

Ha valakinek a szíve gyorsabban ver a tiszta kékségbe letekintve, bizsereg a langyos víz súlytalan ölelésétől, akkor könnyen megérti, miért volt gyönyörű élménybentt2.JPG részünk. Igazából bárhol, bármikor, maga a víztömeg képes az emberben lakó kétéltűt felébreszteni, ami egy búvároktató részéről nem is hihetetlen. Szerencsére a medencecsodák cikk kapcsán több ilyen áhított lehetőséget találtam, amiből egy kiváló itt van tőlünk 120 kilométernyire.

Szinte pontosan, egyenesen érkeztünk a jellegzetes épülethez, aminek a homlokzata is mutatta, hogy itt egy függőleges, 11 méter mély, 5 méter átmérőjű medence lakozik. tt3.jpgBúvárkatedrális gondoltam, aztán éreztem is az ideillő áhitatot. Felocsúdni se tudtunk, mikor már egy aranyos hölgy beterelt a liftbe, eligazított minket, beszedte az anyagi ellentéteket, majd eltűnt. Mi meg ott álltunk a melegben, egy uszodai medence szélén, ami beletorkollott a toronyba. Coolturált… ez jutott eszembe, mit egy leragadt lemzjátszó, csak ismételgette agyan a visszhanzó csodálatot, miközben bennem már türelmetlenség dobogott, hajtott a vízbe bele. Régen öltöztem be ilyen gyorsan, rég is tűnt ilyen hosszúnak.

tt1.JPGPali már valahonnan a mélységből figyelt felfelé, az ifjúság meg csak fentről lefelé. Odaértem, engedtem a kísértésnek, megragadva a vezetőkötelet araszoltam lefelé. Sssszörty! Ez volt a fülem, ami emlékeztetett náthás korszakaimra, meg arra, hogy a víznyomás egyenlítései most lassítani fognak. A mellkasomon ülő nyomás, a fejemben doboló türelmetlenség hamar végzett a magammal vitt levegőkészlettel, azaz máris a felszín felé úsztam. Nem túl ideális állapot, de javítani innen elég könnyű lesz – gondoltam. A következő merülésekkel egyre jobban éstt7.JPG jobban alkalmazkodott a szervezet a feladathoz, sajna ez sok időbe került. Kamerával is sikerült pár szép felvételt készíteni, amiben egy készülék, meg Petya is szerepet játszottak, míg Anna kapott a végén pár perc készülékes időt. Mivel körbe-körbe nem túl jó lehet úszkálni, az ablakon bámészkodtak kifelé, fentről nézve a kertek, utak panorámáját, a szélben hajaldozó fákat. Na, ez ám az abszurd érzés! – én is kipróbáltam.

Aztán amilyen hirtelen belecseppentünk ebbe a kis csodavilágba, olyan gyorsan járt le a bérelt idő, találtuk magunkat a földön, az autók mellett pakolva. Pár perc néma sóhajjal után indultunk hazafelé, egy olyan élménnyel, ami egy komoly hiányt töltött be sajátos módon. Visszajövünk még.


About Author

Karas

Alapító tag és búvároktató, számos tengeren és merülésen túl, a Kerasub frontján.

Leave a Reply

Barlangi bújócska

Blogtár