Nehézfém, forrón gulyással

Nehézfém, forrón gulyással

Hogy az ólom mennyire nehézfém-e azt nem a könyvekből derül ki, hanem mikor a pupuc megfogja az olvasztótégely rúdját, emel egy nagyot, majd megnyúlnak a kezei és úgy marad minden: üst a helyén, benne meg peremig az ezüstös leves. T1000 kicsit szétesve.

Mi is kezdtünk szétzuhanni mire kész lett a gulyás. Délben kezdődött az izzítás, de csak 4 óra lett, mire az első kockák koppantak a kövön. Eztán már ment minden gyorsan, a meleg szívta ki az emberből a nedvességet, az ember meg a sörös palackért nyúlt kompenzálni. Védőital nélkül nem megy: ami limonádét, vizet, meg gyümölcslevet megittam magam is, az porozva tűnt el a bendőmben, 6 literig bírva a számolást. Magát a produktumot sem győztük leltárba venni, csak jöttek ki a formából: 1-2 kg, 5 féle fazonban. Feco, Gehér Doki váltotta egymást mellettem a nagy öntészetben, páran meg bekukkantottak az eseményre. így esett, hogy Ági és Jucus megirigyelve az ólomöntést, megpróbálkoztak a jóslással.

Hiába mondtuk, hogy nincs Karácsony, de csak-csak csak zubogtatták az ólmot a vízbe. Lettek is érdekes formák, bagolytól a fekete lyukig, minden kaotikus gombolyagként ott figyelt. Engem mondjuk a szalmakrumplira emlékeztettek, amiről eszembe jutott, hogy enni kéne. Mutterék komoly sűrűségű gulyást hoztak létre a konyhai ágon, itt fel is lett függesztve az iparkodás.

Lámpafényes olvasztással végződött a széria, sajgó tagokkal, pár égésnyommal, már-már kóvályogva szedtük össze a felszereléseket. Mire éjfélt ütött az óra, a következő 2 évre elég ólom katonás kis kockákba rendeződve várta a további utómunkálatokat, én meg tisztára suvickolva végigvágódtam átmenet nélküli alvásba zuhanva.

Pali mondta, hogy jövőre aranyat öntsünk így. Ok. Bár nem járt messze az igazságtól: az ólom kilója 300 Ft körül mozog, az öntött tiszta forma pedig 700 Ft-tól vehető. Szoktam mondani: aki nem áll ott a kohónál, ólmosakat lélegezve, az aranyáron megveheti.