Apnea Academia 4.

Apnea Academia 4.

Nagyon jól sikerülhetett az esti meditáció, mert olyan de olyan fitten, energiával feltöltve ébredtem, hogy az már rendkívüli volt. Ha ez tényleg így működik, akkor hihetetlen egy dolog. Szükség is volt rá, mert valljuk be, erővel, kedvvel a negyedik napon már az ember nincs teljében. Azért mi igyekeztük győzni.

Reggeli előtt medence, apnea, le kell győznöm a szörnyemet, mi az, hogy nem megy ahogy szeretném. Nos, elvileg legyőztem, de kedvem azért továbbra sincs hozzá. Egyszerűen NEM! Sokkal inkább vonz a free immersion!

Azért a sledgen mi lettünk az elsők. Sikerül harmincig egyenlíteni, itt ki is szállok, kapaszkodom a kötélben és nézem, ahogy Bátorunk elhúz tovább. Telik az idő, koppannak 48-on, s csak nézek üveges szemmel, hogy ez mekkora dolog. Nyomás alatt, lazán, igyekszem megnyugtatni magam, hogy jó is itt. Közben levegő süvít a ballonba, s indul szép lassan felfelé a szán, az oktatóval, a Gáborral. Vigyorogva várok, stoppolok: felfelé naná, hogy nem hagyom ki az ingyenfuvart. Ez így klassz merülés, nagyon jó játék, vigyorog az ember, ahogy közeledik a felszín. Ja, 27 fokos meleg vízben persze, hogy vidámság ilyeneket csinálni, az Adrián, esetleg Hegyeshalomban másképp nézne ki… Nézünk egy profilt: Gábor 38 másodperc alatt volt lenn a végponton! Na igen, ehhez már kell egyenlíteni tudni! Mégpedig ügyesen!

Második kör már hamar elér, hiszen mindenki 15 méter körül kiszállt: egyenlítési probléma lökte ki az embereket. Gyengén felkészülve, kapkodva indulok, s rossz ütemre egyenlítve kínlódom magam is 15 méterig, hogy eleresszem a szánt. Sajnos, de legalább nem reccsentettem meg a fülem – mint néhányan a makacsabbak közül.

Gyúrunk, csak nyomjuk le-fel a maradék időben. Majd tanterem, tenger megint, este pedig videovetítés, téma a samba, meg black out, azaz a sekélyvizi ájulás. Amit részünkről biztos beájulás követ, naná, hogy a fáradtságtól.