AMED BUNUTAN

AMED BUNUTAN

Amed címszó alatt három falat említ a (2001-es kiadású) Lonely Planet Diving Guide – de bővebben nem tárgyalja, pedig megérné. Bunutan falu öblétől indulunk délnek haladva az északi driftet meglovagolva. Errefelé a merülőhelyeket többnyire dzsunkával közelítjük meg, az áramlástól védett öbölben ötméterről startolva. A nyílt víz felé haladva a homokrézsűnél érdemes leragadni az angolnakertnél.

Ennyire sűrű, dús telepet látni nem mindennapi: a méteresre kinyúló, ringatózó angolnák alkotta sűrű mező olyan, mit kaszálás előtt álló gabonatábla.

Persze a rézsű lefelé vezet, a húszméteres szikláig a homokban cirkáló gömbhalak, meg kék pettyes ráják kínálnak optikai felvezetést. A szikla maga lakótelepet alkot, mert a korallok és szivacsok között üveghalak ejtik rabul a pillantást. Jobban megnézve kétféle scrimp azaz rákocska uralja az alsóbb átjárókat a makrofotósok legnagyobb örömére.

Kicsit lejjebb egy tisztogató telepen a kékpettyesek a leggyakoribb vendégek, de visz tovább az áramlás és kavargó vízrétegekben vibráló halfelhőkben gyakran feltűnik egy-egy nagyobbacska barakkuda is. Van itt pillangóhal, doktorhalraj, meg korallhalak kavalkádja, öröm időzni húsz méter alatt. Mivel az idő megy, emlekedni kell, miközben visz a víz, színpompás lágykorallok gorgóniafők mellett, egészen a négy méterig emelkedünk.

Szerencsével bármibe botolhatunk a korallkertben, akár az ívási időszakban agresszív Giant Triggerfisch is uszonyunkba haraphat. Ha jól osszuk be a levegőt, akkor majdnem a Lipah öblébig driftelünk, akár nyolcvan percnyi bámészkolódás után, miközben kis szerencsével láthatjuk a helyi szirticápa család képviselőit is. Ehhez nem kell lemennünk a harmincöt, negyvenes tengerfenékig.