Korai Adria

  • 0

Korai Adria

Történelemszámba megy, hogy anno május 1 volt az első túra, mikor mentünk a tengerre és nem számított milyen is az idő. Igaz, azóta megízleltük a trópusibb vizek sóját – ami így  a téli elvonási tünetektől hajszolt búvárnak áprilistól főleg jobban esik mint az Adria vizét kóstolgatni. A különbséget száraz ruhával kompenzáljuk, ami lehetővé teszi, hogy bármikor, 6 órányi utazással vízbe merülhessünk. Most is ez történt.inwater.jpg

Minden társaságban kell központi mag, ami meghatározza az irányt. Nos, a mag körüli tér feltöltődése ez alkalommal elég csiki-csuki alapon történt. Felmerültek a kifogások, a hangulati elemek és persze a “ki jön kérdése” hatszázszor, így aztán az indulás előtti este dőlt el először és egyben végül, hogy okés, autók, cuccok, ülésrend fixálódni látszik. A szervezők nagykönyvének 1-től 10-es skáláján ezt az óvódások szintjén is kettesre értékelik, aminek egyenes következménye, hogy az ilyen túrák nem indulnak. Kivéve, ha sikerül egyben tartani a szálakat és így is megoldható, akkor mókás kis túra kerekedik a dologból, ami egyben a Kerasub egyik fő törekvése. Ez azonban nem minden esetben van így, hiszen ha egy igazi utazásra megy az ember, akkor egy hónappal előtte voksolni és fizetni kell – nem csak a helyszíni névsorolvasásnál.

Túl a dilemmákon, mintegy 15 perc késéssel Körmenden lett teljes a csapat. Ezen alkalomból pisszentek a sörök.

– Ráfűztök, nem lesz ám fél óránként fáradt-sör csapolás! – mondja a sofőr – aki én vagyok történetesen.

El is megyünk pár kút mellett, mivel a gondolatnál lassabban terjed a hang hátulról előre, így a megálló helyett 22 km következő parkoló, majd 45 km újabb haladékkal érkezünk. Ez alatt a jókedv csendesbe fordul, nyirkosodnak a tenyerek – ami egyébként a sör halmazállapotváltozásának egy módja. 

A séta felszabadítja  a kedvet, nevetgélve gördülünk a parkolóhelyre, ezúttal rozicska nem kaputt – de Zsolt hoz egy mozgóbüfét. A búvár józan ember ugyan, de a szerencsés leérkezést áldomással ünnepli. Ugyan átvettük a szobát, de jól esik az utcán állni, a mediterrán, fűszeres parti párát lélegezve poharazgatni. Ez egy másik dimenzió –  amit tengerpartnak hívnak. Csupán kényelmes 6 órányira tőlünk…

Mozaikképek egy túrából. Avagy pekara, burek sa mesom, bijelo kava, kinek espresso, bok! – és máris a hajó imbolyog alattunk, mikor már az ólomkockákat fűzögetjük. A cuccok a helyükre kerülnek, meglebben a levegő, ahogy  a hajó elindul, hűs, tiszta, sapkát húzok a huzat ellen. Vigyázok a melegre.

Dupla palack, Divelabs wing. Jebem ti teknicka ronjenja – jut eszembe az öreg Gacevic, ahogy fintorogva int fejével a dupla plackon végtelenül babráló fontos igenprofi ninja vendégek felé. Most én érzem magam kicsit ilyen rajzfilmfigurának, szinte érzve magamon korábbi énem sanda pillantását. Ugyanakkor semmi okom rá, hamar kész az egység és nem igényel az átlagnál több munkát. Egy dolog nagyon idevág: gyakorlat teszi a mestert – az pedig csak most kezdődik. Most aktuálisan 4 tech-ninja akad a hajón, fekete, vízmentes overallban. Akad egy színesebb alak is, aki nem jókedvből de Murphy szeszélyéből a lehetséges szívások egész skáláját végigküzdi.

A téli többezres pufi polar aláöltözet vastag. Még 15 kg súly is kevés hozzá, így konkrétan 20 percet birkózik a besúlyozással. Ez alatt egy uszonycsat, majd egy másik uszonypánt bosszulja meg az adódó indulatokat. Érkezik a segítség, egyik vendégnél komplett 1 pár azonos uszonypánt-csat szett van. Az ezek után történt merülés után ember nem maradt szárazon, a 16 fok körüli víz ugyancsak a szkafander alá fért. Ez egy lap a pakliból, aminek két oka van: a ruha hibája, ill. tipikusan a búvár hibája. Mindkettő rossz érzés – főleg, ha a ruha első merülésen debütál. Így viszont kétesélyes, vagy akár dupla a sansz. Egy másik ruha tesztelésével már négyesélyes a buli. Mivel az is beázik. Én sok mindent láttam már – olyan is volt amit szívesen szemléltem – de ilyent még nem láttam. Irigység nélkül mondhatom, (előre tallózva a történetben) hogy egy 5 merüléses kora-adriai túra minden merülülésén bőrig ázó szkafanderben… ez maga a kitartás és elszántság sportértékű példája. Bravo!

dark_nova_spilja.jpg

A srácok neoprénben merülnek, igazából jól veszik a vizet. a dupla 10-es palackok két merülésre elegendőek nekünk Zénóval. Papírforma minden – azaz az időjárás tényleg nem jó. (bezzeg hétfőtől!)

Felfedező merülés, avagy rossz idő miatt a partvonalra szorulunk. Telefonkonferencia, 12 méteren a roncs, tudatos elsüllyesztés esete forog fenn. 20 méteres halászhajó, de még nem merülte a vezérkar. Úgyhogy keressük a kísértetet, de csak eg yrégi bárkára lelünk. Se nem 10 méter mély, se nem 20 méter hosszú és pláne nem friss teknőről beszélünk. azért merülés élmény, bár nem az ötcsillagos fajtából.

mali_olupine.jpg

Második nap végén a trockit neoprénre cserélem és budysurfözöm. Kéne ennek egy jó név, jobb, mint mint sikló, huzató, kapaszkodómóka, vagy wingelés. Túl a tesztüzemen most a kamerákat is felfogatjuk, két db GOPRO lesz képbe állítva. Indulás, megfeszül a kötél. A neoprénhez kell ólomöv – természetesen. A szárnyat fogom irányítani, ahogy kötélen húz maga után a hajó. A felszínen levegő korlátlanul hozzáférhető, lenn, tüdőből gazdálkodunk. (video- itt!) Előre döntve a kapaszkodót, lassan lefelé indul, magával húz. Egyenlítek, ami annál könnyebb, hogy a maszkot a víz és sebesség ereje az arcomra nyomja. Csak az orromon kell levegőt fújnom és pattan a fülem. Nem megyek mélyre, bár könnyű 3-6 méterre lemerülni. Csavarok a két szárnyon, ami kicsit olyan, mintha egy nagy telefonkönyvet próbálnék ketté tépni. A forgás rögtön megindul, főleg, ha a testemmel is megcsavarodom, segítem a pörgést. Jobb, mint a ringispil, dugóhúzó alakban siklom. Majd oldalt, egyik szárnyat kinyújtva avízből. Megpróbálom a fejjel lefelé figurát színezni. Jó szórakozás, mire a hajó kiköt, veszem észre, hogy kezdenek az ujjaim gémberedni. Megfordul a fejemben, hogy lehet-e ennek DCS (dekompressziós betegség) vonzata. A válaszom az, hogy nos, hogy igen. Jobb nem rángatni az oroszlán farkát, azaz ez a játék nem mélymerüléses akciók folytatása.

slider1.jpg slider2.jpg slider3.jpg

Második nap, negyedik merülés után. Felnőtt férfiak csendespihenőre térnek! De komolyan! Indokolt és jóleső dolog végre a hétvége alkalmából a jó merülések nyugtázásaképp ledőlni egy kicsit  – az esti pizzázás előtt. Toceno pivo – belefér.

Van még Peltastis a tarsolyban, úgyhogy irány Silo! Ez egyben a hazaúttal járó búcsúmerülés. Párok elosztva, összeszerlve 10-kor, majd irány a hajó. Rövid, huzatos száguldás, majd ugrás. Ismerős sziluett. Árbócok a kékben, halak kavarognak és sejtelmes áramlás feszül a búvárnak. Imádnivaló állapot, helyzet, lebegés az élő-mély-kék térben. Merülőpárt vezetek, ahol én csak a negyedik vagyok. A harmadik a hívatlan árnyék, mag a Para – az alaktalan félelem. Így lesz közvetlen merülőtársam, akit próbálok nyugtatni. Nem megyünk mélyet, a fedélzet magassága elég. 16-22 között , biztosan merülünk. Nézni kell, látni a hajót, a többi búvárt, ahogy gyöngyfüggönyszerű levegőt eregetnek. Látni a masszív felépítményt, amit kezd benőni a tenger. Siklani súlytalanul a hajótest felett. Ezt kell csinálni.

Közösen emelkedünk. Levegőmegosztásban segít a hosszú tömlő. 5 méter 3 perc. Safety Stop. A fogalom értelmet nyert, a komputer pedig feladatot: a Suunto számol visszafelé. Jó lebegni a hajó alatt – kötelező gyakorlatként is. Biztos felszín, a távolság kevésbé – figyelni kell azt a mélységet.

– Majd egy komputerrel merülünk, elég lesz az! – hallom időnként felszereléskölcsönzéskor.

Persze profi nem mond ilyent, de ha a vendég úgy akarja, akkor okés. Csak a Dive Planner táblát is vigye magával, órát, és mélységmérőt úgyszintén és tudjon jegyszetelni ha tervezésre kerül a sor. De egy komputert is értve kell használni.

Újabb mozaikok kerülnek a helyükre, hogy teljes legyen a túráról alkotott puzzle. Cuccmosás, pakolás, logbook, pecsételés. Kedves szokás. 2926. Jó tudni. De hát ki számolja? – ha én nem. És ettől hiteles. Uzmite karticu kétszer. Utolsó kávés megálló a pályán. Vasalt 86-os főút, öt piros-lámpás szakaszolóval plusz félóra toporgás az útépítés jegyében. Messze innen Felcsút – nyugat meg úgyis fejlett – szóval politizálás nélkül autózni sem lehet – haladni lassú így. Hazaérkezés. Amiről elmondhatjuk újra: ez egy másik dimenzió. A munkahét egy másik időszámítása kezdődik.

 

 


About Author

Karas

Alapító tag és búvároktató, számos tengeren és merülésen túl, a Kerasub frontján.

Leave a Reply

Aktuális események:

OWD-kezdő búvártanfolyamok
Tréning: november 25.
Tauchturm: december 9.
Akció, december 15-ig: Északi Szafari: 2019. április 14-21

Barlangi bújócska

Blogtár