Category Archives: Blogroll

Sun Resort

Minden csütörtökön Sun Resort, azaz a Hunguest Hotel medencéjében tartunk búvár benutatót. A héten is felkerekedtünk, megszerkesztve névjegyet, plakátot, információs anyagokat, no meg a szükséges motyókat tömbösítettük a gyakorlatozáshoz.

Az időjárás nem volt kegyes, néhány sportosabb gyereken kívül csak féltucat felnőtt pihent a környéken. A tengerparti strand üres maradt, sokan ki sem mozdultak reggel vackukból. A szél elfújta bizony a nyarat, meg a közönség nagy részét is.

Balázs tök nagyvonalúan rám hagyta a feladatot, úgyhogy a hidegen csiklandozó széltől borzongva belesüllyedtem a medencébe. Az összegyűlt gyerekhad mögött felnőttek rágták a körmüket, a szemek izgatottan csillogtak. A felsorakozott gyerekhad lelkesedését nem oltotta ki a hideg. Majdnem tucatnyian kipróbálták, mire elfogyott a közönségünk.

Mérleg: 9 gyerek, 2 felnőtt, pár előjegyzés. Persze, lehetett volna rosszab is, a lényeg, hogy elkezdtük. Dolgozunk szépen.

Teknős találkozó

A Teknős nem családnév, se nem mosakodódézsát birtokló ember, főképpen meg nem béka. Hüllő a lelkem, amolyan egzotikus fajta, amit az ember csak gyufaskatulya méretben lát az állatboltban. Nekem vadon úszó példányt csak jó 300 merülés után sodort elém a jószerencse, ami világosan példázza, hogy nekem meg kell dolgoznom minden nagyobb találkozásért.

Montenegro, nap végén pöfög kis hajónk még a nyílt tengernél, mikor felbukkan mellettünk egy hatalmas példány. Csapkod, integet az uszonyaival, mintha jelezne. Visszafordulunk és próbáljuk megközelíteni. Lebukhatott, mert sehol nem látni. Mielőtt lemondóan elfordultunk volna, újra felbukkant, a hajó mellett. Annál érdekesebb volt, semhogy ne akarjam lefotózni, de csak maszk, meg kamera nélkül ugrottam a vízbe! Így aztán nem lett semmi bizonyító erejű felvétel, no meg pár tanú.

No, nem volt idő elfelejteni még a páncélost, mikor a telepen botlom egy a fűben araszoló tenyérnyi példányba. Jól megnéztük a srácokkal, majd elbocsátottuk, bár egyesek szerint jó leves lett volna… Másnap már kettő jött szembe. Ugyan nem mutatkoztak be, de roppant jó fejek voltak. Dzsoni és Árnika néven szerepelnek idei fotókatalógusunk modelljei között. Ugye milyen jó fejek?

Állapotjelentés

Rosszabbra számítottam, de hát mi lehetne a múlt nyárnál nagyobb arcraesés? Bele se merek gondolni. Persze a valóra nem váltott ígéretek terén a company hozta a maximumot, hajókat tekintve semmi változás, Norma van, meg sok munka rajta. Hát, nekiállunk, aminek lehet, folytatva a megkezdett műveleteket. A bázis, mint olyan, dettó nem esett át fejlesztésen, ez mindenképpen savanyú megállapítás, mert aminek lennie kéne, azt, és úgy, nehéz hiányolni.

Van azonban tenger, szép, a forgalom is az. Kishajók, yachtok mindenütt. Sajnos a civilek nem tanulják meg, hogy tiszteljék a tengert, de hát otthon sem gondolkodnak rajta, mikor lehúzzák a wécét. Nos, a papírmennyiség jelzi, hogy mennyien sz..nak a merülőhelyeinkre, meg a környezetre. Szevasz civilizáció, kultúra meg higiénia!

Minden szépül picit, de az árak is kúsznak felfelé. Azért megfizethető a tengerpart, egyre rendezettebb, bár Hercvegnovi strandjait nem ajánlom meleg szívvel miután úsztam egyet. A baj a vízzel van: alga, moszat jelzi, hogy ez nem a tiszta kék tengervíz. Nekünk a kihajózások megadják az élményt, de sajnos pl. az Admirál strand mocskosul nem szép.

A napirendünk egyszerű: reggel kilencre hajó menetkész, hosszú kávé-szünet, majd tíztől kifutás. Hogy meddig, azt nehéz meghatározni: nálunk a hajós merülős napi program az állapot és életforma, ha fél nyolcig tart két merülés, akkor addig. Draganunk nem kapkod, napnyugtával méri az időt.

Lehet tengeri kajak program: a hajóval tudunk kivinni egy és kétszemélyes tengeri kajakokat, ami jó játék, no meg egy lehetőség újabb partnerra. A hotelben is várnak bennünket, de nem igen van kedvem túlvállalásokba esni. Majd szépen lassan elkezdődik minden. Lehet jönni merülni!

Útra kelve

Szerda. Péntek. Vasárnap, hétfő. Csúsztak a napok, mire sikerült összekészülnöm az útra, nekivágva a megrakott kocsival a montenegroi nyárnak. Hatodik nyár, hogy a déli Adria partján felfedeztük Montenegro vizeit, a fellelhető merülőhelyekkel, no meg Dragannal kitaláltuk a mit, s hogyan forgatókönyvet.

Volt időm a 13 órás, 790 kilométeres úton gondolkodni, de mint mindig, most is a derűs gondolatok, emlékek, no meg az elkövetkező nyári napok zamata ringatott, miközben három kávé dolgozott bennem. Egy magyar trió várt már a telepen, no meg a másnapi merülés. Hát, elkezdtük: átmenet nélkül, bele a közepébe.