Category Archives: Karas diving blog

  • 1

121 méter

–  Hol laksz drágám? Felvennélek úgy tizenöt perc múlva, csak nem tudom melyik házban laksz.
–  Hadaba nem egyszerű, ha el tudnám mondani, az is percekig tartana. Legyen inkább a Sadikit bár, oda megyek a cuccokkal. – mondtam Katesnek. Nem vagyunk régi ismerősök, ő egyszerűen mindenkihez ilyen. Nagyszájú egy csaj, úgy osztja a british angolt, hogy elállnak a füleim.
–  Hé, ez nem taxi, ülhetsz előre – vigyorog mikor bevágom a csomagjaimat a hátsó ülésre.
–  Kicsit összezavart, hogy korábban ideértél. – mondom. Ez nem egyiptomi stílus, egész kiemelegedtem a rohásban.
–  Akkor hajolj rá a légkondira. – vigyorog. Gázt ad, kilő a nagytestű terepjáróval.
–  Figyelj Charlie, el kell mennünk egy csomó helyre, remélem nem gond. – folytatja, közben vigyorog veszettül, mintha nem tudna mit kezdeni a jókedvével.
–  Tudod, szalad a projekt, nagy nap a mai! Ez nem souvenir DVD, ez igazi melo!  A Daily Times is rá harapott – mondja és csak úgy villognak a szemei.
– Kell víz, kaja és palackok a merülésekhez! -sorolja.

Fogalmam nincs persze, mindehhez  miért kellett elmennünk három benzinkútra, a kaja miért éppen chips és csokis keksz az öt fős stábnak. De mivel kellően offenzíven vezet és eleget nyomja a dudát, ezt is elnézem neki. Olyan szeles, mint egy túlkoros bakfis, miközben olyan közvetlen, hogy bebújik a bőröd alá, pörög mint a forgószél: sosem éred utol, ha kell valami, vagy ha nem akarja.

“Read More”

  • 2

Vegyes gyümölcs

Vitaminhiányom van. A konyhám nem igazán szuperál, a szendvicset meg unom már. Megoldás: Makani bár. A régi idők hangulata, mikor staffoltunk itt párszor. Sok olasz, angol, német helyi búvár kolléga ide járt az esti kajáért. Ma annyi a különbség, hogy alig vannak emberek. Azok is a laptop előtt ülnek solóban (mint pl jómagam épp egy hűvös gyümölcsturmix társaságában). A divat most a házhoz rendelés, otthon meg ugyanúgy internet – vele kitágul és ugyanakkor beszűkül a világ. Feljegyzem magamban, hogy ebbe a csapdába ne essek bele. Azért belenyalok a turmixba: vegyes gyümölcs, 14 LE-ért. Az két sör. Értékrendet kell állítani. Beilleszkedési program része. Lakásárak, apartmanok.

Munka. Voltam a videós cégnél. Három megtermett kutya fogadott a külváros legszélén, a hegyek tövében. Meg két cica: azaz női cég ölelt keblére, igaz angolos kézfogással csak. A hangulatos kéró-studió-iroda levett a lábamról, ha lehet így élni Egyiptomban, akkor érdekel. A Főnöknő rögtön vázolta a lehetőségeket: sajnos hivatalos meló nagyon korlátozva, ezért főleg helyi erőkkel van lefedve a napi munka. Amit ajánl, az hogy megtanít a szakmára: hat pontban vázolta a tantervet. Holnap kezdhetek. A projekt címe: nos, titkos. Belenéztem az első werkfilmbe. Hát, jó kis intro. Mint tanfolyam jó az ajánlat, mint munka, semmi nem hangzott el. Az olyannak mint én megéri – ezért jöttem.

A másnapi ajánlat izgalmával haza hajtottam. Irány a tenger. Átvettem pár freedive rávezető gyakorlatot: konkrétan egy éve semmit nem edzettem. Meg kell tanítani újra a szervezetet arra, hogy milyen az élet lélegzetvétel nélkül. Fokozatosan, nyugodtan, türelemmel. Az első merüléseknél tiltakozott mindenem: idegrendszerem minden kis végződése oxigénért sikítozott – jóllehet alig merültem le, közben csak két-három lélegzetvételt hagytam ki. Tipikus, mindenki így reagál először. Persze ez után néhány légzőgyakorlat kibillentett a holtpontból: pár laza, szép nyugodt merüléssel jutalmaztam magam, nem mélyebbre, mint tíz méter. Holnap innen folytatom.

Délután egy végső megbeszélés, a kis csapatom tanfolyamáról. Holnap este érkeznek. Hétfőn reggel kezdünk… így aztán felpörögnek az események. Elfoglalt dolgozó leszek, vége a láblógatásnak egyelőre. Sőt: ma újra kéne installálnom a laptopot. Na ez jó menet lesz – azaz ha nem jelentkezek a következő napokban, akkor tudjátok mi történt: Kicsi és puha kollektív Édesanyját üdvözöljétek helyettem.


  • 0

Úton

Csak a szállás volt fix. Az is átmenetileg, két hétre. Az összes többit a nagybetűs krupiéra, a Véletlenre, avagy az Életre bíztam. Lehetőség akad, még válogatni is lehet, tehát nincs panasz. Sőt, egész komoly ajánlat is lebeg a levegőben, ami csak második a sorban. Mert az első természetesen a Kerasub misszió: hétfőn kezdő csapatom érkezik, ezzel időt nyerek, meg talán újabb lehetőségeket. Mi lehet a legrosszabb? Továbbrepülök, valamerre a mesésebb keletre. Ezt hívhatjuk a bizonytalanság biztonságának, avagy játék a véletlenekkel.

Első élmény: forró szél (míg otthon 8-13 Celsius)
Az első ösztönös reakció: beilleszkedés, előhívni a kifakult arab szavakat.
Első teendő: aludni, egy komoly utazás, és vagy három kimerítő nap halmozta kialvatlanság után.

Nem vagyok nehéz helyzetben, minek után Sharmban, no meg Egyiptomban időztem már jócskán. Minden ismerős, a tülkölve rohanó arab autósok kiszámíthatatlan manőverei, a taxisok, a hadonászó alakok, a poros, kifakult felületek, a szemetet görgető fűszeres illatú szél. Ismerős a fürtökben horgonyzó hajók serege, a vízfelszínt elborító snorkelesek színes tömege.

raskathy_view.jpg

Hadaba sziklapereméről nézek le, fenséges látvány. Megdobban a szívem, hát lemegyek, le akarok merülni a kéklő vízbe. A lejárókat egyenruhások őrzik: ezek szabad strandok az itt élő villalakóknak, de nem a rossz fiúknak. Egyszerű az ok: ha egy fehér nő itt magányosan megfordult, hamar akadt tolakodó társasága, az elhagyott part pedig csapdává vált.

Dagály révén könnyen kiúszok a zátony szélére. Szép. Még annyi idő után is, még Raja Ampat csodáin túl is élvezet bámészkodni. Egy órát töltök el, úszom, no meg aggódom a hajóforgalomtól. Nagyüzemben cirkálnak, szívom a gázolajat is időnként töményen, mikor mit hoz a szél. Más időpontban kell úszni, mikor nincs tömegcirkusz.

Ragadok a sótól hazafele kutyagolva a tikkasztó hőségben. Telefonálok, kóborlok, szervezek. Úton vagyok, azt érzem. Poros úton, egymagam.


  • 4

Búvármadarak

Csütörtökön eldőlt, hogy péntek reggel indulunk, két autóval, a többiek meg követnek majd. Séróból a legrövidebb nyomvonalon mentünk, de sajna Rédicsnek nagyon csak piros lámpás volt az út. Mármint csomó félpályás terelés volt útépítés miatt, durva tíz perceket kellett állni. Délután kettőre értünk le a tengerre, ahol (naná megmondtuk előre) napsütés fogadott. Mit volt mit tenni, irány a strand, mire előkerült Ivánunk és szállásunk megnyitotta előttünk túl voltunk pár fürdőzésen.

Gyerekek, akkora élményem volt snorkellel, hogy már csak ezért megérte eljönni!Úszkálgatok csak nézve, hol, milyen halrajok vannak, mit látunk majd ha merülünk, mikor csak valami fehéres torpedó függőlegesen a felszínig száguld. Mi a frász volt ez? Az látszott, hogy nem hal. Figyelek, megint egy ilyen fehér izé. Körül nézek, fent és lent, mire rájövök mit látok: két vízimadár játszik búvárosat, csöppet sem foglalkozva velem. Hűű, Geographic Chanel live! – ezt jobban meg kell nézni. A madarak csöppet sem szégyenlősek, két szusszanás után már merülnek is. Lezúzok utánuk, megragadok egy sziklát és duplán is lélegzetvisszatartva figyelek. Mint fóka, olyan manővereket írnak le, bukfenceznek, cikáznak, ahoy kishalakra vadásznak. Látom is, ahogy elkapnak egyet-egyet. A sziklaperem alá is be-be térnek, innen is próbálnak csipegetni. Feljönnek levegőért, én is élek a lehetőséggel. Persze nem örülhetek sokáig, mert alig szusszanok, megint lent vannak a mélyben. Mérem az időt: 35 másodperc. Majd 10 másodperc pihi, aztán újra merülés! Nos, a kismadarak nagyon jól adják elő, tény, hogy nem pihennek annyit, mint én.

Mire lemegy a Nap, megjön a csapat nagy része. Létszám 17. Öt új tanuló. A víz 19 fokos. Emlékezetemben ez októberre jellemző, ami már száraz ruhás szezon. Mindegy, a száraz ruci itt van most is, pont egy évet pihent összehajtva.

Nem kell ragozni, hogy zajlik egy kezdő vizsga: mindenki merül, ami belefér ebből én duplán veszem ki a részem. Elég jól, mert el is fáradok, no meg a végére mindenkit fel kell avatni. Ezt este hétig vacsorával koronázzuk meg: a bázis feletti étterem ezúttal is kitett magáért, ajánlom mindenkinek. Végül is három kávéval vezetek haza, no meg nagy kerülővel. A story: részeg szlovén határőrök visszafordítottak Mursko Sredicén. Hét éve járok erre, tele búvárcuccos kocsival, Montenegróig majd 10 határon át, de soha nem sikerült kilépéskor bélyegeztetni, elismertetni a kilépő felszereléseket hivatalosan – ugye egy majdani országba beléptetési probléma elkerülése végett. Most, ugyanazon a határon, ahol kategorikusan megtagadták anno a lista szignózását, nem engedtek vissza, mondván nincs listánk. Két ember két cucc, lehet visszafordulni a többivel.

Ki az, aki tudja, hogy láthatóan részeg határőröket, rendőröket hol kell bejelenteni? Külföldön, éjjel egykor? Engem az zavart leginkább, hogy az egész egyértelműen szopatás ízű volt. Hogy miattunk virrasztanak ott reggelig, akkor megteheti, hogy nekünk se legyen jó. (válasz mehet kommentbe)

Tehát gyorsan lesakkoztam  magamba a legrövidebb utat: ugyan tetszett volna, hogy betartok nekik és szórakozunk az én ide passzolónak vélt játszmámmal, de ez időben és kimenetelben eléggé nem illett a gyorsan haza, reggel hatig ki kéne aludni a hétvégét c. forgatókönyvbe. Pár perc higgadt alkudozás és gyilkos farkasszemnézés után kezdtek nagyon-nagyon kiabálósak lenni (közelről éreztem hát, hogy piáztak), így mielőtt programot csináltak volna  a kocsink átvizsgálásával Letenye felé vettük az irányt. Nem erről álmodtam. Hanem pihe puha ágyikóról és félnapi alvásról. Kettő után kezdődött az első részlet – mert a hétfő reggel már másik búvár projektre kellett átpakolni. A szám neve: turisztika tábor.

Összefoglalás: igen jó időben, igen jó helyen, igen jó emberekkel, hatalmasan szép, tartalmas hétvégét töltöttünk, szépeket merülve. Vodicét árban, feelingben, egészében verte. Ide visszajövünk még!


  • 2

Hidegfront

Búvár szemmel nézve mindegy, eshet, fújhat, az ember elázik és kész. Benne van a műsorban. Graz Copacobana még napsütéses okítás volt, de a Neufelder Seen megkaptuk amit a meterológusok ígértek. Pont két merülés között csapott le a hidegfront, a levegő hőmérséklete rögtön zuhant 8 fokot, a hűs zápor meg az épp száraz melegedős ruhánkat áztatta. Az újraázott Neoprémet rögtön visszahúztuk, és mire bementünk a vízbe, üres lett a strand. A víz parádés 23 fok, lenn ugye hűvösebb, látótávolság szuper. A tó a legjobb formáját mutatta.

Tanítványaim igényelték a foglalkozást, a délelőtti 2 órára még másfél órát áztunk mire kijöhettünk. Szomorú, szeles, esős őszben a bejárat mellett öltöztünk át – lehető legközelebb a kocsihoz, de mégis fedél alatt. Minden volt, csak nem kímélő laza nap, amilyet a prospektusok hirdetnek a búvárkodás címszó alatt.

Volt egy kis torokgyengeségem, ami mindig kapcsolódik a folyadékháztartásomhoz. Magyarul nem ittam rendesen.

Rá is fáztam. A százas papírzsepit elnyomtam, ráadásul szombati vízi túrázás közben. Két nap takonypóckodás, majd javulás -így szokott ez lenni. Vasárnap-hétfőre esett, hogy kiütöttem magam de hát a hidegfronton kívül ezért én is sokat tettem, erre mondjuk, hogy öngól. Most össze kell kapni magam, mert a hétvégén megint vízben ázok: irány az Adria – majd három nap bemutatózás rögtön! Forró tea, C -vitamin a legfőbb gondom. Persze a programokat frissítem és nézek előre, mik a lehetőségek? Kerasub szekérrúdja merre mutat?


Barlangi bújócska

Blogtár