Category Archives: Egyiptom

  • 0

Kéket húzni

Útijelentés 4 – Abu Fendera krónikák – labirintus merülés után a csapat majdnem a kékbe tűnik, de aztán kövér cápákat lát. Elparadicsomozzuk a végét és odébb állunk.

Parádés Dangerous merülés, bohóchalak és bújkálás. Aztán Gota Soraya – kis sütemény. körbeúszni ezt is, fickós dolog lenne. azonban az 50+ jelek a vázlaton, meg az áramlás megléte indokolja a zodiakos menetet. Számítok az erős áramlásra, ugrunk a zátony előtt. Talán túl messze. Túl sokat koncentrálok, miközben a csónakból hanyatt buckázok. Figyelek a csapatra, kamerára, mindenre – miközben elvesztem a zátony irányát. elindulok a kék irányba – csak az van minden felé, egyformán kék és fényes. két percen belül eszmélek, hogy baj van, zátony nélkül maradunk, ha nem kerül elő a helyes kék iránya . Fogáék szerencsére maradtak köztünk és a beugrási koordinátán, így csak hozzájuk kellett társulni és velük tartani. Égő, vagy sem, de járhat így az ember, ha mellé néz. Jó lecke ez, mindenkinek.

Cápabarlang, azaz inkább terasz. Gyönyörű drift, három kövér szirti cápával, egyszerre. ezek ikrek lehetek, vagy csak mind elérte a kifejlett maximális méretet? Brutál, szívdobogtató és nirogéndús élmény. Drop off, computer jelez: fel, fel cimbora, idők vannak! A hajó közvetlen mellékében akad pár víz alatti bebúvós csarnok, aláhajlás árnyékával, üveghalak dús fűzéreivel. Itt békés és látványos levezetése történhet a nitrogénnek.

Paradise reef. Adhatnánk neki a leharcolt, a haldokló, vagy a letarolt nevet. Valamikor ez a hely egyike volt a dús élőhelyeknek, számos alvó üreggela  szirti cápáknak – emlékszem, mi is lélegzet visszafogva térdeltünk perceket egy mellett. Ma őrzi az adottságai nagyszerűségét, de éppen rossz a látótávolság és az ellenfényben is a valósnál halottabnak néz ki. Próbálok egy új útvonalat, a külső víz felé fordulva, élő fantasztikus formájú sziklaalakzatok korallszarvai között kanyarogva. Messziről kerül minket egy nitrogénteknős (az olyan, amit csak a vezető lát, meg aki ott kibicel legelől). Egy kis pufferhal tép meg egy másikat. Ez most vagy papás-mamás, vagy valami bandaháború. Belefutunk egy hatalmas tövises rájába. A zátony túlsó csücskéhez érünk, innen jobbkéz szabály, visszairányba. érdekes öblök, a korall teteje színes és élő. itt van még mit nézni azért. a levegők elfogytak, ezért a hajónál a csapat egy kivétellel távozik. Furdal a szakmai elégedetlenség, hogy nem jutott idő a barlangra, csak pár jó perc kellett volna. Aztán kérdezték, hogy mit kavartam a szélén, mire a válasz az: cápa, sasrája, teknős és a jó látótáv reményében fürkészkedtünk arrafelé. aki itt volt, látta, hogy utóbbira is nagy szükség volt. ej, ej, mi lett veled Paradise reef!


  • 0

Abu Fendera

Útijelentés 3 – Abu Fendera bemutatkozik – három merülés a boldogsághoz amiből kiderül, megérte-e a hosszú túra

Abu Fendera – mint egy mesehős, amit még senki nem látott, aki a legendát továbbadta. Ki hozzátesz, ki elvesz, ki pedig útnak indul, hogy személyesen találkozzon vele. hónapok óta suttogtuk  e rejtélyes nevet, napokon keresztül utaztunk, volt időnk ábrándokat szőni, óriási, terebélyes fává nőtt bennünk az elvárás. Aztán eljött az utolsó perc is, mikor a hajómotorok leálltak, hogy mi is megtapasztaljuk, lássuk, megéljük, mit jelent ez a két szó.

Célbaértünk, sajnos csak egy napunk van a merülésre- az idő és távolság miatt, utána északnak kell fordulnunk. Habili Fendera amivel kezdünk. Látótáv gyenge. Látnivaló, gyenge. Hiba, ilyen helyért az ember nem hajózik ennyit. Csalódás a köbön, Attila a fővezető is őrjöng, szidvaa percet,a mikor rábólintott a döntésre. Másodszor egy csatornát (Abu Fendera Fasma) merülünk, korallok jobboldalon, zeg-zugos nézegetős. Koralltömbök számos üreggel, üveghal búrával. sok van belőlük, mintha burok gyöngyökből vibráló burok burítaná a formációkat. Van itt is bohóchal farm, jön egy szirticápa és akadnak nyomai az eróziónak. Még nem az igazi, akadhat azámos ilyen zátony, de azért sejteti a Vörös tenger gazdagságát. Ezt követi a térség harmadik merülőhelye.

foga-habili

Habili féle, nevesincs semmi a vizek közepén. Már a beugrás is vontatott, újra kell kötni a hajót. Áramlás miatt húznak vezetőkötelet, így a tatból kézibehúzással elérhető a zátony – nem kell uszonyozással fáradni. Hát, az egész egy átverés volt kérem!

Maga az ármlás: nem jelentkezett, inkább csak hullámzott a felszín. A korallt körbeúszva talán, ha egy egy ötméteres szakaszon fordult elő, hogy nem sodort barátságosan menetirányba a víz. Ez már kérem parafizika kategóriás merülés!

“Read More”

  • 0

Surprise reef

Útijelentés 2 – Abu Fendera krónikák – Régi emlékek nyomában a merülésvezető – meglepetés több alkalommal, amiről a tenger tehet – a búvárokat is megnézik, főleg, ha vonzóak

murcsi-marcsi

Benfentes beszélgetés, kérdező érdeklődik egy ilyen, meg ilyen zátony után, amelyben az emlékek szerint szerepel hat darab szirticápa, egy nagy torta, amit körbeúszott, csomó nagy torony, illetve durva áramlás a hajó alatt. A szilánkos emlékekről 2004-ben készült bejegyzés a merülési naplóba, ott volt biztosan Chris, Husi és Peti. Karaj merülés volt!

A reggeli Sataya merülés után (Ernő szelidített teknőst, aki lojális kultúrlényként minden csoportnak megjelent. Nekünk egy polipot is bemutatott, így duplán örültünk neki) két és fél óra délnek menet után Um Chararimnél hajtottunk végre barlangászást. Nem igazi barlang, hanem hangulatos korallabirintus, már-már szabályos folyosókkal. Ókori városok épültek ilyen párhuzamot és síkokat nem ismerő, girbe-gurba vonalvezetéssel, hogy a lényeg, az átjárhatóság azért mellékesen meglegyen.

“Read More”

  • 0

Abu Fendera krónikák (1)

Maraton, avagy péntek este 10-kor munka letesz. Van ötlet, még a GOPRO-hoz a Diwing tartót össze kell kalapálni, lesz éjfél hazaérni. Szombaton családi kilövés 11-kor már, túl a távollét indokolta összes apró tennivalón, végre nagyszülőkhöz. Hosszú út mindenkinek, de jó ebéd a végén. Innen QSS-CHESTER különjárat Pestre, miközben beletúrok a kocsiba hajított búvármotyóba. Baljós előjel: a búvárruha nincs benne – hiszen még kiakasztva szárad a Búvárbarlangan. Intézkedést foganmasítok. Éjfél mára reptéren. Olajozott utastalálkozó, felszállás, tudatvesztésben töltött éjjeli repülés. Nagyon profi a személyzet mondom, arra építve, hogy talán ha fél órát voltam szilánkokra szakadt éber állapotokban – félig észnél.it-fandera

Vassárnap lett, reggel hat tíz. Buszra szállunk, elindulunk és már a reptér előtt égett gumiszag tudatja, a motortérben füstöl egy ékszíj. Gyors reagálás, a manager intézkedik, egy órán belül új buszon, eldőlve haladunk dél felé, Ez újabb négy óra és tényleg dél tájban ott vagyunk Port Ghalibban.

Kifutunk. Két és fél óra ringatódzás. Checkdive.  (3087/14/46) Újabb szervízjelenetek gazdagítják Murphy gyűjteményét: egy reduktorunk első lépcsője lerágta a menetét – életemben ilyent nem láttam. Egy i3 BCD szelepadagoló telibefújóvá lépett elő, szóval nem igen tudott a gazdája lemerülni. Gyors csere. Most már mehet a buli, tesztmerülés, technikai bemutató élesben Abu Dabab 2-3 déli oldal. Sunyi áramlás fordul a hajó alatt, az aktuális homokvihartól sárga fátyolon át pislákol a fény, így alkonyatmerülés hangulatban lebegünk. Kék a víz, valahogy mintha havazna, olyanok a fényviszonyok, abszurd mód karácsonyi hangulatot ad, a csillogó halrajok pompája: ünnepel a tenger. hírek szerint cápás idők járnak Elphinstonon, legalábbis 3 napj a hajónk korrekt cápashowba keveredett. Itt és most: tonhalak, Giant travelly, pillangóhalak, snappersulik és persze jó kis kemény korall kiállítás fogad bennünket.

Vacsora után javítjuk a felszereléseket, sisha, koccintás, majd korán, mindenki aludni tér. Hosszú út vezetett ide, Abu Fendera a cél – hosszú út áll előttünk. Így aztán tovább utazunk, miközben végre vízszintesben álmodhatunk az elkövetkező kalandokról.


  • 1

Bakancslistás szafari bónuszokkal

Dejavu – avagy újra a fedélzeten! Ami nem változik, az a kipakolás rutinja, a hozzákészülődés átgondolása. Minden induláskor úgy érzem, valami otthon maradt, de a mostani út más: tudom, ki, és mi maradt otthon, mégpedig a legkisebb búvár Anyával.

Minden a helyére kerül, ezúttal az Aqualung Zuma típusú BCD-je lesz a lebegtető egységem, ami egy régi tervem, hogy élesben teszteljem használhatóságát. Persze reduktorként Aqualung Legend, komputerként a régi, öreg fémszíjas D6, 5 mm overall a neoprén, szakadt Mares Avanti Quattro uszonyom, Seacsub Extrem maszk – snorkellel. Videokamera persze a GOPRO. 185cm/85 kilós egységem 9 kiló ólmot igényel így, ami egy lehelletnyit több is a kelleténél.

delfin-sm

 

Török Attila János személye idén közismertté vált, ő a bentlakó guide és halkszavú Commandantführer – legfőbb kollégám, jómagam a fősegéd mint merülésvezető, ugyanakkor a kalandra éhes búvárok serege Kerasub és Diveworld zászlók alól egyesül a fedélzeten. A hajó pedig kifut, mégpedig késő délután – hála az örökké kavaró chartermenetrendnek, ami egy merüléssel megrövidíti a lehetőségeket.

Pásztor Zoltán: Dive In Red Sea – videója kedvcsináló az olvasáshoz

Török Attila: Dugong show video – előleg az olvasáshoz

 

A kötelező checkdive erősen éjszakaiba fordul, így a „nem kell lámpa!” szlogennel merülők nagy, kerek pupillával úszhattak az éjszakai árnyak közötti alig fényben. Így maradt rejtve a tekintetek elől egy méretes teknős, illetve minden, ami nem csak egy sötét árnyék volt.  Igen, igen –  teljesen ilyen egy teliholdas merülés, ugyanezen fényviszonyok között lehet úszni buliból – leoltott lámpával. Élmény egy fajtája.

Egy túra elején a búvárok izgalmát a megkezdett társalgások és röviditalok száma tükrözi legjobban, azaz a fedélzeten ugyancsak pezseg az élet.  Még senki nem sejti, hogy mekkora szerencsével fogunk merülni, mik kerülnek kipipálásra a bakancslistából. Úgyhogy a hajó csak duruzsolt egész éjjel, úton velünk a búvárálmaink felé.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár