Category Archives: Itthoni víz

  • 0

Bükfürdőn merülni

Ritka, nyári alkalom (mifelénk legalábbis), hogy szembejön valakivel egy békaember, miközben ad a wellnessnek, vagy csak öreg csontjait áztatja. Pedig jópáran elmondhatják, miután Bükfürdőn járt a Kerasub csapat, hogy eljuttassa a merülés élményét azoknak, akik erre kaphatóak, vagy előre tervezték a nagy próbát.
Tény, hogy mindenkinek jó az ilyen merülés, hiszen biztos mélységben, biztos kezekből, ráadásul érthető módon kap alapismereteket egy majdani éles, tengeri, mély merülési lehetőséghez. A célunk az, hogy ehhez, vagy egy búvártanfolyamhoz adjunk magabiztosságot és hiteles megtapasztalást. Következő időpontjaink: július 21 vasárnap, illetve augusztusban is ugyanitt, Bükfürdőn!

kerasub divers, bukfurdo, diving, demo, trydive, discovery

kerasub divers, bukfurdo, diving, demo, trydive, discovery

Ónos felhők lógtak mindenütt, miközben tíz perces szünetekre kisütött a forró, nyári Nap, viccet csinálva az egyébként alig húsz fokos hőmérsékletből. nem csoda, ha a szabadtéri felületek néptelenek voltak, beleértve a 8-as, kültéri úszómedencét is. Azonban, aki csodát akar látni, az ilyenkor menjen úszni! Letisztult, hűs vízben, 50 méternél nagyobb üvegtisztaságú látási élmény fogad, a medence üres, háborítatlanul mártózhat aki a nyugalmat kedveli. Élmény volt itt elmerülni, hogy mélyvízben tegyünk próbát a felszereléssel, egy-egy gyakorlatból kifolyólag.

Nos, hogy vendéget fogjunk, ne ázzunk és szem előtt legyünk, a fedett úszómedence kifutójához készültünk. Rögtön a szinkronúszó válogatott után kerültünk sorra, hogy a kelelmes, 28 fokos víz alá meneküljünk az időnként megeredő hideg eső elől.

Ahogy a képek mutatják, ismét számos vendégnek szereztünk maradandó emléket a merülés élményével. A kérdésre, pedig, hogy hol is lehet komolyan merülni és mi kell hozzá? Legkézenfekvőbb válasz, hogy Szombathelyen a Kerasub Búváraival érdemes tartani!

Fotóalbum az eseményről

 


  • 0

Karel Gott, Lady Karneval és a búvárok

Olyan kevés a jó buli, hogy már a harmadik percben azt sajnáltam, hogy a korábbi rendezvényekről hiányoztam. De hát, végre, itt toporugtunk Hegyeshalomban a kavicsos vízparton, ami Ady szavaival élve a magyar ugar kifejezés példáját hozza, főleg ha az osztrák területhasznosítás gyakorlatát ismerve gondolok bele. Igen, itt voltunk, az alig változott “halmi” tavon, ahol most a Karnevál sátrai sorakoztak, kívül pedig sorokban a látogatók autói. Páran itt sátraztak a tavon, páran pedig a környék szálláshelyeit foglalták, ami érezteti a fesztivál mottóját: sörök, pálinkák és baráti társalgások folynak egymást rég ismerő, rég látott búvárok, oktatóik és persze pár szervező, utaztató és gyártó cég jóvoltából. Legfőbb kapcsoalt a résztvevők között a szervező maga a Lighthouse DC, akit Dahabból és szafari hajójáról ismer a közönség határainkon túl is, így nem csoda, hogy a szlovák nyelv meghaladta a magyar használatát. Itt volt a Cressi, a Divelabs és persze a helyet adó Deepex búvárbázis szakembergárdája.

Az alapanyag tehát adott volt, már csak az agymenés kellett hozzá. Akik jelmezt húztak, azok bizonyították, hogy enenk sem kellett hiányát szenvedni. Volt itt Hófehérke és 7 törpebúvár, Freddy Kruger (személyes kedvencem) vigyorgó dekoltázsú cseh leányzók és gyíkot sétáltató ősemberek, plusz mindenféle farsangi kellék búvárszerkóval kombinálva. Szervezői csúcsot nem sikerült dönteni, azaz anno volt már 133 jelmez, ami merült, köztük zseniálisan kivitelezett ötletek – lsd. a rendezvény előző anyagaiban.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A show a bográcsos főzőversennyel kezdődött, vagy 8 helyen lobogtak a fűszeres illatú étkek. Az ergya esős idő elől sátrak nyújtottak fedezéket, de a búvárkodni indulók már készülődtek a vízbe. Ugyanekkor sokan a vizipipák sátrában ültek dahab módra, mások a Kabai szervező rumkollekcióját tesztelték – és akik itt a merülés nélküli ösvényen haladtak, azok már a sörcsapoknál és pálinkakínlóknál derülhettek.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mi magunk is a gyors merülésre voksoltunk, nehogy a kísértések eltántorítsanak józan céljainktól. 31,5 méterig merültünk, az 52 perces kör alatt. A kotrásból itt maradt szállító szalag romjain jutottunk lefelé, de volt itt egy autó és egy utánfutó is “installálva” a búvárok kedvéért. Maga a lejtő a part vonalát követi, ideális terep mondjuk egy kezdő tanfolyamhoz. Találkoztunk pár kishallal, sügérrel – mitől jött a gondolat, hogy ahol kishal megterem, ott a nagy sem éhezik. Egy félszeg, negyven centis csuka bizonyította tételt.

“Read More”

  • 0

Harcsakaland csukával



Többször hallottuk, hogy harcsákról mesélnek a búvárok. Látni annál kevésbé sikerült még pontyon, sügéren, csukán és rákon kívül, miközben néhamég angolnát is kergettünk. A harcsa, az valami más – véltük eddig. Aztán idén, több merülés során is összefutottunk vele, mégpedig a csövekben, kedvenc tréninghelyünkön. Itt nyáron, még barátságos 20-22 fok hőmérséklet uralkodik 5 méteren, így a játszótérként funkcionáló csövet gyakran látogatják a búvárok. Hét közben, mikor kisebb a buborékeregetők száma, akkor sikerült nekünk is összefutni a szélesfejű bajszos nagy hallal.

Külön meglepő volt, hogy a cső alját mindenféle rákláb, olló és bizony kagylódarabok borítják, mintha valami víz alatti ütközet maradványai fölött gázolnánk át. Vagy mint egy primitív óriás barlangjában az étkezés nyomai árulkodnának a menüről. A félhomály mélyén pedig ott kuksol maga a ragadozó, a széles fejű, köpcös harcsa. Egyikünk a cső egyik felén elindul, ő a hajtó. Mi többiek a cső kijáratánál bújunk félre, lélegzet visszafojtva, félrehúuódva kívűl, miközben fél szemmel a belső oldalt figyeljük. A fényképező videó módba kapcsolva rögzít, ahogy megindul kifelé a homályzónából az a valami…

harcsa-kerasub

Izgalmas pillanatok, ahogy a nagy hal az ember arca felé úszik.

A kijáratnál kicsit megtorpan, észlelve a leskelődőket, majd felgyorsítva kitör a gyűrűből, hogy komótosan tovább ússzon. Megzavarták, de tanyájára visszatér, ha nyugodt lesz a helyzet. Hiszen ennél jobb helyet, keresve sem talál!

Csodás videó készült, bár a fényképek sokat nem adnak vissza. Ezt követően 15 méternél futottunk össze a tó egyik impozáns csukájával. Sőt, ez már fotogén módon megörökítésre is került! El kell mondani, hogy az édesvízi merülésnek is megvannak a szépségei – ugye barátaim?

csuka-kerasub


  • 0

Egzotikus meglepetés


Az, aki a cím alapján elengedi fantáziáját, trópusi tájakat, kék lagúnákat, lengedező pálmafák délibábját láthatja maga előtt. Vagy éppen színes női idomok bukkanak elő, a nem éppen takarásra kitalált lenge ruhadarabok mögül. Az is lehet, hogy a dzsungel hangjait hallva, színpompás paradicsommadarakra asszociál valaki, morajló óceánok hullámaira, esőerdők fáin ugrándozó majomcsapatokra…

Nos, a történet azért másképpen is de forró, bár nem éppen távoli. Jómagam, Attika és pár búvárpalánta a közeli Neufelder See felé vette útját. Merülésünkkor pedig egy roppant egzotikus lénnyel találkoztunk, na de nem is akárhol.

– Karas, valami van a fejedre tapadva – közli Attika

Ott állok maszkban, nyakig a vízben, megmártózás után, reduktor már a kézben, hogy a többieket összevárva lemerüljünk, így aztán nem igazán lepődtem meg. Arra gondoltam, hogy biztos valami kacsának a tolla ragadt rám, esetleg valami hulladékelem, így aztán nem jöttem izgalomba. – No és akkor? – vontam vállat, a közeli merülésre gondolva.

– Várj, lefotózom!  – folytatja Attika. Gondolom is ebből, hogy jó vagyok bohócnak, hát tessék csak lefotózni a viccesebbik oldalam.

– Click!  – csattant a kisdigitális gép, elkészült a fotó. Íme!

kerasub-skorpion

 

Nem volt vicces, ahogy valóban egzotikus meglepetésként ért, az  elémtárt felvétel. Egy igazi, élő skorpió ücsörgött a maszkomon, az osztrák tóban nyakig ázva, merülés előtt.

Mennyi ennek az esélye, hogy a búvárcuccból előmásszon egy ilyen jószág?

Hogy több merüléssel mediterrán vizek után, valami felszerelésben megbújva, még ott lapítson?

Hogy ez pont ne egy búvárcsizma legyen? – vagy egy neoprén ruha belső redője?

Ha pedig egy ilyen kis import élőlény meg is bújik a felszerelésben, felsorakozik a merüléshez, akkor mennyi az esélye annak, hogy a búvár csípés nélkül megússza?

Nos, a találkozás némiképp felkergette bennem a vérnyomást, így merülés közben nem csoda, hogy ezek a gondolatok oda-vissza megfordultak bennem. Hogy mi lett a skorpióval? Nos, elmélyült maga is a tóban, elmerült úgy, hogy nyoma sem maradt – csak ez a pár felvétel.

 


  • 0

Bunker

Minden időben, avagy ha zárt térben készülsz merülni, nem számít az évszak. Várpalotára kellett mennünk, hogy megnézzük azt, amiről csak kósza híreket hallottunk. Ez pedig nem más, mint egy óvóhely, 16 méter mélyen a víz alatt.

Kulcsos ember enged be a nagy, elterülő udvarra. Fehér, apró murva csikorog a gumik alatt, ahogy a konvoj begördül, majd ki balra, ki jobbra grasszol. Magam sem tudom, hovy irányulunk, míg meg nem látom az egykori épületből maradt, háromszögletű kis bódét. Olyan, mint egy kicsi metrólejáró, vagy egy borospince lejáró. Olyan, mintha egy lépcsőházból csak a pincébe vezető lépcső maradt volna fent. Ide csoportosulunk. Vezetőkre és újoncokra oszlik a társaság. Utóbbiak azok, akik még nem, vagy máshol szerzett tapasztalatokkal vágnak neki a helyszínnek. Rutinosan szerel mindenki, dupla palackok kelnek életre a wingeken, karabinerek csattanank, száraz ruha cippzárak záródnak. Eligazítás, menet.bunker_map.jpg

Van valami extrém abban, amikor az ember egy vízbe vesző lépcsőn trappol lefelé. Mikor a víz nyakig ér, akkor a boltív elkpesztően közeli. Ahogy előre tekintesz, a vízfelszínen megtörik a boltozat. Ez a kezdet és a vég találkozása. Utolsó kontroll és a víz alá merülök, követve a vezetőt. Mögöttem még ketten. Szépen, sorba fűzve.

bunker4.jpgÉrdekes érzés, ahogy bezáródik a felszín, a víz alatti folyosó lefelé vezet. A térkép alapján számítok a fordulóra, az ajtónyílásokra és a mesterséges tér, mesterséges elemeire. Ember alkotta, elvarázsolt dimenzió. Ahogy a levegős atmoszféra kiszorult innen, a víznek adva helyet, úgy költözött be ide valami borzongatóan idegen ridegség, valami élettelen, sűrű dimenzió. Pont olyan, amiben a búvár hasra vetődve, a talaj fölött lebegve imbolyog. Ez az út, maga a felfedezés. Valami olyan tartomány, ahol igazán véve semmi, de semmi keresnivalója nincs az ember fiának. Itt mintha nem lenne idő, esemény, semmi, sehová nem tart. Az csak a fenti világban van, ahonnan most mi is kiszakadtunk egy időre.

Haladunk. Egymás után. Vigyázva, nehogy uszonyaink felkavarják a padlót borító, láthatatlan üledéket. A lámpák fénye bolyong a folyosón, árnyakat rajzolva kutat előre. Hátra is kell nézni. Minden hátraforduláskor a mögöttem lévő fény körívet rajzol. Zénó jelzi, hogy OK – jövök. Így járjuk be a folyosókat, az óvóhely lényegét, a kisebb helyiségekbe csak bevilágítva.  Mélység 16-17 méter.  Levegő rendben. Idő 38 perc. Az a para, hogy tudom-e, hol vagyok. Ha ki kellene jutni, merre indulnék? Persze tudom, de megborzongok azon, hogy a labirintusban rekedhetnék. Ekkor jön szembe a következő csoport. nem is olyan nagy a hely, mikor egymás alatt-felett kell elférni. A kimerevedett tér szinte hirtelen válik opálossá. Rengeteg lebegő szemcsén hasít keresztül lámpánk fénysugara. Ilyen az, amikor a zárt térben kezdenek összekavarodni a dolgok. Csökken a látótáv, romlik a vízminőség. Aki ilyenre adja a fejét, fel kell, hogy készüljön arra, hogy egy pillanat alatt borul rá a sötét, miközben semmi nem változik. Akkor ott a terv, a vezetőkötél és persze az egyetlen, kivezető út…

Itt volt az idő. Folyamatosan haladtunk, míg az ismerős felfelé vezető lépcsőhöz értünk végre. A lámpák kört írnak le. A csapat együtt. Lépcsőzünk, közeledünk a felszínhez. 5 méter. 3 perc. Majd jön a gravitáció, ahogy az ember elhagyja a hűs vizet. Izmok feszülnek, tömeget emelnek, tartanak meg. A dupla palack súlya alatt a heveder a vállakba vág. Megérkeztünk egy nehézségektől szép, zajló világba, ahol a levegőt szagok, ízek hatják át, a szél simogat és meleg napsugarak keltik életre a színeket.

bunker3.jpg

Azt hiszem, nézőpontot kell néha cserélni, hogy a szépséget megannyi formájában meg tudjuk élni. Fenn és lenn, egyaránt. Van valami elvont szépség abban is, ahogy a palackok lekerülnek és az ember kibújik a szkafanderből. A csöpögő kellékek a megtett út valódiságát idézik. Réveteg örömmel pislogunk. Nem lehet megfogalmazni az érzést, amivel egy ilyen merülés jár. Megismételni? Megkíséreljük még – biztosan.

 


Barlangi bújócska

Blogtár