Category Archives: Uncategorized

  • 0

Gyékényes projekt

gyekenyes.jpgAvagy bősz vizsgahétvége, chili, éjszakai fürdős vízikosár, sok jóember. Legvégül pedig vérforraló helyszínrajz. Szumma: igazi feelinges buli hétvége!

Indulni csak a lendkerekes kisautónak könnyű, azt van aki felhúzza. Azért minden a helyére került, raktér + utánfutó tele, péntek esti érkezés a bázisra. Na, részemről ott aztán volt döbbenet: lám, itt minden ugyanolyan, csak tök más. Értem úgy, mint régen, talán 2005-ben nyomultunk itt utoljára, sok öreg búvár emlékét megéltük mi is addig. Ahogy az egész kóceráj is: a kis faházikó alig változott: új ágyak, régi MHSZ matrica a szekrényen, a nyolcvanas évek aromája a levegőben. Ismerős: ugyanolyan volt ide belépni. De mit keres itt akkor az a két bazi nagy épület, meg a kilátó?

Az ügyeletes búvárvezető jó srác (Öregfiú inkább), de azért nagyon észrevehetően szemét le nem vette rólunk. Meg segített mindenben. Ugyan a csapatunk sikeresen osztódott, de estére a bográcsrotyogás összehozta az embereket, a hangulat meg érezhetően melegedett.

Havasiék sem vicceltek, a boronatárcsán sütötték a húsokat, salátával tálalták, mi chilisbabbal remekeltünk, a B (Budapest) csoport pedig szarvaspörkölttel csatlakozott. Az emésztőrendszerek megkapták a feladatot. Mivel mind a szarvas, mind a chili szereti a vízet, hamar előkerült a labda: vízikosár 3 gólig című performance vette kezdetét. Ez meg hanggal jár, szóval a fél tópart tudta, hogy bulink van. Ez természetesen a másnapot nem rontotta el: merülni jókat sikerült még.

Vizsga: rendben. ugyan közeledett a vihar (Poseidon haragja) ezért gyorsan áldozatokat kellett bemutatni. Azaz ki kellett állniuk a próbákat az újoncoknak. Persze elpacskoltuk a fenekeket, ami lehetne pont a történet végén, fotogalériákkal. Ejnye Réti Gergő, miket fotóztál?!

divers.jpgreti.jpgbuvarsag.jpgDe pár szót még muszáj ejteni. Például a felháborodást kell továbbítani valami oknyomozó felé, illetve tudja meg mindenki, milyen k..va gazdag országban élünk! Itt a pazarlás nem számít. Projekt neve: Gyékényes, Búvárbázis tehát.

Érdekel? katt tovább…

“Read More”

  • 0

Műhelytitkok

conshelf_usn_1st_stage.jpgVannak és azok is maradnak bizony, az ismeretlenség misztikus homályában. No de nem nekünk: az Aqualung termékek szervizeléséhez szükséges tréningen túl, a búvárbarlang mélyén alkalmas munkafelületek felfejlesztésébe kezdtünk. Ehhez ugye mind cserealkatrészek, mind pedig célszerszámok kialakítása, beszerzése, vagy gyártatása is szükséges. Majd pedig a glédában álló felszerelések szervize kezdődött, hiszen reduktoroknak kell a törődés. Nem kamu, tapasztalat. És hát ettől a pillanattól beszélünk műhelytitkokról, amik a szerszám alá került eszközöktől származnak. Az elmúlt héten is sok előrelépés történt, no meg sok új kihívás és műszaki feladat került az előtérbe.

Üzembe helyezés előtt áll egy új kétnormás töltőpult, amivel 300 bar töltést is tudunk a mostani 200 bar mellé tölteni.

Kell is, mert van két db 300 bar-os palack, amihez szintén van megfelelő reduktorunk. A töltőpanel egyébként négy búvárpalack egyidejű töltését tudja majd ellátni a cég BAUER SECURUS kompresszorával. Egyben a kompresszor műszaki felülvizsgálata is most történik az elkövetkező hetekre időzítve. (reduktor szerviz, műhely tarifák?)

Elmaradt beszámolókkal lógok még, hisz voltunk gleccsertavazni, ami döbbenetesen jó volt. Közben búvárbiztosítás viszonteladóvá léptünk elő, tehát túra előtt, akár az utazás idejére is tudunk biztosítást kötni. Igen, Göngyhalász, de erről bővebben majd később. Most a következő két hétvége búvárprogramja köt le. A műhelytitkok mellet. Végre pezseg az élet!


  • 0

Tragöss

A tavaszi vízállásfigyelők jelentették a tuttit, úgyhogy jókor utaztunk le gleccserlében fürdeni a jó Grüner See-re. Tavaszi egyszeri turné, hagyomány szerinti szervezés, alpesi friss levegő utáni vágyaknak engedve. Tehát műfaj a tó, amit művel az, aki már egyszer is járt itt, aki nem, az ide vágyik.

gruner_see_bridge.jpg

Sajnos ezzel így lehetnek sógorék is, azaz a fél osztrák búvártársadalom. Mikor érkeztünk, már a korai csapatok az óvatos duhajok végeztek, azaz csak azért se rúgja fel a látótávolságot előttük senki, korán keltek hogy a mezőny előtt érjenek a vízbe.

Nos a víz az tökéletes volt, ránéztére is szívdobogtató. Én mindig izgalmat érzek, ha áradást látok, ha a víz elnyeléssel fenyeget, vagy kicsapnak a hullámok. Lenyűgöz, mire képes. Bámultam hát a magasra felkapaszkodott víztükröt, amiben a eltűntek a sétáló ösvények, a zöld parti mező, no meg tó parti padok. Helyenként a fenyőfák is térdig, a kisebbek derékig áztak benne. Egyszerűen extrém hangulatot sugallt a tó, sürgetve a merülést. Ilyen magas vizet nem sikerült eddig kifognunk. Nem haboztunk hát, gyorsan neki is álltunk a beöltözésnek.

gruner.jpgSzáraz ruhában nem volt megrázó a vízbe menni, ami 2-4 fokos hőmérsékleten konzerválta az elöntött növényzetet. Ugyan viszojogtató volt a centis zöld genyába gázolni, ami a fenyvesek virágporából borította a felszínt, mocsár hangulattal és látótávval, de egy méter mélyen már feltárult a tiszta víz.

medve.jpgA látvány szó szerint dermesztő volt, hiszen nézés közben a fagyos víz az arcot és szájat is kezelésbe vette. Negyvenegynehány perc után már a vékony kesztyűmbe rejtett ujjaimban is alig pislákolt az élet. Ez alatt az idő alatt a víz alatti szigetig jutottunk: itt fotóztunk (Foga Prof jóvoltából) aztán a vízben álló terebélyes fenyők között kergetőztünk pár pisztránggal. A zöld rét, mintha gyöngyökkel lett volna teleszórva, buborékok csillogtak a fűszálakon, helyenként füzérként peregve a felszín felé. Az élénk zöld és a tükröződő kék, a hullámokban megbicsakló fénysugarak játéka elképzelhetetlen hangulatot teremtett. A sok búvár ellenére helyenként a látótáv is irdatlan volt, úgyhogy semmi sem gátolt abban, hogy az eddigi legjobb itteni merülésünket éljük át.

seeaside.jpgwaerup.jpgA legkeményebb búvár kesztyű nélkül merült. Medve ő, nem fogjuk elfelejteni, biztos halljuk még nevét a hírekben. A hőleadást kalóriabevitel követte ebéd halmazállapotában a fogadóban, desszertnek pedig a megszokott séta jött a tó körül. Ha eddig nem derült volna ki, akkor érthetően közölném: ez egyszerűen csodálatos hely, további visszatérés garantált! Kerasub info a helyről


  • 0

Felezési törvény

Tessék, egy vitatható okosság, elrettentésül. A levegőfogyasztás, hibás felszerelés esetén kifejezetten kritikus tényező. Mégis az a döntés született, hogy a hibás szelepcsap nem probléma: sisteregve szökik a tömítés mellett a levegő, több is, mint amit használok. Találós kérdés: meddig is elég majd, meddig tarthat a merülés? Persze Neufelder See, gyakorlómerülés, semmi extrém környezet.

bestbubbles.jpgPalackmegnyitás a vízben, lemerülés előtt: üdítő 160 bar. Másfél perc múlva 150 bar. A prognózis szerint tehát kevesebb, mint 16 percnyi a készlet. Ragyogó gondoltam. Aztán gondoltam a nem lineáris függvényekre, azaz minél kisebb a nyomás, annál kisebb az áramlás. Akár olyan, mint a felezési törvény: amire elérem a fél levegőt, gyakorlatilag olyan 6-7 szer annyi idő lenne, amíg kifogyok. Vagy kevesebb.

Tehát nézzük, mit is hoz az élet: átlag 7 méteres merüléssel 44 perc alatt elértem az ötven bar határt, a Poseidon szobornál. Nos, a légzéssel együtt a felezési törvény is becsődölt. Mindegy, innen aztán csak brahiból 4 méteren úsztam tovább. Szép, 54 perces merüléssel, majd üres palackkal végeztem a bázis előtt, kicsit kifulladva a tekeréstől. Szép menet volt, de nem ajánlom senkinek ezt a felezési idős tesztprogramot. A tunulság csak egy: nem kell leírni a merülést, ha fogy, szökik a levegő. Hiszen az elméleti 16 perc helyett majd egy óráig tartott a levegőkészlet. A gyakorlatot magyarázza az elmélet. Fontos a gyakorlat: jó tudni, mi, mit eredményez.

Egyéb magarázatok és összefüggések mester tanfolyamon, benne Haldane professzor, decompressziós elméletek meg sok más tudomány. 🙂


  • 0

Neufelder See report

Szombat este szomorú, esős idő kiradírozta a tervezett esti partit. De a vasárnapi neufeldi menet annál klasszabbul sikerült: verőfényes strandidőben vonultunk fel vagy öten. Bátor túra, mi? Legalábbis ketten eléggé mellőzték a kesztyűhasználatot. Tökéletes búváridő volt, tele volt a part búvárokkal, majdnem annyian voltak, mint egy átlagos Thistlegorm merülésnél. A különbség látnivaló tekintetében ordító. Meg merülés céljából is.

neufelder_poseidon.jpgAki itt merül, az arra gyúr, hogy biztos legyen magában, hogy tud egyenesen úszni, szintezni, lebegni, tájékozódni – tesztelni a felszerelést. Meg képes élvezni a merülést, megragadva az alkalmat. Ilyen viszonyok között – kiderült a csapatnak – hogy nem is olyan egyszerű merülni. Azt tudni kell. Azaz megtanulni. Akár most, itt .

Ezt tanúsítja az a sok tucat osztrák búvár, férfi és nő, aki ezt a napot arra tette fel, hogy merüljön. Ahogy mi öten, bár nem akarok hőst csinálni a csapatból. Csak azt domborítanám, hogy volt egy lehetőség megint gyakorolni. Arra meg mindig van ok, hiszen senki nem profi, ha nem napi szinten merül.

Látótáv vagy 3 méter, vízhő 11-16 fok lenn. Utóérzés? Jól esett, nem fagytunk agyon, bejártuk a tavat, Posseidón, Törpe, stégek, hosszából kersztbe, el is fáradtunk. Jó volt Vöcsi, “Tibi-Balázs”, “Füge-Balázs”, Krisztián együttesével mártózni kettőt. Jövő hét: Traufall-Grüner See. Na, az extrább lesz kicsit… Addig is fekszem neki a listáknak, mert a részvételi foglalások eléggé nyitottak. Gyerekek, rövidre kén’ zárni a dolgokat. Jó lesz, megyünk Pagra is! De ez egy másik történet…


Barlangi bújócska

Blogtár