Category Archives: Úton

  • 2

Vegyes gyümölcs

Vitaminhiányom van. A konyhám nem igazán szuperál, a szendvicset meg unom már. Megoldás: Makani bár. A régi idők hangulata, mikor staffoltunk itt párszor. Sok olasz, angol, német helyi búvár kolléga ide járt az esti kajáért. Ma annyi a különbség, hogy alig vannak emberek. Azok is a laptop előtt ülnek solóban (mint pl jómagam épp egy hűvös gyümölcsturmix társaságában). A divat most a házhoz rendelés, otthon meg ugyanúgy internet – vele kitágul és ugyanakkor beszűkül a világ. Feljegyzem magamban, hogy ebbe a csapdába ne essek bele. Azért belenyalok a turmixba: vegyes gyümölcs, 14 LE-ért. Az két sör. Értékrendet kell állítani. Beilleszkedési program része. Lakásárak, apartmanok.

Munka. Voltam a videós cégnél. Három megtermett kutya fogadott a külváros legszélén, a hegyek tövében. Meg két cica: azaz női cég ölelt keblére, igaz angolos kézfogással csak. A hangulatos kéró-studió-iroda levett a lábamról, ha lehet így élni Egyiptomban, akkor érdekel. A Főnöknő rögtön vázolta a lehetőségeket: sajnos hivatalos meló nagyon korlátozva, ezért főleg helyi erőkkel van lefedve a napi munka. Amit ajánl, az hogy megtanít a szakmára: hat pontban vázolta a tantervet. Holnap kezdhetek. A projekt címe: nos, titkos. Belenéztem az első werkfilmbe. Hát, jó kis intro. Mint tanfolyam jó az ajánlat, mint munka, semmi nem hangzott el. Az olyannak mint én megéri – ezért jöttem.

A másnapi ajánlat izgalmával haza hajtottam. Irány a tenger. Átvettem pár freedive rávezető gyakorlatot: konkrétan egy éve semmit nem edzettem. Meg kell tanítani újra a szervezetet arra, hogy milyen az élet lélegzetvétel nélkül. Fokozatosan, nyugodtan, türelemmel. Az első merüléseknél tiltakozott mindenem: idegrendszerem minden kis végződése oxigénért sikítozott – jóllehet alig merültem le, közben csak két-három lélegzetvételt hagytam ki. Tipikus, mindenki így reagál először. Persze ez után néhány légzőgyakorlat kibillentett a holtpontból: pár laza, szép nyugodt merüléssel jutalmaztam magam, nem mélyebbre, mint tíz méter. Holnap innen folytatom.

Délután egy végső megbeszélés, a kis csapatom tanfolyamáról. Holnap este érkeznek. Hétfőn reggel kezdünk… így aztán felpörögnek az események. Elfoglalt dolgozó leszek, vége a láblógatásnak egyelőre. Sőt: ma újra kéne installálnom a laptopot. Na ez jó menet lesz – azaz ha nem jelentkezek a következő napokban, akkor tudjátok mi történt: Kicsi és puha kollektív Édesanyját üdvözöljétek helyettem.


  • 0

Úton

Csak a szállás volt fix. Az is átmenetileg, két hétre. Az összes többit a nagybetűs krupiéra, a Véletlenre, avagy az Életre bíztam. Lehetőség akad, még válogatni is lehet, tehát nincs panasz. Sőt, egész komoly ajánlat is lebeg a levegőben, ami csak második a sorban. Mert az első természetesen a Kerasub misszió: hétfőn kezdő csapatom érkezik, ezzel időt nyerek, meg talán újabb lehetőségeket. Mi lehet a legrosszabb? Továbbrepülök, valamerre a mesésebb keletre. Ezt hívhatjuk a bizonytalanság biztonságának, avagy játék a véletlenekkel.

Első élmény: forró szél (míg otthon 8-13 Celsius)
Az első ösztönös reakció: beilleszkedés, előhívni a kifakult arab szavakat.
Első teendő: aludni, egy komoly utazás, és vagy három kimerítő nap halmozta kialvatlanság után.

Nem vagyok nehéz helyzetben, minek után Sharmban, no meg Egyiptomban időztem már jócskán. Minden ismerős, a tülkölve rohanó arab autósok kiszámíthatatlan manőverei, a taxisok, a hadonászó alakok, a poros, kifakult felületek, a szemetet görgető fűszeres illatú szél. Ismerős a fürtökben horgonyzó hajók serege, a vízfelszínt elborító snorkelesek színes tömege.

raskathy_view.jpg

Hadaba sziklapereméről nézek le, fenséges látvány. Megdobban a szívem, hát lemegyek, le akarok merülni a kéklő vízbe. A lejárókat egyenruhások őrzik: ezek szabad strandok az itt élő villalakóknak, de nem a rossz fiúknak. Egyszerű az ok: ha egy fehér nő itt magányosan megfordult, hamar akadt tolakodó társasága, az elhagyott part pedig csapdává vált.

Dagály révén könnyen kiúszok a zátony szélére. Szép. Még annyi idő után is, még Raja Ampat csodáin túl is élvezet bámészkodni. Egy órát töltök el, úszom, no meg aggódom a hajóforgalomtól. Nagyüzemben cirkálnak, szívom a gázolajat is időnként töményen, mikor mit hoz a szél. Más időpontban kell úszni, mikor nincs tömegcirkusz.

Ragadok a sótól hazafele kutyagolva a tikkasztó hőségben. Telefonálok, kóborlok, szervezek. Úton vagyok, azt érzem. Poros úton, egymagam.


  • 0

Visa

Az ország, ahova egyre nehezebb kijutni Egyiptom. Nem humor, tényleg – tapasztalom. Persze a “Hozd a pénzt és fuss” stílusú nyaralók előnyben, a reptéren megvehető a belépési illeték – mert hogy mi más lenne 15 USD-ért, a sinai vizum ingyenes. Ha utazni akarnál, egy hónapot meghaladó intervallumban, akkor vegyél a követségen vízumot. Régebben kértek egy fényképet, pénzt és megkaptad a fél éves, többszöri belépésre jogosító engedélyt. Egy nap alatt, maximum másnapra. Mára ez bonyolódott: kell még repjegy oda-vissza, kell biztosítás, kell szállásfoglalási igazolás és így 10 nap alatt kaphatsz maximum 3 hónaposat, nem is olcsón. Én négy nap múlva repülök…

Nem fikáznám a magyar diplomácia, érdekképviselet eredményeit, mert a tények magukért beszélnek. Így történt, hogy potyára megtettem egy pesti utat és a visum intézetlen maradt. Az ügyintéző ajánlotta, hogy hosszabbítsam meg ott helyben a kinn tartózkodásomat. Hmm: Cairoba utazva jobban elintézhető? Azt még hozzá tette a hölgy: mindenképpen vigyen magával arabul beszélő segítséget.

Tapsoltam az örömtől, mikor elhagytam az Egyiptomi Nagykövetséget. Láttam az üres visum osztályt ahol negyvenöt percet vártam, láttam a semmilyen nyelvet nem beszélő recepcióst és mindezért utaztam 450 kilométert. Vidám.


  • 0

Sajtos Lángos

Category : Blogroll , Uncategorized , Úton

Jakartában ért az este. Leraktam a csomagmegőrzőben a nem kevés túlsúlyom, így megszabadulva pihekönnyű 20000 Rp-ért egy órás buszút röpített a Gambri pályaudvarhoz. Innen motoros fazon vitt a Jaksa Jln-hoz, ami a Lonley P szerint egy turistás, szállásos, sétálós negyed, közel a Nemzeti Múzeumhoz. Meg a Sukkoro “erekcióhoz” azaz az Indonéz fallikus szimbólumnak titulált nagy obeliszkgyanús, kilátós  valamihez, ami a helyi felvonulási park közepén áll. Szörnyű, mozgalmi dalokat visz a szél, nagyon szocreal feeling, időutazás gyanner élmény.

110.000 Rp szállás Tatort nevű helyen, szomszédban scampilakoma, egy háztömbséta, majd a fodrásznál fejmasszázsos hajnyírás előzte meg a tényleges expedíciót.

Jakarta nem turistás hely, mert a giga nagy felvonulási park körbejárása után sikeredett csak a múzeumba bejutni. 10.000 Rp igazán jelképes érte. Késve, 11-kor megjött az angol nyelvű idegvez, de arra már fordított irányból végeztem a tárlattal. Megérte, erre akkor jöttem rá, mikor telefonra vadászva a Mangga Plazaban émelyegtem a sok üzlettől, meg az árukínálattól. Utóbbi hangyányit sem volt kulturális, még kevésbé szép és jó. törlendő a hasznos és kedvenc sportjaim listájáról. Komputerhez vettem adaptert, kiswinyót, meg pár rongyot öltözni, aztán egy masszázs (60.000 Rp csak!) után indultam is a reptérre. Mit mondjak, kisebb kaland volt kiérni, aztán hozzájutni a csomagomhoz, mert alig sikerült visszatalálni oda, ahol hagytam. Nulla várakozással szálltam a gépre, tehát azért ki lett centizve az indulás.

“Read More”

  • 7

A kör bezárul

Szimbolikus értelemben és valóban körbeérnek a dolgok. Ahogy érkeztem, pont úgy indulnék már, éppen oda, ahonnan eljöttem. Merülted már ezt az oldalt? – mutat Boss Dokri délnyugati élére. Mondom – Nem jó, bár még nem merültük végig – le-le pislantottunk, sok a homok, a kopár él. De a kiváncsiság motoszkált, az áramlás pedig Neptum kedvéből megmutatta nekünk ezt az oldalt. Mint pelyhet sodort pont a tervezettől ellentétes irányba. Igaz, hogy helyi vezetőink feladata az, hogy ugorva meggyőződjenek a viszonyokról, de időnként mégis mellé fognak. Mert azt meg lehet magyarázni, hogy a tenger nem ismeri a mi táblázatainkat, de hogy valaki a saját szemét félreérti… Igy alakult, hogy pont a semmiben landoltunk, a semmi felé úsztunk, minden eddiginél nagyobb barakkudák közé érkezve, a zátonynak a legkevésbé kivánt oldalára. Mintegy 25 perc alatt elértük a déli homokzátony csücskét, ezzel bezárva a kört Dokri körül.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár