November rain, avagy Silo Advanced

  • 0

November rain, avagy Silo Advanced

Sutba dobtuk az összes időjárási elemzést, ami novemberben azért nem a legbölcsebb dolog, ha az ember az Adriára indul búvárkodni. De hát, ha egyszer pezsgett bennünk a merülés utáni vágy és azt csak az eszetlen optimizmus überelete, ráadásul hatszoros kiszerelésben, akkor menni kell. A szükséges készségek tehát Gömbi, Sumi, Vasiati, Beni, Zénó és Karas formájában valósították meg a Silo – Peltasatis – Roncsexpedíció búvártúrát.

Ha Silo, akkor Neptun, ha ismerős, akkor Szarka Géza aki keretet adhat a projektnek. Persze nem lehet mindenki kőkemény, neoprénben merülő fóka, így én spec száraz ruhában szárazon próbálom megúszni a merüléseket, Zénó pedig a Divelab-os szkafanderének tart mélységi próbát. Tehát többi hősünk neoprénben áll helyt.

silo_surface.jpg

Az idő ugyan eső utáni esőre álló, azaz szakaszosan fürdető November Rain, már merülés előtt van alkalmunk ázni kicsit. Az első merülés egyben checkdive a Silói roncs. Szakmailag a bevállalós Advanced Diver kiképzésbe illik, hangsúlyozva a „na most látjátok, miért fontos a checkdive” mondandót. Pontosan el lett magyarázva, hogy az üdvös kivétel szemlélteti, hogy miért NEM ugrunk hát checkdive gyanánt egy szép mély hajóroncsot csoportos felállásban. Röviden magyarázva: mert a komplikációk első merüléskor adódhatnak a felszerelésből adódóan, amiket idő korrigálni, illetve az emberi faktor sem az a fajta, hogy a hétköznapok rutinjából kiszakadva harminc méteren kolbászolhasson profin, mintha ez lenne a rendszeres napi rutin része.

Bevállaltuk. A kis hajón magunk elé engedtük a másik magyar csapatot, majd elkezdtük a besúlyozást, ami igazolta, hogy érett a banda a haladó fokra. Alig 10 perc alatt , rendezetten merülve az árbockosár magasságából ereszkedtünk a sűrű halrajokon keresztül a roncsra.

“Read More”

  • 1

Csütörtök

Storno, lefúj, tönkre vág, elszabódik. Csütörtököt mondtunk egy esti menetre, mi, a gerillamód összetoborzódott másfél autónyi búvárok. Csak mert egész nap szakadt az a kedves kis eső, ami a vizeket dagasztja, hogy minél jobban és mélyebbre tudjunk merülni. Tehát az idő nekünk csak kedvezett, bár a józan ész és a jóérés azt diktálta, hogy mindenki kuckolódjon be a házba és aludjon egy jót. Pocsék egy nap volt. Amire csak szombatot tudunk mondani.

Szombat, Coacobana, két kérdőjellel. Ha jó az idő, akkor menjünk reggel. A helyi bázis nyári sütögetős partyt rendez, szomszédolhatunk kicsit, ha nyáriasabbra fordul az idő. Augusztus utolsó két hétvégéjére tennék két túrapotló hosszú hétvégés búvártúrát. 18-21 a kezdőké Sv Marina póttúra, azt követő 25-28 Banjole, haladó túra. Kezeket fel, lehet jelentkezgetni!


  • 0

Kegyetlen idő

A francba! – szisszenek fel, mikor kitekintek az ablakon. Gyönyörű, szikrázó napsütés, idilli, felhőtlen égbolt ragyog azúrkék színekben. Csodás nyári idő vigyorog, igaz a hőmérséklet kicsit borzongatós, ahogy egy-egy légáramlat végigcsiklandozza a bőrömet. Határozottan a francba! – summázom komoran.

Tudok örülni az élet szépségeinek, de nem most. Az ösztöneim nem jósolnak sikeres működést a mai Bükfürdő bemutatóra, amit az előző napi fellegek, esők, szelek vezettek fel. Le is mondtam volna, ha ez a papírforma tárul elém  a reggeli kitekintéskor. Mit lehet tenni, felkerekedik, felmálház és immár segítő szárnysegédekkel irány a szabadtér.

Mire kipakolunk gyülekeznek a fellegek. Mire felöltözünk, forróságban fürdik minden. Levetkőzve elborul és hideg szelek fagyasztanak. Kötekedik az idő, újra kisüt-borul-izzaszt-dermeszt, öltöztet és vetkőztet az időjárás. Egyenletes csak a víz alatt lesz. Én viszem a pultot, kísérők a termálba szöknek, Foga és Balage merültet. Végül is a minimal attrakcióval fogtunk pár embert – a néhány kóborlóból. Meg is volt a sikerélmény, mert örültek, élvezték, szájak szaladnak fülig. Ilyen ez, mikor a búvárkodással tudunk újat, jót és élményt adni. Ez az, amiért az ember felteszi a szívét-lelkét.

A természet csak tréfálkozik, magyar vendég otthon pihen. Az itt nyaraló külföldiek kerülik a szabad teret, nem is akadnak érdeklődők a nap többi részében. Összepakolunk, mikor a Vivás stáb akcióba kezd, ezt tesszük két zápor után, menekülve a közeledő újabb fellegek elől. Van tanulság, amit az íróasztal mögötti nyakkendős topmanager énem úgy összegezne: nem vagytok túl rentábilisek fiúk! Többet ne is menjetek, volt két mínuszos bulitok.

Erre mit lehet mondani? Az élet nem diagramelmélet: az a három mosoly, nagyon is sokat ért, amit csak ma learattunk.


  • 0

Sebesség rekord és merülés

A söröspohár, valamint Szombathely-Csepreg távon új merülési rekordot állítottunk fel. Ez volt a jó hír – még büszke is vagyok rá. A hogyan került rá sor? – az már kevésbé derűs történet. Nem is hobby kategória.

Félhivatalos riasztás után, villám összepakolás, majd rendőrségi helyszínelő autóval húzunk. Megkülönböztető jelzéssel, vad robogás Csepregre. Gyerek, bicikli, elmerült. Ez a mozaikos információhalmaz csak ami elhangzik, ami miatt elragadtak az este fél kilences idilliből. Sürgölődő készenlétisek, zömmel tűzoltók. Kézről kézre adnak: Balage kollégát és engem. Alig egy órával a riasztás után már beöltözve ülünk egy motorcsónakon, hogy egy bójával jelölt ponton ugorjunk. Megkezdtük a keresést. Egy elsüllyedt vízibiciklit keresünk és egy húsz év körüli áldozatot. A keresést fél egykor függesszük fel (egy visszatapsolás után), addig komolyan pásztázzuk a hatalmas tó jelzés körüli terültét. Nem segítenek igazán a radaros kollégák és szerencsénk sincs a helymeghatározást illetően. Negatív. Találatot csak a másnap megjelent szakemberek érnek el délután négykor. Nem nyilatkozok okosat a témában, arra ott van más szakember. Mi csak ott tudjuk megtalálni a keresett témát, ahol van – ha rossz koordinátán vagyunk, az nem segít. Ilyent is tudunk, ez is búvárkodás. Meder fenekét tapogatva, áldozatot keresni, vakon az éjszakában.

június 21:  Vízibiciklivel süllyedt el a fiatal a csepregi tóban


  • 2

Szerelembarlang

Kezdete és végpontja a kirándulásnak. Búvárszemmel. Előtte, szárazföldi poros ruházatban végigharcoltuk az útépítéses magyar szakaszt Rédicsig, aztán Csákvárnál rá az autópályára, hogy előzgethessük a viharfellegeket. Az alagút egyik felén esik az eső, a másikon napsütés. Mindenki tudja, aki az Adriára indul. Ott a napos órák száma meghaladja a magyar rekordot, szóval én sosem parázom az idő miatt. Még akkor sem, ha úgy alakul, hogy az alagút tengeres oldalán van a varacskos idő.

krk.jpgKrk szigetre a retur belépő egyszeri 30 kunes. Fellegek lógnak a levegőben. Horvát cimborák megvárták a szezont az útépítéssel, le is lassul a forgalom. Sokat javult az elmúlt évekhez a szigeten az utak állapota, de így is lassú, már az autópályáról lehajtva konvojban mennek az autók. Nem fogok jönni főszezonban.

Becsúszunk a Buborék főhadiszállásra, locsogó eső, Andreja, majd Géza és némi szívmelengető fogad. Mire oldódik a torkunkon az alkoholgőzös lecsapódás, meg is kapjuk a szállásunkat. Helyből, korrekten, barátian, semmi járulék. Szemtelenül jó áron egy hatos apartman, hatalmas nappalival és terasszal, bő panorámával.

Behajózva a borús péntek reggel borzongató, nem fakaszt merülési kedvet. A tengerkék Adria hideget sugároz – mióta tudom, hogy ez ergonómikus színhatás, muszály borzonganom. Igyekszem a Nap felé kacsingatni inkább, az melegítsen. Az első merülés hideglelős. Persze, mert pajszer csávó, egyrészes hetes neoprénben merül, kettes mellénnyel a ruha alatt. Ez borús időben kevés kérem. Mert csak 13 fok van odalenn, harmincon túl, ahol a fal és a hasadékok között bugyogunk…

Egykor kisüt a Nap, szétüti a felhőzetet a verőfény. – Akartok mélyet merülni? – kérdi Geza. Nos, mély merülés után mély merülés – tartja a mediterrán búvár. Így aztán a kedvező hajós viszonyoknak hála, irány Selzine, a Cres egyik legszebb sziklaorma. Jörg cimborám jár afejemben, megelevenednek a régi KRK emlékek… Kedvenc helyem, nem vitás.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár