Dupla jeges

  • 0

Dupla jeges

Agybamászó a média, mikor első, másodfokokról szajkóz, általánosít vadul tolva az ember fejébe a jégzivatart, a tornádót, meg más rémségeket, csak hogy mindenki maradjon otthon szépen. Aztán a természetnek erről fogalma sincsen, hiszen lehet zápor itt, napsütés amitt, érkezhet menetrend szerint a fagyosszentek hidegéből, de globális otthonmarasztaló idő nem lehet. Ezt mi búvárok tudjuk jól, főleg egy ilyen vasárnap után, mint ami tegnapra esett.

Volt okunk indulni, toboroztunk is hozzá számos érdeklődőt és kalandkereső társat. Ha most nem megyünk, akkor kimaradunk abból a szenzációból, amit Grüner See néven ismerünk, időszakos és alkalmi látvány, amikor az olvadó gleccserektől megemelkedett üvegtiszta víz ellepi a sétáló utakat, a padokat, a hidat és persze a virágos réteket, körbeölelve a fákat is.

P1080879.JPG

Valakik megtervezték az időjárás előrejelzést, valószínűsítve egyet. A kedvezőtlen általánosítás aztán készpénzként került a fejekbe, felülírva mindent. Így a jelentkezők szépen egymásután lemondtak a kirándulásról. Mindenki, kivéve Zénót és jómagam. Bevallom, lett volna okunk visszalépni az esti születésnapi partira, a lustaságra, a ki nem aludt dolgos hétköznapokra gondolva, vagy akár épp az elmulasztott kötelességekbe gabalyodva legyinteni egy zivataros kimenetelű, vacogós szürke merülésnek. De valahogy nem tudtam elhinni, hogy kihagyható, hogy ne kéne elmenni. Nagyon határozottan akartam a túrát és kész. Kiránduló idő lesz – mondtam vállatvonva a kételkedőknek.

Hogy ki mit ért kiránduló időn, rossz időn, vagy előrejelzésen, az megint egy dolog. Egy biztos így utólag: az időjárásra nem lehetett panasz, gyönyörű tavaszi idő lengedezett, így aztán lelkesen zakatolt  a szívünk úton Tragöss felé merülésünk reggelén. Merülni persze bármilyen idő jó, hiszen a búvárruha véd és eltakar, de azért napfényes tóparton más a hangulat.

Megadatott – árulom el a lényegre térve. Olyan, de olyan szívmelengetően csodás idő volt, hogy azt hittem, meseországban járunk. A völgyben hűvös szellő fújt végig időről időre, jelezve, hogy felhőket hajtunk az égen – mikor a Nap süt akkor is. Így aztán a fények sűrűn változtak, hol egyik, hol másik hegyoldal fürdött a verőfényben, hol egyik hegycsúcs tükröződött a tó tükrében, hol a másik bukkant elő a szél borzolta víz kisimulásakor. Maga a tó is váltogatta a színét, zöldesből kékes árnyalatba fordulva. 8 méter 80 centis vízállás ígérte az élményt, amiért jöttünk.grunersee_dive_kerasub.jpg

Trollkodásnak tűnhet a merülés pár részlete, mert igencsak elhagytuk a papírformát. Hibaként említeném a fel nem töltött akksikat a vizuális technikákhoz, a teli memóriakártyát, az induláskor technokol rapiddal befoltozott száraz ruhás kesztyűmet (just in time – egyébként bevált!) és persze a fizikai és szellemi 100% hiányát. Már dél is elmúlt hát, mire sikerült a vízbe menni, ahol szokás szerint a szél összehordta a lebegő szennyet. Mocsár feelingben gázoltunk a vízbe, amit a kollégák reggel óta kavarnak, így az első benyomás szerint pocsék látótávra számíthattunk. Az időjáráson túl ez volt a mai nap második nagy ajándéka: ahogy a híd felé közeledtünk, úgy tisztult ki minden. A napsugarak táncoltva törtek át a fák ágain, a tó vizén szaladó hullámok mágikus mintákban szaladtak szét a víz alatti rét harsány zöldjén. Ráadásul megtörtént a harmadik csoda: csak Zénó és én voltam jelen az előadáson, semmi tumultus, semmi búvár kavalkád.

Csodás volt. Cseppet sem érdekelt, hogy a kamerák hamar feladták. A pillanat  bevésődött, oda, ahol már előre meg volt a helye, hogy bármikor felidézhessem. Mi többet is lehetne megemlíteni: a képek magukért beszélnek. A tanulság levonható: az időjárás nem egyértelműen definiálható valami, ellentétben azzal a ténnyel, hogy milyen könnyen is mondunk le a természet szépségéről.


grunersee_kerasub3.jpg grunersee_kerasub2.jpg grunersee_kerasub4.jpg grunersee-kerasub5_1.jpg grunersee_kerasub.jpg

 

Ezek után nem csoda, hogy kétszer merültünk, ugye?


  • 0

Mederszemle

Mindent, de mindent körbejártunk. Tudtuk a megközelítés két módját, az összes útelágazást, a távolságokat és a menetidőt. Tudtuk, hogy milyen idő lesz a kérdéses napon: délután felhősödés, majd zivatar. Azt az egyet nem tudtuk, ami fontos lett volna.

Derűs hangulatban döngettünk Tragöss felé. Zsákfalu, fel a völgyben, körben hegyek magasodnak és zárják el a továbbhaladást. Onnan ered a patak és ott leledzik a tó, a híres öt fokos gleccservizével, hogy minden szezon elején búvárok százai hódoljanak a zöld merülésnek. Igen, Grüner See. A zöld pedig a felduzzadt tó, elöntve rétet, erdőt pár hétre, mikor is a búvárok és halak uralják az amúgy gondozott turitaösvényeket.

Idén a búvárok távol maradtak, ahogy a vízszint sem érte el a kívánt szintet. Döbbenet, hogy idén mennyire nem telt fel a tó, ezt mutatták a körben lerakott hordalékok. Úgy tűnik, idén a gleccserek és esőzések vize nem jött le hírtelen. Kevés volt a hó – mondták a helyiek. Hát, az biztos, hogy mikor a cuccokkal odadöngettünk a parthoz, csak a köves medret láttuk, annak teljes mélységével. Megemlékeztünk az elmúlt évek víz állásairól, fotóztunk, videóztunk, a mederben trappolva, át-átkelve túráztunk. Korábban úgyis terveztük, hogy jövünk nyáron, kis víznél is. Na, ezt akkor most kipipáltuk. A búvárcuccok elkerülték a megmártózást, szárazon húztunk haza. Csak a kocsikat mosta a délutáni zápor.

Tehát, aki készülne, az felejtse el idén a Grüner See merülést. Ha pedig majd valaha tervezné majd, akkor ne habozzon a vízszintre rákérdezni közvetlen indulás előtt. Záróképként pedig nosztalgiavideo az archivumból: Ilyen volt anno.


  • 0

Tragöss

A tavaszi vízállásfigyelők jelentették a tuttit, úgyhogy jókor utaztunk le gleccserlében fürdeni a jó Grüner See-re. Tavaszi egyszeri turné, hagyomány szerinti szervezés, alpesi friss levegő utáni vágyaknak engedve. Tehát műfaj a tó, amit művel az, aki már egyszer is járt itt, aki nem, az ide vágyik.

gruner_see_bridge.jpg

Sajnos ezzel így lehetnek sógorék is, azaz a fél osztrák búvártársadalom. Mikor érkeztünk, már a korai csapatok az óvatos duhajok végeztek, azaz csak azért se rúgja fel a látótávolságot előttük senki, korán keltek hogy a mezőny előtt érjenek a vízbe.

Nos a víz az tökéletes volt, ránéztére is szívdobogtató. Én mindig izgalmat érzek, ha áradást látok, ha a víz elnyeléssel fenyeget, vagy kicsapnak a hullámok. Lenyűgöz, mire képes. Bámultam hát a magasra felkapaszkodott víztükröt, amiben a eltűntek a sétáló ösvények, a zöld parti mező, no meg tó parti padok. Helyenként a fenyőfák is térdig, a kisebbek derékig áztak benne. Egyszerűen extrém hangulatot sugallt a tó, sürgetve a merülést. Ilyen magas vizet nem sikerült eddig kifognunk. Nem haboztunk hát, gyorsan neki is álltunk a beöltözésnek.

gruner.jpgSzáraz ruhában nem volt megrázó a vízbe menni, ami 2-4 fokos hőmérsékleten konzerválta az elöntött növényzetet. Ugyan viszojogtató volt a centis zöld genyába gázolni, ami a fenyvesek virágporából borította a felszínt, mocsár hangulattal és látótávval, de egy méter mélyen már feltárult a tiszta víz.

medve.jpgA látvány szó szerint dermesztő volt, hiszen nézés közben a fagyos víz az arcot és szájat is kezelésbe vette. Negyvenegynehány perc után már a vékony kesztyűmbe rejtett ujjaimban is alig pislákolt az élet. Ez alatt az idő alatt a víz alatti szigetig jutottunk: itt fotóztunk (Foga Prof jóvoltából) aztán a vízben álló terebélyes fenyők között kergetőztünk pár pisztránggal. A zöld rét, mintha gyöngyökkel lett volna teleszórva, buborékok csillogtak a fűszálakon, helyenként füzérként peregve a felszín felé. Az élénk zöld és a tükröződő kék, a hullámokban megbicsakló fénysugarak játéka elképzelhetetlen hangulatot teremtett. A sok búvár ellenére helyenként a látótáv is irdatlan volt, úgyhogy semmi sem gátolt abban, hogy az eddigi legjobb itteni merülésünket éljük át.

seeaside.jpgwaerup.jpgA legkeményebb búvár kesztyű nélkül merült. Medve ő, nem fogjuk elfelejteni, biztos halljuk még nevét a hírekben. A hőleadást kalóriabevitel követte ebéd halmazállapotában a fogadóban, desszertnek pedig a megszokott séta jött a tó körül. Ha eddig nem derült volna ki, akkor érthetően közölném: ez egyszerűen csodálatos hely, további visszatérés garantált! Kerasub info a helyről


Barlangi bújócska

Blogtár