Abu Fendera krónikák (1)

  • 0

Abu Fendera krónikák (1)

Maraton, avagy péntek este 10-kor munka letesz. Van ötlet, még a GOPRO-hoz a Diwing tartót össze kell kalapálni, lesz éjfél hazaérni. Szombaton családi kilövés 11-kor már, túl a távollét indokolta összes apró tennivalón, végre nagyszülőkhöz. Hosszú út mindenkinek, de jó ebéd a végén. Innen QSS-CHESTER különjárat Pestre, miközben beletúrok a kocsiba hajított búvármotyóba. Baljós előjel: a búvárruha nincs benne – hiszen még kiakasztva szárad a Búvárbarlangan. Intézkedést foganmasítok. Éjfél mára reptéren. Olajozott utastalálkozó, felszállás, tudatvesztésben töltött éjjeli repülés. Nagyon profi a személyzet mondom, arra építve, hogy talán ha fél órát voltam szilánkokra szakadt éber állapotokban – félig észnél.it-fandera

Vassárnap lett, reggel hat tíz. Buszra szállunk, elindulunk és már a reptér előtt égett gumiszag tudatja, a motortérben füstöl egy ékszíj. Gyors reagálás, a manager intézkedik, egy órán belül új buszon, eldőlve haladunk dél felé, Ez újabb négy óra és tényleg dél tájban ott vagyunk Port Ghalibban.

Kifutunk. Két és fél óra ringatódzás. Checkdive.  (3087/14/46) Újabb szervízjelenetek gazdagítják Murphy gyűjteményét: egy reduktorunk első lépcsője lerágta a menetét – életemben ilyent nem láttam. Egy i3 BCD szelepadagoló telibefújóvá lépett elő, szóval nem igen tudott a gazdája lemerülni. Gyors csere. Most már mehet a buli, tesztmerülés, technikai bemutató élesben Abu Dabab 2-3 déli oldal. Sunyi áramlás fordul a hajó alatt, az aktuális homokvihartól sárga fátyolon át pislákol a fény, így alkonyatmerülés hangulatban lebegünk. Kék a víz, valahogy mintha havazna, olyanok a fényviszonyok, abszurd mód karácsonyi hangulatot ad, a csillogó halrajok pompája: ünnepel a tenger. hírek szerint cápás idők járnak Elphinstonon, legalábbis 3 napj a hajónk korrekt cápashowba keveredett. Itt és most: tonhalak, Giant travelly, pillangóhalak, snappersulik és persze jó kis kemény korall kiállítás fogad bennünket.

Vacsora után javítjuk a felszereléseket, sisha, koccintás, majd korán, mindenki aludni tér. Hosszú út vezetett ide, Abu Fendera a cél – hosszú út áll előttünk. Így aztán tovább utazunk, miközben végre vízszintesben álmodhatunk az elkövetkező kalandokról.


  • 4

Jubileum

A merülések nyilvántartása a katonai és ipari búvárkodásra visszavezethető tradíció. Onnantól kezdve, hogy civil időket élünk és senki nem kéri számon a merüléseket, nincs is nagy szerepe a logbook vezetésének. Hogy ez mekkora tévedés! –  és mennyi magyarázat rá! Egyrészt sok az idióta, túlbonyolított bejegyzési forma, másrészt meg úgyse kell igazolni a merüléseket, hiszen nem pénzt, fizetést kapunk a merült órák után, hanem a bázis számításai szerint perkálunk úgyis. A kényelmes, punnyadt búvárnak nem hiányzik, hogy írogasson. Csomóan 50, vagy százas szám után profinak érezvén magukat hagynak fel a vezetéssel. Akad aki elveszti, van aki elpakolja a merülései nagy könyvét. Az öreg profik hasból három, négy, hatezer merülésesnek vallják magukat, meseszámok bajnokai ők. Ők vagy lódítanak, vagy csak ugye a kerekítés csapdájába esnek.  Ha nem, akkor én természetesen kopasz kis kezdő vagyok ezen öreg harcsákhoz képest. Talán ezért, talán mert Murphy így akarta, ez a mostani emlékezetesre sikerült diving volt, ahogy egy nagy jubileumhoz illik.

Ikuani. Erőteljes áramlásiról híres driftelős hely, sok halat ígér. Nincs megállás, visz a víz, vörös fokú készültség. Csak mert ha az ember nem vigyáz, akkor simán a reef tetején átpenderíti az átbukó áramlás. Minden ellenállás értelmetlen: a víz az úr. Ezért nem kopasz kisgyerekeknek való játszótér, megnézzük, mikor, kit hozunk ide. A vendégekkel nem is volt gond, túl voltak a bemelegítő merüléseken, amúgy meg évtizedes múltú aktív, sokszázmerüléses polgárok – akik már a nyolcvanas években Vörös tenger rajongók voltak.  Nos, a baj velem volt…

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár