Kicsi örömök

  • 1

Kicsi örömök

Két féle alapvető merülésnek lehet hódolni, néha persze össze jön a kettő egynek. A jó látótáv, rengeteg hal, kék panoráma, napfényben fürdő szinpompás lágykorallok, és a kicsit sűrűbb, matt vizben való bogarászás, apróságok után kutatva.

Fotózás szempontjából az előbbi az nagyon technika igényes: a fényt manipulálni kell és ügyesen csapdába ejteni. Ahhoz, hogy sikerüljön kevés a drága és nagy kamera, rajta a nagy külső vakukkal: tudás is kell. Meg gyakorlat, ha az ember bucskázik az áramlásban.

Makrózni kompakt kis géppel is lehet, beugro szinten, azaz az ember örülhet a saját képeinek. Összehasonlitva profi fotósok kristálytiszta gyönyörű felbontású, szinhelyes képeivel… nos az ember nem igen igyekszik a baráti körén kivül publikálni. Maradjunk abba, hogy én is ide tartoznék, örömfotós vagyok.

Mégpedig nagy öröm néha elkapni valami kis láthatatlanul picur apróságot. Kinagyitva látszanak csak a szinek, meg a szabad szemmel nem látható igazi forma. Letettem a videokamerát és a napi teendők mellé a fotózást vettem fel hobbynak. Ebben volt segitő társam, maga a Boss, úgyhogy átnéztünk pár új helyet újdonságok után kutatva. Akadt is vagy három különlegesség. Ezen felül egyik vendég talált egy békahalat. Nos, azt kell, hogy mondjam, kifogott rajtam. A fotó alapján is nehéz körberajzolni őkelmét, nem hogy az dús formációk között fellelni. Hihetetlen chemoflage, én az életben ilyet nem fogok észrevenni. Ehhez abnormálisan éles térlátás kell az fix. Sajna a képet nem tudom feltenni, de igy legalabb ugyanaz az élmény, mint amit én megéltem: itt a békahal, hol a békahal? Ugyanúgy nem látjuk. Nos, a képen látható kis tisztogató garnélákat se láttam az elején. aztán kiderült, hogy van belőlük minden elágazáson. (Bocs – nem jó kép, de az enyém.)

scrimps1.jpg

A makrónyi cuccokban az a jó, hogy nem olyan idegesek és rohannak szerteszét. Tehát van idő becserkészni őket, megvárni, mig beállnak a pózba. Próbáld ezt meg halacskáknál! Az már a haladó fokozat!

A jól értesültek kedvéért igaz a hir: közeledik Pápua túrám vége. De erről legközelebb majd.


  • 0

Videográfia

Fóbia a javából, ha az ember belelendül. Mondjuk ha belelendül, akkor a kiadás, költség vagy éppen a drágaság szó fedi igazán a víz alatti filmezést a szinonima szótárból. Annál türelmesebb vagyok, hogy felesleges költségekbe verekedjem magam, de hát a szükség nagy úr: két darab makro lencse, egy méretes széles látószögű port, színszűrő filter, de még a fényképezőhöz port adapter is került a házhoz. Thanx Emő! – persze ezzel a két szóval nehéz is leírni, mennyire jó, hogy vannak, a számokat meg hagyjuk, pedig jó maláj áron került birtokomba a portéka. Annyit azonban le kell szögezni: ezek nélkül nulla az egész, legalábbis a különbség ezt sugallja. Másrészt, így is az optimális körülmények fogságában van az amatőr de kompakt technika büszke tulajdonosa – még ha az a technika egy Panasonic HDC-100 as kamera is. Így aztán próbálkozunk, főleg a körülmények és módszerek alakításában.

spider3_led.jpg

Spider 3 néven elkészült a Kerasub lámpatartó rendszer.  A lényeg, hogy sikerült megbízható minden fele forgatható karos lámpa rögzítést kreálni, amin a két Kowalski speed vidáman egyensúlyozhat. tudom, tudom, ma a világítástechnika csomó jobb lehetőséget kínál, de ezek egyike sem olyan kézenfekvő, mint az én meglévő két lámpám. Emez ingyen meglévő, tölthető, gyors és hatásos fényerő, míg minden ettől eltérő rendszer 1000 EUR-nál indul. Két példa: FA-MI potom 1400 EUR-tól, vagy egy makróhoz optimális Werner-Light LED 1200 EUR-tól. Előbbit Dragan barátomnál tanulmányoztam, utóbbit most volt szerencsém tesztelni. Előre bocsátom, hogy szívfájdító eredménnyel.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár