Beoltva

  • 2

Beoltva

Akad pár részlet, amit még nem volt alkalmam mesélni a Sharmi időkről. Ugye december munka fronton eléggé üresjárat volt, így aztán volt idő futni pár kört szervezési ügyekben. Az egyik ilyen karika maga a tavaszi programajánlóra vonatkozik: Nuweiba-Dahab-Sharm-Hajószafari kérdéskörben. Igazából megkaptam minden ajánlatot, minden részletet. Az az egy nem ismert, hogy hogyan tudunk repülni, no meg ez kit mennyire érdekel az idén. A szárazföldi programoknál annyira nincs is létszámkérdés: tanfolyamot is, haladó túrát is tudok tartani. A fő kérdés a hajószafari témaköre. Én megmondom a frankót, Északi szafarin agyalok.

Sea_Queen_1_profile.jpg

Mióta az egyik ügynökkel tárgyaltam, hát erősen a júliusi időponton jár az agyam. Tény, hogy akkor vannak a legnagyobb halrajok Ras Mohammaden, az a fő halszezon az északi részen. Addig addig agyaltam rajta, míg csak fel kellett hívnom az ügynököt.
– Figyelj, a nagy vashajót meg tudod mutatni? Láttam befutni a minap. – lihegtem a telefonba.
Emberem nem sokat vacilált, mondta, hogy nanááá! Így aztán egyszer csak ott voltam a hajó fedélzetén. Aki 2002-ben volt velünk és emlékszik az Aquavision névre, az el tudja képzelni a cirkálót. Ez egy hatalmas nagy (45m hosszú) acélhajó, amit az orosz haditengerészetnek gyártottak még. Ágyak, kabinok kicsik, de a hajón lehet bújócskázni, mert óriási. Nosztalgia fogott el, az első hajós kaland emléke… Mindegy, ha nem is luxus, de a hajó hatása alá kerültem. Megtartanám, ha hozzámvágnák. Másik nagy fegyvertény: nitrox. Ha nem is ezt a hajót választanám, akkor is ingyen nitrox van, ami egy 100 EUR értékelőnyt jelent. Kettő, főszezoni ár is király, kikötő Sharmelsheikh, útvonal északra ideális! Sőt, a többi hajót is érdemes megnézni, mert azok nem katonai stílusban készültek…

Na, ez volt az egyik szál, amit felgöngyölítettem jó dolgomban. Már csak meg kell találni az érdeklődőket…


  • 0

Sharmi indulónap

shark_attack_1280.jpgReggeli melós járat. Ismét uniformis. Jól esik a hosszú ruha, még a kapucnis polárt is felhúzom. A december hidege (14 Celsius) megérint reggel hétkor.

Sinai Blues, nos, maga a hibernált pörgés. Minden megáll a levegőben, nincs rohanás, tolongás. Senki nem kölcsönöz uszonyt, a korallreef zárva.

A strandon, ahányszor odanézek, épp melltartót cserél egy bögyös. Egy óra alatt kétszer.

Megint egy nap az irodában…

Belelapozok a cég nagykönyvébe… nos, üresek a lapok. Nem igen volt/van program az elmúlt két hétben. Kettesével dolgoznak a kollégák, volt pár Dahab kör. Nézem a cucclistát: hat búvár van bejelentkezve. Még pár ponton informálódom, felveszem a fizumat, bevárom a menedzsert. Órák kérdése, míg rám ér.
Orgazmikus nagy élmény vele valamit beszélni, az a sajtreszelos verzio. Vegul körvonalazzuk a helyzetemet – hogy világos legyen. Ismét saját keresletet kell generálnom, rákészülés tizenkét nap. December vége lesz a karácsonyi teltház. Mint csóró melós vállalom a robotot, megvárom az új évet is, csak aztán húzom haza. Az pont mához egy hónap és otthon leszek. További terveket betáplálom a programajánlóba, csak végig kell gondolnom.

Egyelőre a helyzet változatlan Sharmban.  Cápamesés várakozás. No meg hűs decemberi holtszezon.


Barlangi bújócska

Blogtár