Szt Lászlóban

  • 4

Szt Lászlóban

Két hét hazai lábadozás és kivizsgálás után még mindig nincs diagnózis. Az állapot stagnál, lábaim hétköznapi értelemben nem jól funkcionálnak, annál inkább fájnak. Seregnyi papírral a kezemben szerdán fel is vettek a pesti Szent László Kórházba, itt immunológia, illetve trópusi fertőzés vonalon vesznek kézbe a szakemberek. Közismert Dr Szlávik főorvos úr végignéz rajtam: – Hu, maga nem is annyira beteg! …Egyiptom? Sharm el Sheikh? Az olyan trópus, mint a Margit sziget!

A szobám annál trópusibb: jó meleg van, izomból megy a fűtés. Lecuccolok: újabb vizsgálatok, kórházi napok sora előttem. Egy dologra vágyom már: egy jó diagnózisra, meg hatékony kezelésre. Lehet drukkolni, elvileg ha valahol, akkor itt majd kikutatják mi a probléma… De iziben!!!!

Igyekszem nem letörni, ebben sokat segítenek a kapott érdeklődő, bátorító telefonok. Orvossal, gyógyszerrel vagy nélküle? – mindegy. Meg kéne gyógyulni! Kösz mindenkinek a bíztatást!


  • 7

Hétköznap

Elrugaszkodottan csak a merülésről írok, ez a vád ellenem. A védekezésül fel tudok mutatni olyan napot is, amikor nincs merülés, amikor igen is hétköznapokba illő szélmalomharcba gabalyodik az ember, hozzá szenved egy kicsit. Mikor gondol arra, hogy másképpen is lehetne meggebedni, nem az itteni normák, amúgy nagyon egzotikus módján. Mindezek előtt csak annyi: a hétköznapjaink szebbek, mint álmaitok? – Ti ezt hiszitek, az biztos.

Nagyon jó dolog a kertészkedés, bár meg voltam győződve róla hogy a telep munkásai irtóznak a földműveléstől – lévén nincsenek művelt földjeik. Ha otthoni mércével kéne ítélni, akkor éhen halnának Pl asztalosként, bár csodás faházakat adtak át a vendégeknek. Kőművesként, bár csodás kutakat falaztak. Csak ámulok, hogy mikor dolgozni kezdenek valamin, mennyire ki tud derülni, ez a más kultúra. Dolgoztam velük, és ez nem volt jó hatással a munkára: tűzrakáskor elaludt aminek lángba kellett volna borulni. (100 mm csapadék 3 nap alatt = trópus. ) Betonkeverés: módszertanilag és minden értelemben horror. Falazás: a kezemet harapdáltam, de nem ezért volt fájdalmas. Persze csodás szalonnasütő lesz, ha az anyag meg talál kötni és nem csak megszárad. Semmin nem csodálkoznék kérem, sokat láttam.

Kertészkedésre visszatérve: a kezdeti reménytelenség dacára pofásodó konyhakert jött létre, lelkesen hordják a növényeket a faluból. Még virágok is plantálódnak. A banán meg egy gyorsan növő gaz pálmafaj, ültettünk belőle egy erdőre valót.

Rügyezés. Ez meg egy olyan állapot, amit az kap meg, akibe beleköltözik valami. Nem gyógyulnak a sebek, a szúnyogcsípés sem múlik. Csak nedvedzik és mélyül a sérülés – ami csúnya állapot. Aztán az ember azt veszi észre, hogy egyre másra csak mélyülő sebek nyílnak rajta mint réten a virág. Ezt csak a kertészkedéshez írtam, hogy ugye ez is a trópusokhoz tartozik, nem csak a napi kókuszdió meg banán és a fehér homokon rohangálás. Itt vannak a legbrutálabb betegségek. A malária is beköltözhet, sok idő alatt biztos is, egy recept van ellene az alvás és a sok kaja. Ma már ettem egy pángalaktikus chilis halvacsorát, most jön az alvás. Így a napi szúnyogmarás dózison túl jobb vigyázni.

Mert holnap is lesz nap, egy hétköznap, ami majd eltelik. Talán kevesebb stresszel, megszokva végre azt, amit az jelent, ahogy itt folyik a munka. Mindenek felett lassan folyik, főleg, ha jól is csinálják. Ahogy mondani szokták: gyorsan, jól és olcsón. Ezekből kettőt tudunk csak egyszerre a munkához társítani…

A szép pedig az, hogy nem is szóltam a skacokról. A lényeg, hogy segítőkészek, ha az ember jól adja elő. A svédcsavar a dologban, hogy minden ok és előzmény nélkül az egyéni sztrájk opcióba léphetnek, ami csak először fura, az üveghegyen túlról nézve. Aztán el kell fogadni. De erről kár is írni, fátylat rá!


Barlangi bújócska

Blogtár