BÚVÁRSPORT, OKTATÁS, FELSZERELÉSEK, UTAK
Category : Blogroll , Kerasub DC , Tech Team , Uncategorized
Fantasztikum. Amikor tudod, hogy nem csak úgy dobban a szíved, hanem valami hajtja… amit látni és megélni érdemes! … ami nélkül kevesebb maradtam volna.
Kevés a szó, ezt megírni, de az érzések túláradnak. nagyon élveztem az egészet és szeretném újra. Hihetetlen és kellemes minden szempont szerint!
Category : Blogroll , Humor , Itthoni víz , Karas diving blog , Kerasub DC , Tech Team , Teszt , Uncategorized
A tekki kifejezés a technikai búvár leírása a búvár szlengben. Semmi pejoratív nincs ebben, egyre több guru és követője húz dupla palackot és még pár túlméretes termoszt is akasztva magára, miközben szkafanderben merül. Megvan a szépsége, a varázsa, az összetettsége és persze az értelme is. Céltudatos innováció, ahogy a tőke búvárfelszereléssé kovácsolódik, majd képessé tesz olyan dolgokra, amikre eddig csak kínkeservesen sem futotta az elszántságból. Sőt! Újabb dimenziók tárulnak fel, ha sikerül kellő gyakorlatot szerezve felkúszni a szamárlétrán.
Fotó: Karas – Tekki
Így tehát igaz a mondás, miszerint eg yjó búvár holtig tanul/trénigezik. A következő dimenzió a tekkiké. Mivel mind mélyebb, mind barlangi vízek, mind újralégző felé lehet még elmozdulni, megkezdtük a metamorfózist – részben tekkivé alakulunk. Így aztán egy végső felszerelés tesztet tartottunk, hogy a Molnár János barlang vízeire merészkedjünk.
Folyt. köv.
Category : Blogroll , Tech Team , Uncategorized
Vékony volt a szervezés, de ott voltunk, hiszen “haverok” mondták, hogy lesz. Több fő ponton érdekes és értékes információkat remélve mentünk el a konferencia helyére, előre regisztrálva. Két dolog erősíti a vékony szervezés titulust: az otthont adó Magyar Sport Háza parkolóőre elhajtott minket, mondván, hogy autónk nincs lejelentve. (nevek lehettek volna,mint regisztrált résztvevők) Így pár perces kitérővel egy bevásárlóközpont előtt tudtuk le a parkolást. Az ütősebb hiba az menet közben derült ki: nagyon kevesen képviselték a búvárság érintett rétegét, ami annak is tudható, hogy vagy a szombatra áthelyezett munkanap cseréből adódóan dolgozni voltak a meghívottak, vagy nekik nem szóltak a haverok. 
Végül is a szervezők túllendültek egy gyenge órás vakarózás után, hogy nem lesznek tele a széksorok, így elindult a program.
A program korrekt volt, kellően érdekfeszítő és csemege a búvárkodás komolyabb szerelmeseinek. Személyes elfogultsággal telve dorombolva kellett végighallgatnom mind a barlangi, mind az újralégzős témákat. Summázva:
Category : Ausztria , Blogroll , Karas diving blog , Tech Team , Uncategorized
Év végi zárás – azaz utolsó merülés. Nem lehetett tovább húzni, a Karácsony elmúlt – Rota vírusnak hála át lett programozva vagy háromszor a családi időbeosztás. Szilveszter volt a legstabilabb, mindenkinek szóba jöhető lehetőség. Már akinek a száraz ruha ezt szóba hozza…
Nem voltunk egyedül. Osztrákok szokás szerint megtalálhatóak minden alkalom kapcsán, ha merülni kell. Ezért úgy igazítottuk a tervet, hogy a tó közepén, a bázisnál menjünk a vízbe. Előre felvettük a szkafandereket, molnárkocsira raktuk a palackokat és felidéztük a hideg vízes merülésről ildomos ismereteket, amik komplikálhatják a merülést. Főleg, hogy fagypont alatt voltunk, már a parkolóban beragadt egy oktopus. Tartalék reduktorból szervízelve – pipa, gyerünk be!
Napsütés, mínuszos levegő, 5 fokos vízhőfok. Grüner See kompatibilis állapot, elő a száraz kesztyűket! Lemerüléskor a csuklya alá szivárgó víz mint jeges satu, markolja a koponyát, vagy csak az összehúzódó erektől zsugorodó fejbőrünk szorítása okoz fájdalmat? Percek múltán helyreáll a komfort. A tó közepére úszunk. Tiszta a víz, 15-19 méteren bolyongunk. Fura hangulat, derengő félhomály, mintha egy mélytengeri búvárfilmbe teleportáltunk volna. Mintha… 150 méteres a mélység! Nyomasztó eufória! …nem tudni miért, de mégis jó. Nem jönnek a szavak, csak az, hogy jó.
45 perc. Pont elég ahhoz, hogy a kezeink ledermedjenek. Ez éppen kezd problémás lenni, annak is, aki szárazban van, de aki neoprénben, annak kifejezetten élettelenek, erőtlenes és fájdalmasak az újjai. Pont annyira, hogy a rádermedt ujjakról ne tudja a kesztyűt lefejteni saját dermedt ujjaival – ez a huszonkettes csapdája.
Amilyen jó a merülés, olyan jó a visszatérés. Gyűszűnyi pezsgővel koccintunk az osztrák csapattal, az alkohol káforként tűnik el bennünk, azonnal a fejbe ér, majd olyan gyorsan, ahogy érkezett, el is száll a mámor. Összepakolunk, duruzsol a fűtés. Ilyenkor kezd visszatérni az élet az átfagyott végtagok elgémberedett ujjaiba. De azt is mondhatja a mezei búvár, hogy szokatlan hidegben , szokatlanul lehet fázni. Hogy ezt meg lehet szeretni, vagy csak meg kell tanulni elviselni? – valószínű ezen gondolkodott mindenki, ahogy a meleg autóban zötykölődtünk hazafelé, a szilveszter éjjel felé, a jövő évi merülések (meleg) vizeiről álmodozva.
Category : News , Tech Team , Uncategorized
“Soha nem volt semmi kétségem afelől, hogy mentálisan és fizikálisan is képes vagyok teljesíteni ezt a célt és kíváncsi is voltam, hogy az emberi test számára mi a határ. Főleg, mivel nincs olyan tanulmány, amely definiálná a maximális merülési mélységet. Látni, tapasztalni akartam, milyen az emberi test számára ezt a mélységet elérni.” …
“Kezdtem érezni a HPNS (Magas Nyomású Idegrendszeri Tünetegyüttes) jeleit, amikor a 290 métert elhagytam. Ez egyre rosszabbra fordult ami tudható, hogy nem szűnik, amíg nem csökken a nyomás. Felkészültségem folytán, egészen a 335 méteres jelig folytattam a süllyedést, ezt a mélységet a GWRA később 332,35 méternek hitelesítette. Tudtam, hogy ez az a pont, ahonnan meg kell kezdenem az emelkedést.”