Aki ott volt tudja miért, aki csak hallott róla, az úgysem érti. Safari volt, Rocky Zabargad túra amúgy, sablonos indulással: Hajnali reptér, ott detto sablon várakozás, vonásokról hiányzik a vasalás, de azért jól vagyunk. Egy hajónyi ember nekünk, abból meg saját nevelésű VIP csapat, hazai színekben, hazai csomagokkal érkezik. Az elvárások szerények és reálisak: merülés, relax, jó idő cápa. Örömteli viszontlátás, bár az érkezők vonásai is gyűröttek.
Az éjszakai járatok mostohák az emberhez, nincs alvás, nincs feltöltődés. Bár Marsa Alamban a behajózás időben megvolt, a várakozás napnyugtái fokozódott, de nem sikerült sem elindulni, sem checkdive-ot nyomni. Pihenni sem igazán, valahogy megtört a ritmus – valahogy árnyéknak éreztem én is önmagam, ahogy a többiek se voltak teljes formában.
Első nap erőltettük a méretes hullámok ellenére Elfinstone reefet, ami klassz driftdiveot adott, hét perc alatt végigdrifeltük a nyugati oldalt, maradék időben a platón kerestük a cápakalandot. Hiába, csak délután kőrözött a hajó körül egy magányos példány, némi örömteli 
snorkelezésre adva alkalmat. Egy keveset. Hát, nem erről hírhedt Elphinstone, de a szélre, hullámokra fogjuk a cápamentes fürdőzést.
Azért második napra elértük Zabargadot, ahol vakaróztunk az erős szél miatt. Az pedig gondot jelentett, ha ki akartunk menni a keleti oldalon lévő roncshoz, ami egy eléggé fehér folt az eltűnt hajók listájáról. Csak orosz kémhajóként, vagy a Zabargad roncsként említik.
Mi azért elneveztük Borisnak, csak hogy egyszerű neve legyen a gyerekek. Délutai menetben meg is merültük, lévén kicsit alábbhagytak a szelek. Ez a roncs nem egy antik darab, nincs is túlzottan benőve koralvilággal, aminek az is oka lehet, hogy egy laguna belső oldalán fekszik, jócskán védve az áramlások hozta friss víztől. Itt lassabban nő a korall, no meg gyérebben.
Maga a roncs rejtélyes darab, a rádiószoba alapján feltételezik, hogy kémhajóként funkcionálhatott. Ezt alátámasztja a hajócsavar kialakítása is, ami egy zajvédő köpennyel van burkolva oldalról. Nos, hogy kié is volt, mit csinált, no meg hogy került be a a lagunaba, azt balladai homály fedi. Részünkről a merülés jelentette az élményt, ahol csak lehetett, beúsztunk a roncsba. Élmény volt a javából!
Zabargadon köretnek a reggeli korallabirintust ismételtük ráadásnak, bár van pár zsákutca, de három utat is találtam befele a déli lagúnába. A legjobb fények szerintem a délelőtti órákban voltak, a kamerának is ez jött be a legjobban. Jött egy teknős is, korrekten felvonult, tehát öröm volt mindenki részéről. Átmentünk Rockyra, kipipáltuk, visszafele St. Johns. Lehet szeretni, mindig ad szépet, el is lazultam pár merülésre. Felfelé mozdulva a Paradise reef volt még az, aminél nagyon lelazultam: csak bolyongtam a zátony útvesztőiben, keresve a zsákutcákat, de a kegyes tervező jól elrejtette őket, no meg szerencsével is bírtam. Egyik hurkot a másikba öltve szalonoztam az elbűvölő járatokban. Levegőm is volt bőven, de a nyolcvanadik percben olyan messze voltam a hajótól, mint a merülés alatt addig sem, úgyhogy vissza fordultam inkább az újabb felfedezések elől. Majd máskor folytatom.
A fedélzetről nem tisztem nagyon nyilatkozni. Sőt, mint beépített ember, nem is nyilatkozom: az én kis dreamteamem nyugodt volt, jószerivel mormota stílusban adta át magát a pihenésnek. Tehát szolid, derűs béke honolt a hajón. Csak a Torrente 2 nőtte ki magát klasszikussá, szállóigévé válva. Volt több koncert hajnalig, toleranciaszinteket átütő, aminek a mormota szakszervezet nagyon nem örült, de hát mindig van pár ember, aki a pihenés alternatív módjait erőlteti. Szerencsére sem lázadás nem tört ki, sem a bulizók nem süllyesztették el a hajót, a merülések meg mentek a maguk rendezett fegyelmezett medrükben. Mint minden túrán, a végére most is adódott lehetőségünk változtatni a világnézetünkön és értékrendünkön. Kinek ezért, kinek meg azért ugye. Teljes csoportkép nem készült – ami a kisebb mulasztások rovat alá vésendő.
Apropó mulasztás: a közelmúlt legtutibb éjszakai merülése itt történt. hamarosan külön bejegyzésként itt olvasható az all in one story: mély, roncs, éjszakai és orientációs merülés egyben.
Kata nézőpontja: fotók / blog még nem aktív
Cr@sh nézőpontja: fotók / blog még nem aktív
Feco nézőpontja: fotók
Ha ezeket a galériákat tuttiban akarod nézni, akkor van egy alkalmazás a Flickr alá. Cooliris
Menj fel a cég honlapjára, húzd le a mókát, majd aktiválva csak annyit kell tenned, hogy a képgalériákban a képre húzod az egeret. Megjelenik egy ikon a bal sarokba a kiválasztott képen: rákattintasz és jön a varázslat, egy átlátható virtuális fotóáradat.
Tényleg érdemes, nekem nagyon bejött!
Ez az a faj, ami iránt én is régóta érdeklődöm, hiszen évek óta nem sikerült találkozni velük. Pontosan azóta, mióta videokamerázom.
