Évnyitó a toronyban

  • 0

Évnyitó a toronyban

Elég száraz mederbe kerültünk az év végére, ezért vártam nagyon a Tauchturm merülést. No meg azért, mert volt egy zsákbamacskánk, de mondhatjuk azt is, hogy bevetnivaló, egy X9 akciókamera formájában. A GOPRO már a 8-as szériát tapossa, talán ez is közbejátszott az év végi promócióban, amikor is 160 EUR kedvezménnyel már egész jó áron kínálták a portékát. Most, a GOPRO 4 mellé kívántuk állítani, illetve alá, hiszen a robosztus alumínium tokozat 150 méteres mélységig meríthető!

Tempós utunk volt, menet közben lett összeszerelve és bár tartottuk a menetrendet, negyed órát rontottunk a vízbeereszkedés idején. A szokásos, fülledt meleg fogadott és ismét a shortys vízhőfok ölelt körbe.

Minden okés! – merülés előtt a freeediver osztag

A megszerzett készségek nem vesztek el: a 10,5 méteres medence könnyű gyakorlóterepnek bizonyult a freediver osztagnak. Mindenki játszva elérte a medence alját és bevethettük a gyorsliftet is.

Csak könnyedén! – tréning a toronyban

Az utóbbi merüléseknél használjuk mint segédeszközt, a súllyal terhelt emelőballont, ami lehúzza a búvárt. A tempó gyors, egyenlíteni tudni kell, mert a víznyomás nem viccel. “Kispálya”, avagy nolimit beugró a 10,5 méteres mélybe ugrás. Ott, a medence alján egy palackból kerül felfújásra az emelőballon, ami egyre gyorsuló tempóban röpíti a búvárt a felszínre. Mindez egy lélegzettel, azaz szabad tüdővel. De ez már a szeánsz vége.

Ez alkalommal  kis létszámmal, kényelmesen osztoztunk a medencén, aki itt volt, az jóleső fáradtsággal ment haza: “kesszon” hangulat uralkodott a kocsiban. A következő alkalom 5 hét múlva, addig nem  fogunk kiszáradni: következő programunk ismerkedés a technikai merüléssel, avagy dupla palackkal a Molnár János barlang irányába fordulunk.


  • 0

Ritmusváltás

green_heartbit.jpg

Az utazás kezdete a blog változását vonja magával – átmegyünk útiblog féleségbe. Merthogy utazunk. Van akinek Dahab maga az utazás- nekem az első lépés a tekergésből. Mármint 2003-ban ide vetődtem és valami hihetetlen élményekkel, érzésekkel gazdagabban tértem haza. Azóta is többször visszatértem ide, ahogy most is. Tehát újra itt.
Az érkezés estéjén máris egy üveg whyskivel sikerült bemelegíteni, az egy órás úszás után kihűlt testet. Aztán mentünk csak Gáborral szállást keresni. Sanya a grafikus, művész és egyben egy el nem készült Rejtő Jenő történet alakja lett szálláskerítőnk és egyben szomszédunk. A kéró a Minalandban van, ahol aztán roppant egyszerű négy fal között, csendes és szúnyogoktól hemzsegő tiszta ágyakat béreltünk. Hajnali negyed tízkor dörömböl Sanya, freediverek ébresztő!- kiáltással. Most mindenki be van gerjedve a szabad merülésre, tegnap Ivo kiírta -31,4 métert, mint aktuális báziscsúcsot. Az elmúlt két év óta csomó nagy transparens kiált uszonyos freediver fickók csöndes elmélyedését kínálva a sétálóknak. Ipar lett a nyugalomkeresés a mélyben. Az első héten pont ez az én programom is. Reggeli előtt nekivágtunk az éppen tajtékzó tengernek. Kis mélységű statikus ejtőzés, negatív lehúzás után túlereszkedtem a húszon. Csak a múlt heti megfázás miatt az egyenlítés darabos, a fülem érzékeny. Végül jó érzésekkel, elégedetten fejeztem be a sorozatot, hisz elkapott kicsit a kopoltyús feeling. Ez olyasmi, hogy nem kell levegő, nincs időlimit, a szívverés pedig lelassul. Ez már ad némi eufóriát, ha az ember tíz méter alatt csinálgatja, orgazmikus – azaz aki nem élte át, nem is tudja. Erre van most tehát tér, idő és lehetőség.


Barlangi bújócska

Blogtár