A kör bezárul

  • 7

A kör bezárul

Szimbolikus értelemben és valóban körbeérnek a dolgok. Ahogy érkeztem, pont úgy indulnék már, éppen oda, ahonnan eljöttem. Merülted már ezt az oldalt? – mutat Boss Dokri délnyugati élére. Mondom – Nem jó, bár még nem merültük végig – le-le pislantottunk, sok a homok, a kopár él. De a kiváncsiság motoszkált, az áramlás pedig Neptum kedvéből megmutatta nekünk ezt az oldalt. Mint pelyhet sodort pont a tervezettől ellentétes irányba. Igaz, hogy helyi vezetőink feladata az, hogy ugorva meggyőződjenek a viszonyokról, de időnként mégis mellé fognak. Mert azt meg lehet magyarázni, hogy a tenger nem ismeri a mi táblázatainkat, de hogy valaki a saját szemét félreérti… Igy alakult, hogy pont a semmiben landoltunk, a semmi felé úsztunk, minden eddiginél nagyobb barakkudák közé érkezve, a zátonynak a legkevésbé kivánt oldalára. Mintegy 25 perc alatt elértük a déli homokzátony csücskét, ezzel bezárva a kört Dokri körül.

“Read More”

  • 4

Pulau Dokri

Ahogy a többi helyet, ezt is nevezhetjük a meglepetések zátonyának. A bázistól pár perc hajóútra, közvetlen a sarkon áll, egy nagyon prospektusba illő, fehér homokpad keretezve pálmafákkal, gyönyörű zöld növényzettel benőtt sziklahát vonzza magára a tekintetet. Lakatlan, apró kis szárazföld, közvetlen két sziget között, így aztán áramlások fogják közre. Néha nem is akármilyent sikerült megtapasztalni! Amúgy békés, nyugodt merülést kínál, ami leginkább a nyílt víz, azaz északi oldalról driftelhető, áramlás szerinti irányban.

Papírforma szerint lehet találkozni black tip reef shark, wobegong, és teknős fajták képviselőivel. De ez persze nem minden. Mondtam, hogy azért tartogat meglepetést.

“Read More”

  • 1

Mese vagy valóság?

Számomra minden az. Ahogy újdonság kutatni a Paradise reef titkai után. Mostanra végigmerültem ismert zátonyaink nagy részét, rengeteg gyönyörűséggel találkozva. Amit csak búvár kívánhat, az biztos itt rejtőzik. De mi van az ismeretlen vizek mélyén? Már csak a gondolat is misztikus és bizsergető. Valami olyan, mint a hetedik szoba a sárkány házában. A sárkány pedig mondá: mindenhova van bejárás, de az meg se forduljon a fejedben, hogy oda betedd a lábad, mert aztán halálnak halálával lakolsz érte! De hát a kíváncsiság örök, a felfedezéseket nem szabad elodázni, a zárt ajtókat nyitni kell.

Így elsőnek a Paradise reef kínálkozott a sorban. Házi felfedezőnk, és bázisalapító gazdánk, akitől származik a legenda erről a zátonyról: Paradicsomi – egy szóval. Bővebben érintetlen korall és halvilág és fantasztikum. Konkrétan: A nyílt vízen rejtőzik, 12-20 méteres tetővel, rajta pedig megtörve átrobog az óceán áramló tömege. Pont úgy is néz ki, mintha valami szörnyek laknának a mélyben: ha hajóval az ember erre jár, akkor kis forgók, örvények jelzik a vizek kavargását, a felszínre rajzolva a vonulat helyét. Ezt azonban másképp másszák, hiszen a víz alatt van. Ráadásul elég nagy területen terül el ahhoz, hogy négy merülés se adjon róla teljes képet. Maradjunk abban, hogy a helyiek tényleg hisznek a szörnyekben…

wobegong.jpgElső látogatás a sárkányhoz

Ellentétes áramlás, ami miatt jócskán eltérünk a GPS általi ugrási ponttól. Bija a helyi rangidős sámánkodik a vizet fürkészve majd vezényel ugrást. Csűrés lefele, a kevésbé éberek és lassúak vagy messze érnek a zátonytól, vagy éppen vakon süllyednek lefele. Hajszál híján a sodrás elviszi a bandát a kékbe. Egy meredély mellett haladunk a sodrással, korallok, halak, kavalkád: majd igazi express, úszni sem kell. A mélyben feltűnik egy trió, három sötét cápauszony kötelékben húz el mellettünk a periférián. Ezt a méretet már tisztelni kell. Pár blacktip no meg egy wobegong egészíti ki a cápalajstromot. A merülés végét egy sziklataréj határolja. Na innen fúj vissza a szembeáramlás, mint egy hópihét.

De mivel nem ez volt a terv, további kísérletek következnek.

“Read More”

  • 0

Papua Paradise

Trópuson farmerben utazni nem különc dolog. A helyiek is pörögnek benne. Egyébként tök fölösleges cucc, de az akklimatizáció része: szívós kitartással jól beleizzad az ember, aztán kész, át is állt az éghajlatra. Egyébként meg momentán az egyetlen hosszú és transzkontinentális utazó hosszú nadrágom, ami nehéz és nagy holmi ahhoz, hogy útipoggyász legyen. Tehát Sorongban a leszállás, az a párás hőséggel való agresszív találkozásról emlékezetes. A főnökkel találkozni simább volt, személyesen fogadott és tájékoztatott az alapfelállásról. Korrekt azaz rendben – mondtam, akkor felülnék a ringispilre. Végül is azért csaptam a lovak közé, utazva majd öt napot, nem? A sorongi mólón kicsit vártunk a dagályra, de ez a három óra, meg a két órás kalandhajókázás meg sem kottyant. A célegyenesben dobogó szívvel nézem a mólót, a partot, a szigetet, ahova érkezünk. Durván imponáló.

colopok.jpg

Orang baru, azaz új ember. Én. Náluk az előny, ők tudják ki vagyok, de én mire fogom őket megismerni? Mutatkozhatok be egy szigetnyi embernek – akik figyelik minden lépésemet? Na jó, minden csoda három napig tart, majd megunják. Egy dolgom van: belerázódni, megismerni a dolgokat, majd pedig csinálni, vezetni a programot, mikor jönnek a vendégek. A mostani csapat magyar, csapódom hozzájuk, ami nem nehéz: Jani cimborám a vezér, akivel tavaly ilyenkor szafariztunk. Kicsi a világ, még ha sokat is lehet utazni benne.

Elszállásolódom, a sziget túlfelére kerülök, ahol elő kell vennem a jobbik alvókám: ugyanaz a ház túlfelén laknak a helyi erők vagy négyen, a parton pedig döngicsél a kompresszor, meg ott laknak az építő melósok. Az alapzajszintet a hullámok és szomszédaim frekvenciapaletája teszi teljessé. Egyébként csocsi a szoba, majdnem vízparti. Pontosan vízen álló, én meg vízen háló.


Barlangi bújócska

Blogtár