Ritmusváltás

Ritmusváltás

Az utazás kezdete a blog változását vonja magával – átmegyünk útiblog féleségbe. Merthogy utazunk. Van akinek Dahab maga az utazás- nekem az első lépés a tekergésből. Mármint 2003-ban ide vetődtem és valami hihetetlen élményekkel, érzésekkel gazdagabban tértem haza. Azóta is többször visszatértem ide, ahogy most is. Tehát újra itt.
Az érkezés estéjén máris egy üveg whyskivel sikerült bemelegíteni, az egy órás úszás után kihűlt testet. Aztán mentünk csak Gáborral szállást keresni. Sanya a grafikus, művész és egyben egy el nem készült Rejtő Jenő történet alakja lett szálláskerítőnk és egyben szomszédunk. A kéró a Minalandban van, ahol aztán roppant egyszerű négy fal között, csendes és szúnyogoktól hemzsegő tiszta ágyakat béreltünk. Hajnali negyed tízkor dörömböl Sanya, freediverek ébresztő!- kiáltással. Most mindenki be van gerjedve a szabad merülésre, tegnap Ivo kiírta -31,4 métert, mint aktuális báziscsúcsot. Az elmúlt két év óta csomó nagy transparens kiált uszonyos freediver fickók csöndes elmélyedését kínálva a sétálóknak. Ipar lett a nyugalomkeresés a mélyben. Az első héten pont ez az én programom is. Reggeli előtt nekivágtunk az éppen tajtékzó tengernek. Kis mélységű statikus ejtőzés, negatív lehúzás után túlereszkedtem a húszon. Csak a múlt heti megfázás miatt az egyenlítés darabos, a fülem érzékeny. Végül jó érzésekkel, elégedetten fejeztem be a sorozatot, hisz elkapott kicsit a kopoltyús feeling. Ez olyasmi, hogy nem kell levegő, nincs időlimit, a szívverés pedig lelassul. Ez már ad némi eufóriát, ha az ember tíz méter alatt csinálgatja, orgazmikus – azaz aki nem élte át, nem is tudja. Erre van most tehát tér, idő és lehetőség.