Évnyitó a toronyban
Category : Ausztria , Blogroll , freedive , Karas diving blog
Elég száraz mederbe kerültünk az év végére, ezért vártam nagyon a Tauchturm merülést. No meg azért, mert volt egy zsákbamacskánk, de mondhatjuk azt is, hogy bevetnivaló, egy X9 akciókamera formájában. A GOPRO már a 8-as szériát tapossa, talán ez is közbejátszott az év végi promócióban, amikor is 160 EUR kedvezménnyel már egész jó áron kínálták a portékát. Most, a GOPRO 4 mellé kívántuk állítani, illetve alá, hiszen a robosztus alumínium tokozat 150 méteres mélységig meríthető!
Tempós utunk volt, menet közben lett összeszerelve és bár tartottuk a menetrendet, negyed órát rontottunk a vízbeereszkedés idején. A szokásos, fülledt meleg fogadott és ismét a shortys vízhőfok ölelt körbe.
Minden okés! – merülés előtt a freeediver osztag
A megszerzett készségek nem vesztek el: a 10,5 méteres medence könnyű gyakorlóterepnek bizonyult a freediver osztagnak. Mindenki játszva elérte a medence alját és bevethettük a gyorsliftet is.
Csak könnyedén! – tréning a toronyban
Az utóbbi merüléseknél használjuk mint segédeszközt, a súllyal terhelt emelőballont, ami lehúzza a búvárt. A tempó gyors, egyenlíteni tudni kell, mert a víznyomás nem viccel. “Kispálya”, avagy nolimit beugró a 10,5 méteres mélybe ugrás. Ott, a medence alján egy palackból kerül felfújásra az emelőballon, ami egyre gyorsuló tempóban röpíti a búvárt a felszínre. Mindez egy lélegzettel, azaz szabad tüdővel. De ez már a szeánsz vége.
Ez alkalommal kis létszámmal, kényelmesen osztoztunk a medencén, aki itt volt, az jóleső fáradtsággal ment haza: “kesszon” hangulat uralkodott a kocsiban. A következő alkalom 5 hét múlva, addig nem fogunk kiszáradni: következő programunk ismerkedés a technikai merüléssel, avagy dupla palackkal a Molnár János barlang irányába fordulunk.
Egy kis “horror” azaz amire kell figyelni, nem más, mint az oxigénszint. Hiába gyakorlott valaki és tolerálja hosszú ideig a légzéskihagyást, akkor is fogy az oxigén, ami akár fél méteres vízben is ájuláshoz, majd fulladáshoz vezethet. Pont gyakorlott bajnokok, versenyzőjelöltek edzésein fordultak elő már tragédiák – úgyhogy mint felelős szervező, igyekeztem a csapatot párokba, triókba rendezni, hogy mindig legyen egy felszíni figyelő. Kifejezetten korlátoztuk a fenéken történő “statikus” lennmaradást, hiszen ha valaki ott sokall be, vagy lazán visszahullik, akkor már megtörtént a baj, amihez az azonnali mentés már késve indul. Egy szóval: rizikó a túlbiztos, túlerőltetett merülés. A határok nincsenek definiálva, de átlépésük drámai lehet.