Csütörtök: fiúk, mégis megyünk! Na, akkor nem bíztam benne annyira, de egy hét múlva már pakoltunk, szombat este pedig már rendeződtünk Liszt Ferenc felé. A BUD.Hu még nem jelezte egyértelműen a Hurghada felé tartó gépet, tehát az utolsó pillanatig voltak kételyek. De hát, némi repülés után csak landoltunk egyiptomi aszfalton, aztán a világ egyik legnyugodtabb, alvó repterén át, elértük a buszt és Port Ghalib irányába fordultunk. Poharazgatással csillapítottuk a várakozást: a protokollt követően vacsora, parti prg, illetve egy éjszaka választott el a merüléstől.
Merülni jöttünk. Check dive, oktatói szemmel káosz – ritkán van másképp. Abu Dabab “5” kellemes rávezető merülés volt, a kék, tiszta látótáv önmagában örömet adott. A kis roncs, a korallkúpok közti homokos aréna ismerősként köszönt vissza. (korábbi matrix rendezés 47″-től) súlyozás rendben, a vízhőfok 30, én az 5 mm-es overallt választom. A ruha ment össze, én meg erősödtem, így a legtutibb felvételi mód a vízbeugrás lesz.
Irány dél! A következő két napon dél felé megyünk, öles léptekkel, hogy elérjük Dangerous reefet, a túra alsó csücskét. Innen jövünk majd felfelé, merülésről merülésre.

A Miracle fedélzet mestere Halász János, illetve jómagam mint guide azaz búvárvezető. Többféleképp mérlegeltem a lehetőséget, miszerint fix állást kapnék a hajón, de már úgy érkeztem, hogy nem vállalhatom a felkérést, van pár dolog amit otthon el kell intézni, aztán lesz még úgy, hogy sokat merülhetünk…
Mivel itt voltunk, hát merültünk. Jó volt visszatérni a helyekre és Jani jóvoltából más szemszögből is láttam a helyeket. Egy jó zátonyt akár 3-4 féle képpen is meg lehet merülni, amihez hozzá vehetjük az áramlások és élővilág adta variációkat, akkor egyértelmű, hogy nincs két egyforma merülés és hogy meg sem unható egy klasszis merülőhely.