Feloldozás

December 21. Kijött az új közlemény a cápaszituról (CDWS). Ekkorra már visszatértem a céghez és elkezdtük a karácsonyi merültetéseket. Mit mondjak, a decemberi holtszezont a strandok bezárása eléggé hazavágta, a búvárbázisoknak nem nagyon kellett dolgoznia. Én sem dolgoztam decemberben egy árva napot sem… (pedig ezért maradtam)

A cég komoly: rögtön megjelentek a papírok. Elsőre minden oktató kapott cápaeligazítás nevő három oldalas közleményt. A vendégek kapnak egy egy oldalas cápa-jelenlét-rizikó-nyilatkozatot. Ez utóbbi tartalmazza a tényállást: 50 merülés felett, mindenhol lehet merülni. Sharm strandjai jórészt zárva, csak bizonyos helyken, a kijelölt (leszűkitett) strandon lehet fürdeni. Snorkeling tilalom a körzetben, ami érvényes a kezdő búvárokra, intro merülésekre és tanfolyamokra is. Snorkel és kezdő tanfolyam: Tiran zónában lehetséges. A lényeg: saját felelősségre merül mindenki, lehet kérdezni és dönteni lesz-e pancsolás.

Minden nap snorkeltrip a Tiranhoz, ha már nem lehet a hotel strandon vízbe menni. Ezt a bázis bonyolítja, azaz van munka a búvárokon kívül is. Végre! A terv végigdolgozni az évet és aztán hajtás haza. Mintha a dolgok visszazökkentek volna  rendes kerékvágásba.

Shugarat

Doczy professzorral még Dahabban, hajós merüléseken követtük el, de az IDC forgatagában kimaradt a beszámoló folyamból. Érdemtelenül! Történt, hogy PADI speciality címekért szálltam a ringbe, így egy hármas merülési sorozatot küldtünk meg. Első hely langyos, második Gabr el Bint: nincs áramlás, hullámzás, szóval langyos. Harmadik: valami kimondhatatlanul érthetetlen hely. Gondoltam nem fog ez se felhevíteni.

gazala_6.jpg

Ekkorra arabus vezetőnk rendesen kiakadt egy tojásfejű némettől és teljesen kísérő üzemmódba átállt vezető lett. Szóval  mindenki azt csinálhat, amit akar… Ez nekünk jó volt, bár azért örültem volna, ha értesülök a nap fontosabb eseményeiről előre. Mint például hogy ideje merülni.

Continue reading

Sharmi indulónap

shark_attack_1280.jpgReggeli melós járat. Ismét uniformis. Jól esik a hosszú ruha, még a kapucnis polárt is felhúzom. A december hidege (14 Celsius) megérint reggel hétkor.

Sinai Blues, nos, maga a hibernált pörgés. Minden megáll a levegőben, nincs rohanás, tolongás. Senki nem kölcsönöz uszonyt, a korallreef zárva.

A strandon, ahányszor odanézek, épp melltartót cserél egy bögyös. Egy óra alatt kétszer.

Megint egy nap az irodában…

Belelapozok a cég nagykönyvébe… nos, üresek a lapok. Nem igen volt/van program az elmúlt két hétben. Kettesével dolgoznak a kollégák, volt pár Dahab kör. Nézem a cucclistát: hat búvár van bejelentkezve. Még pár ponton informálódom, felveszem a fizumat, bevárom a menedzsert. Órák kérdése, míg rám ér.
Orgazmikus nagy élmény vele valamit beszélni, az a sajtreszelos verzio. Vegul körvonalazzuk a helyzetemet – hogy világos legyen. Ismét saját keresletet kell generálnom, rákészülés tizenkét nap. December vége lesz a karácsonyi teltház. Mint csóró melós vállalom a robotot, megvárom az új évet is, csak aztán húzom haza. Az pont mához egy hónap és otthon leszek. További terveket betáplálom a programajánlóba, csak végig kell gondolnom.

Egyelőre a helyzet változatlan Sharmban.  Cápamesés várakozás. No meg hűs decemberi holtszezon.

IE2

Második nap. Dahab. Steve csapatával sima menet. Cuccok rendben ahelyszínen. Sinai Divers, újra, kóbor diák hazatér? Nem kis sandasággal vigyorgok az itteni IDC-s diákokon: nekik ma ér véget a tanfolymai agymosó, terrorizálva, ki/fel-készítve a vizsgára holnapután kerülnek terítékre a vizsgabizottmány előtt. Mi meg pár óra múlva végzünk.

Kicsit szakaszos a rendezvény, de simán megy. A vizsgáztató bizottság nem gördít akadályokat az útba, baráti felügyeletnek nevezném a történteket. A mentősztorival kezdünk, majd nyíltvizi két gyakszi.

Benne annyi genyaság történt, hogy emberem a maszk víztelenítéssel próbára tette az ítélőkémet. Ötször csinálta meg, mire futni hagytam – ez kicsit frusztrált a végén, jobban, mintha tanulómmal történik meg élesben. Szegény manó még oktopuszt is cserélt, mutatva, hogy a reduktor miatt prüszköl közben. Volt itt minden hiba, szájlégzés, orrszívás, harákolás, majdnem pánik. Realisztikus! Anank is kezeltem, bár bevallom, elbizonytalanodtam. Az nem lehet, hogy az okító mögöttem ötször hibát ad. Hármat a statisztika benyel, de ez… szóval sokkolós volt, na! Emberem nem négyelték fel, nem állították ki és ami fő nem rótták fel nekem hibának. Nem mindegy, ugye! Negyvennégy perc, míg a csapat végigmegy a feladatain. Cuccok hamar a kocsira kerülnek, mi meg  várakozóba. Jó az elején végezni!  Könnyedén csevegünk: vége. Záróakkord következik.

emperors_idc.jpg

Tapsolós diplomaosztás. Kék3 egy héten belül beiktatásra kerül, mint PADI katona. A világ búvár-munkaerőpiacán immár politikailag korrekt státusszal. Ideje visszatérni a munkafrontra. Jól kiszórakoztam magamat az elmúlt három hétben.

IE

PADI Oktatói minősítés. Két nap a vizsga jegyében. Teljes az agymosás: a szerepmodell rabja vagyok, miszerint egy csintalan diák vagyok az iskolapadból, nem egy többszörös oktató, jó 11 év gyakorlattal. Látva a többieket, tök azonosulok a szereppel.  Na de álljunk meg: mögöttem a biztos, cementálódott alap, a rutin, kisujjban minden- félelemnek helye sincs. Inkább álruhás profinak érzem magam, aki beéri egy közepessel. Nulla a tét, sodródni kell az árral.

Nem ott lesz a vizsga, ahol voltunk. Congress Center- írja Bali az új címet. Okay. Ez a szivatós infó hozzásegített egy kiadós reggeli taxizáshoz, meg hogy legyen alkalmam elkésni. Mivel a „nem ott” információ nem azt magyarázza, hogy az úttest túloldalára menjél csak Szakikám, én elmentem bizony a nemzetközi Congress Centerhez…

Nos, négy perccel a kezdés előtt bevonultam. Feltűnt, hogy csak nálam van búvárcucc… Vazze, asszimilálódni kell – mérem fel rögtön, hogy mi is a hiba. A tekintetek között pásztázok, majd célra tartok.
– Hello Steve! – mondom egy felelős kinézetű egyénnek.
– Dave vagyok – nyújt kezet.
– Ki a Course Direktorod? Hogy hívnak? – szögezi nekem, miközben kettőt szív a cigiből.
Valamit válaszolok is, mert Bali nevét felírja egy firkalapra.

Másfél órás bemelegítő tájékoztatás, nagyterem. Azaz inkább hibernálási kísérlet. Magamra húzom a polárt, áldom eszemet, hogy cipő, hosszú nadrág van rajtam ebben a lelégkondizott fridzsiderben. Bizony, az egyenpólós PADI katonák hada didereg. Mintha valami kupameccs lenne: piros pólóban a Camelesek, Kékben a Digók, Fehérben az arabok és így tovább, jó negyven ember rágja a ceruzát. Lám, bővül a szakma pár orosszal, pár nyugdíjas nénikével, de lesz itt visszavonult doki is ahogy elnézem. Bombanőknek idén nem járhatott kedvezmény, mert egy sincs. Cudar kemény kapitalizmus van, na.

Continue reading