Kánikulában mit csinál egy kétéltű? Vízre száll. Nos, mikor még kis ebihal voltam, (középiskolás forma békaember) akkor az össz nyári programom nagy részét a Rábán töltöttem. Eleinte mint túrázó szájtáti, aztán meg kezdő túravezető alakban terelgettük lefele az ifjúságot Gotthárdtól Nicken túlra. Most Zozi, Hodzsi kíséretében eveztünk kis kondicionáló etapot. Weking egylet terve az volt, hogy csinál egy Rába végigevezést, de hát ez 212 km igazából, amihez 6-7 napot illik számolni. Annyi nem volt, ezért a csapat két részre osztotta a vizet: mi a felső részt fedtük le, többiek meg Ikervártól Győrig vállalták be az evezést.

Folyik a víz, nem nagy kaland – mondják akik már voltak folyami túrán. Veszélyes és durva – szörnyülködnek, akik csak az örvénylő, fodros zúgókat ismerik. Az egyetlen rizikót a vérszívók jelentik, szervezett csapatokban böglyök hada és szúnyogok támadnak még a vízen is!

Haladni csak úgy lehet, ha húz az ember. Így két nap alatt sportos bő 80 km-t eveztünk, majd két napot egy céges csoportot vezetve csorogtunk hogy elérjük a 110 km-t. Én bírom a Rábát, jó volt érezni a végére, hogy milyen a “hajós élet” a nomád sátoros túrázás. Jó érzés volt kicsit átmozgatni a felsőtestet, szerezni egy kis alapszínt. Ami fix: a Rábára még visszatérünk, kell még evezni – és érdemes is. Ha valaki jönne, akkor szóljon – van lehetőség csatlakozni.

Apropó merülés!? A múlt hétvégén voltunk Grazban, aztán voltunk hétfőn Neufelderen. Hulla jó volt – az utóbbi. Ribillió, csődület, fürdőbaleset, valakit tepsiben vitt el a limuzin. Szép halál, bár túl publikus, ha strandolás közben áll meg a szív – szerintem sok ennél rosszabb verzió létezik. Most kettő ilyen is akadt, amiben az volt a rossz, hogy a vízi mentős srác a tanulómnak mesélte, hogy még egy áldozat nem került elő. Ha valakinek dús a fantáziája, el tud képzelni egy búvár – vízi hulla találkozót. Ebbe borzongott bele emberem is, aki ki akarta hagyni a merülést. Nem keveset kellett győzködni, hogy nincs mit tenni, merülés lesz mindenképp. De milyen merülés! Mikor ijedős emberemen volt a sor, a merülés 3 méterig terjedt. (öröm az ürömben: így lehet megtanulni lebegni, tartani a mélységet!) Azért voltunk 16 méteren is, ahol dermesztő pillanatokat töltöttünk. Végeredmény: van két új búvár és megúsztuk a hulla jó típusú találkozást.