Szimbolikus értelemben és valóban körbeérnek a dolgok. Ahogy érkeztem, pont úgy indulnék már, éppen oda, ahonnan eljöttem. Merülted már ezt az oldalt? – mutat Boss Dokri délnyugati élére. Mondom – Nem jó, bár még nem merültük végig – le-le pislantottunk, sok a homok, a kopár él. De a kiváncsiság motoszkált, az áramlás pedig Neptum kedvéből megmutatta nekünk ezt az oldalt. Mint pelyhet sodort pont a tervezettől ellentétes irányba. Igaz, hogy helyi vezetőink feladata az, hogy ugorva meggyőződjenek a viszonyokról, de időnként mégis mellé fognak. Mert azt meg lehet magyarázni, hogy a tenger nem ismeri a mi táblázatainkat, de hogy valaki a saját szemét félreérti… Igy alakult, hogy pont a semmiben landoltunk, a semmi felé úsztunk, minden eddiginél nagyobb barakkudák közé érkezve, a zátonynak a legkevésbé kivánt oldalára. Mintegy 25 perc alatt elértük a déli homokzátony csücskét, ezzel bezárva a kört Dokri körül.
Category Archives: Blogroll
Kicsi örömök
Két féle alapvető merülésnek lehet hódolni, néha persze össze jön a kettő egynek. A jó látótáv, rengeteg hal, kék panoráma, napfényben fürdő szinpompás lágykorallok, és a kicsit sűrűbb, matt vizben való bogarászás, apróságok után kutatva.
Fotózás szempontjából az előbbi az nagyon technika igényes: a fényt manipulálni kell és ügyesen csapdába ejteni. Ahhoz, hogy sikerüljön kevés a drága és nagy kamera, rajta a nagy külső vakukkal: tudás is kell. Meg gyakorlat, ha az ember bucskázik az áramlásban.
Makrózni kompakt kis géppel is lehet, beugro szinten, azaz az ember örülhet a saját képeinek. Összehasonlitva profi fotósok kristálytiszta gyönyörű felbontású, szinhelyes képeivel… nos az ember nem igen igyekszik a baráti körén kivül publikálni. Maradjunk abba, hogy én is ide tartoznék, örömfotós vagyok.
Mégpedig nagy öröm néha elkapni valami kis láthatatlanul picur apróságot. Kinagyitva látszanak csak a szinek, meg a szabad szemmel nem látható igazi forma. Letettem a videokamerát és a napi teendők mellé a fotózást vettem fel hobbynak. Ebben volt segitő társam, maga a Boss, úgyhogy átnéztünk pár új helyet újdonságok után kutatva. Akadt is vagy három különlegesség. Ezen felül egyik vendég talált egy békahalat. Nos, azt kell, hogy mondjam, kifogott rajtam. A fotó alapján is nehéz körberajzolni őkelmét, nem hogy az dús formációk között fellelni. Hihetetlen chemoflage, én az életben ilyet nem fogok észrevenni. Ehhez abnormálisan éles térlátás kell az fix. Sajna a képet nem tudom feltenni, de igy legalabb ugyanaz az élmény, mint amit én megéltem: itt a békahal, hol a békahal? Ugyanúgy nem látjuk. Nos, a képen látható kis tisztogató garnélákat se láttam az elején. aztán kiderült, hogy van belőlük minden elágazáson. (Bocs – nem jó kép, de az enyém.)
A makrónyi cuccokban az a jó, hogy nem olyan idegesek és rohannak szerteszét. Tehát van idő becserkészni őket, megvárni, mig beállnak a pózba. Próbáld ezt meg halacskáknál! Az már a haladó fokozat!
A jól értesültek kedvéért igaz a hir: közeledik Pápua túrám vége. De erről legközelebb majd.
Kiképzés
Kettő plusz egy guide áll a bázis rendelkezésre. Valószínűleg ezt a falubeliek kevésnek találják. Ha sok helyi polgár összedugja a fejét, akkor abból érdekes elképzelések születnek. Most azt találták ki, hogy majd közülük kéne búvár vezetőt (guidot) kiképezni. Egyik srác – Dedi aki amúgy türelmes asztalos szaki – vállalta fel elsőnek, majd még hatan csatlakoztak a kiíráshoz. Gondoltam, nézzük meg, mi is a helyzet: összedobtam egy kérdőívet, hat feladatot. Aztán rájöttem, hogy teljesen szigorú vagyok és nem fogom fel a helyzetet: ezek a fiúk nem holnap akarnak merülést vezetni, hanem érdeklődnek és szeretnének tanulni. Aztán persze dolgozni is akár. Azért próbaképpen egy felméréssel indítottam.
A született eredmények nem voltak átütőek. Ezek nem is annyira a képességeket, mint inkább a mentalitást tükrözik. Úszásbeli gondok vannak, Bogyó a báziseb mindet leússza. Stílussal van a probléma, az egyszerűen hiányzik. Tanulniuk kell az úszást, az uszony használatot. Időre sem tudnak úszni, mert először csak megvárták egymást. Nem divat kitűnni, jónak lenni, eredményt produkálni: a közösségi szellem erősebb – de mondhatjuk azt is, hogy senki nem akar az átlag fölé emelkedni. Itt elég a hétköznapokhoz az egészséges lustaság.
Végül is szép kis tömegsport foglalkozást zártunk: gyakorlatilag mindenki alkalmas ahhoz, hogy megkezdje búvár tanulmányait. Részemről pár foglalkozást vállalok, ami a discovery programot fedi leginkább. Talán ez által, talán kis okítással egy picurkát másképp gondolkodnak és megértik, hogy mi mit is keresünk itt. Hogy az emberek miért jönnek ide. Hogy számunkra mit jelent a tenger és a merülés. Mindezt úgy, hogy nem egy nyelvet beszélünk.
Dzsungel
Benne volt már régóta a pakliban egy kis esőerdő intro. Ehhez persze meg kellett várni az esős évszakot. (otthon is árvízkészültség van, meg eső? Párhuzamos dimenzió, mi?)
Tehát esőerdő, dzsungel. A Főnök jártas az ilyesmiben, ezért nem igazán kellett rábeszélnie, hogy tartsunk vele, erdei tornapályát építeni. Ezen az éghajlaton ez nem olyan, hogy megálló, pálcikaember, guggolás, meg nyújtás, húzódzkodás. Deeeehogy! Egyfolytában megy a karkörzés, árnyékboksz! Ha nem mozogsz, akkor a szúnyogok menet közben kifiléznek! A legjobb esetben is visszaérkezéskor transzfúzióban megy be a vérpótlás, mert bizony kiszív a dzsungel még a legjobb, legbőségesebb szúnyogriasztó (helyi névvel: antinyamuk) szerek alkalmazásával is.
Szerintem simán kevés ide minden. Gondoltam rá, hogy szablyával irtom a szúnyogokat – de ez már vérgőzös gondolat volt az öncsonkolás határán: kevesebb végtag, kevesebb csípés.
Mantatraum
Hetekkel ezelőtt történt, de ha behunyom a szemem, akkor most is lepereg. Nem szokványos merülésről van szó, nem szimpla manta észlelés, nem is táncóra. Pár jubileumon túl kezdtem azt hinni, hogy már merültem mantákkal, mégpedig igaziból. Ezzel igy volt a profi utazásszervező vendég is, Michael. Feleséggel, egy éves gyerekkel, egy villámlátogatás, panaromáfotózás és egy egész kerek napos merülésre érkezett VIP búvár. Korrekt elmélete szerint csak azt árulja, amit személyesen is megismert. Ebből kerekedett ki neki az egy hónapos Indonéz körút, egy olyan búvárpálya jelenkori állomásaként, ami még nekem is csábitó minta. Tehát esti értekezletképp dumálunk, átpörgetve videót, programokat, lehetőségeket, merüléseket, extrákat, legyintve a “manta pont” cimű résznél. Igy lesz mantamentes a másnapi merülési terv.