Négy nyárral mögöttem már eléggé ismerem a helyi mentalitást, így aztán a koncerttel kapcsolatban komoly pesszimista képekkel küzdöttem. Mladen szerint semmi gond, Devor meg csak vállat vonogatott. Reggel jövet magyar vendég mondja, hogy a koncertnél az út Budva felől le van zárva teljesen. Én a kompra sorokat jósoltam, lehetetlen közlekedést Tivat felől. Égtem a vágytól, hogy a csúcs előtt odaérjek, mert értelmetlen sorban állni nem szeretek, mikor jófajta strandon is heverészhetek az országúti dekkolás helyett. Ezt meglovagolva 11 után már úton voltunk. Null zökkenővel értük el Budvát, strand, kaja, óvárosi szemmerengetés, melegítősör. Majd nyolckor pontban zökkenőmentes érkezés a koncertre: Jaz beach elé. Nos, itt tényleg kiirtottak ezek egy erdőt, és olyan kafa salakmotor pályát csináltak, hogy tutti centi porköpenybe burkol majd a várakozás csomó autót. Még volt lehetőség kinn parkolni okosban, innen mentünk gyalog tovább. Jah, az, hogy buszokkal viszik be az embereket, az nem működött, a parkolóból mindenki
Nos, 21:45-23:45 ig ment a balhé, Jagger nyomta rendesen. Hát ezek tényleg beleöregedtek a szakmába. Nos, a papírforma bejött: 20 szám, két óra, benne pár klasszikus Honky Tonk Women, a (I Can’t Get No) Satisfaction is.
Persze tékozlóan bebuktam az 50 pénzes jegyet, mert elég lett volna a P3 is, 36 EUR-ért, de némi káröröm töltött el a VIP helyek 500 EUR csomagjáért, vagy a 67 EUR-ós P1 klasszisért. Mikor kijött a színpad, pont ott voltunk, a banda egy jó parasztköpésre pózolt, miközben meg lehetett számolni a ráncaikat. Aztán kijött egy bazi nagy, bálnányi nyelv, meg mozgott is, aztán az ember sérója megremegett, mikor lángoszlopok törtek az égre. Persze nem a zséért csinálják, de vérprofik: elröpült a két óra, ahogy Jaggerék is helikopterrel a meghajlás után, még a ráadásszámok helyett. Ezen azért rágtam magam, míg a helyi kollégák meg az egyik összekötő beszóláson: Jagger szerbül köszöntötte Szerbiát, Horvátországot, Albániát, meg az oroszokat. A házigazdák örültek a hiányos felsorolásnak, szevasz montenegro 🙂 A sör 5 EUR volt literje, de meleg, szóval nem fogta el a torkomat. Szerintem ez a tény a koncert szervezésének mélypontja, más ember vagy koncertrejáró elleni merénylet nem történt. Jó volt látni élőben a bazi nagy színpadot, Jaz strandját éjjel, a bontás alatti színpadot meg a rengeteg kamiont, ahogy pakoltak el vérprofin, utasítások nélküli néma üzemzaj közepette.
Azt hiszem, nem vagyok olyan Stones rajongó, hogy benevezzek további koncertre, egyszer megérte. A másnapot meg én éltem meg – ez volt amit kihagytam volna. Ne igyatok meleg sört soha…
Még mielőtt valaki sajnálna, hogy itt a 30 fok melegben merülni sincs időm és szétrohangálom magam, megemlítem, hogy holnap azért érdekes lesz a story: Budván és azon túl nézek szerteszét, majd pedig Rolling Stones koncerten folytatom az estét. Mint örök koncertkerülő, ezt most azért nem hagynám ki, ha már eljöttek ide a szomszédba. Tehát nem kis izgalommal várom a holnapot…
Menet közben aztán eltelt két nap, pár merülés, pár megbeszélés, a dolgokat pedig az aktuális mivoltukban látom. Meg lehet csinálni, ha nem vállaljuk túl magunkat. Úgyhogy remélem, hogy baráti kis társaságokkal, be-beeső érdeklődőkkel kihúzzuk a szezont.