Nem lehet mindig elkerülni a decompresszio határait, ha pedig valaki Thistlegorm merülésre indul, akkor pláne terveznie kell vele. Hajnali fél öttől talpaltunk, s utaztunk, hogy Sharmból fél 8 után kifusson velünk a Sky K nevő hajó.

Nos, arab management alatt, vagy 4 cég, 5 csapat búvárral, azaz 36 fővel osztozott a fedélzeten. 12 hajó már állt a roncson, mikor vagy 25 perc alatt rámanővereztek minket a Wind K nevű testvérhajóra. Ugrottunk.Continue reading→

Semmit nem jelent a sok merülés, két hét freedive után szokatlan volt nagyon a készülékes merülés. Annyira, hogy az elvárásokkal ellentétben több levegőt fogyasztottam! Az első három nap Lighthouse, Eel Garden, Caves, Morray Garden, Lighthouse Night, Rex-Canyon, Canyon program előzte meg a Thistlegorm expedíciót. Nem volt a program sem feszített, sem rendellenes, sem dekompressziós szempontból kemény, de megtörtént a baj.Continue reading→

Nem vicc, de igazság: – Mi a különbség a turizmus s a rasszizmus között Egyiptomban? – 2 hét! Bár ez utóbbit embere válogatja, akkor is nagy igazság, hogy bárki, aki itt európai mércével akar élni, szervezni, s viszont szolgáltatni, az előbb- utóbb feszültté válik. Amúgy kétféle arab van: megbízható (ez nagyon ritka, többnyire első futó benyomás alapján kiadott minősítés) meg van a hagyományos, átlagos. Én magam azt vallom, ha nincs velük közös projektem, akkor jó nekem. Más mérce illeti a beduinokat: sokkal korrektebb, egyenesebb emberek, őket spec kedvelem. Nos, Dahabban ők alkotják a többséget.Continue reading→

Téma a lazítás, edzéstervek, étkezés, napirend, lehetséges edzésmódszerek, no meg a tenger megint. Így a búcsúzás küszöbén bennem is kezd összeállni a kép, miről is szól maga az apnea. Gyakorlatilag egyszerre sok mindenről, beleértve a rekordokat, csúcsokat, mélységeket, s azok elérésének számos módját. Az emberi teljesítőképesség csodájáról szól, de arról is, hogy a lélegzetvétel nélkül töltött súlytalan lebegés perceit hogyan lehet élvezni – a víz alatti világ csodájába süllyedve.

Véget ért a hét, s útravalóul csak annyit mondtak: élvezzétek az edzést, a merülést. Utolsó gyakorlat nem az volt, hogy mindenki döntse meg a rekordját, hanem, hogy a korallok mellett lazítsunk, s merülgessünk saját örömünkre kötetlenül. Klassz volt, találtunk ötven méteren belül egy barlangot, telis-tele üveghallal. Nos, a népes kurzus fele itt pogozodott, s olaszok lévén egymáson hentergett mindenki, tülekedve, de ettől eltekintve, egy hét után tele voltunk delfinerővel, hogy magabiztosan bújócskázzunk a kék árnyak birodalmában.

Este természetesen a tanfolyamot záró fogadás volt, vagy 20 oktató, s közel ötven tanuló gyűlt össze. Hát az olaszok azért tudnak áldozni a kurzusra, családiasan összejöttek egymással egész végig, szóval elmondhatom, hogy ritka szimpatikus és normális csapatot kovácsolt össze a nagy Umberto no meg maga az Apnea.

Dedikált könyveket, uszonyokat, s mesterhármasunknak elmondta, hogy
induloktatókurzus jövő májusban, szívesen látna bennünket az első sorban…

Én meg mit is mondjak erre? Képességeim egyelőre szerények ahhoz, ezt felvállaljam, de szívesen megmutatnám embereknek a sportot, valamint az apnea világába vezető utat. Egyelőre magam is csak a kapujában állok, legyen bármennyi tapasztalatom, s régi kapcsolatom a mélységgel, no meg a búvároktatással. Egy biztos: jövő tavasszal lesz egy edzőtábor, magam, s hasonló uszonyúak kedvéért. (A témához egy külföldi mintafórum: deeperblue)

Nagyon jól sikerülhetett az esti meditáció, mert olyan de olyan fitten, energiával feltöltve ébredtem, hogy az már rendkívüli volt. Ha ez tényleg így működik, akkor hihetetlen egy dolog. Szükség is volt rá, mert valljuk be, erővel, kedvvel a negyedik napon már az ember nincs teljében. Azért mi igyekeztük győzni.

Reggeli előtt medence, apnea, le kell győznöm a szörnyemet, mi az, hogy nem megy ahogy szeretném. Nos, elvileg legyőztem, de kedvem azért továbbra sincs hozzá. Egyszerűen NEM! Sokkal inkább vonz a free immersion!

Azért a sledgen mi lettünk az elsők. Sikerül harmincig egyenlíteni, itt ki is szállok, kapaszkodom a kötélben és nézem, ahogy Bátorunk elhúz tovább. Telik az idő, koppannak 48-on, s csak nézek üveges szemmel, hogy ez mekkora dolog. Nyomás alatt, lazán, igyekszem megnyugtatni magam, hogy jó is itt. Közben levegő süvít a ballonba, s indul szép lassan felfelé a szán, az oktatóval, a Gáborral. Vigyorogva várok, stoppolok: felfelé naná, hogy nem hagyom ki az ingyenfuvart. Ez így klassz merülés, nagyon jó játék, vigyorog az ember, ahogy közeledik a felszín. Ja, 27 fokos meleg vízben persze, hogy vidámság ilyeneket csinálni, az Adrián, esetleg Hegyeshalomban másképp nézne ki… Nézünk egy profilt: Gábor 38 másodperc alatt volt lenn a végponton! Na igen, ehhez már kell egyenlíteni tudni! Mégpedig ügyesen!

Második kör már hamar elér, hiszen mindenki 15 méter körül kiszállt: egyenlítési probléma lökte ki az embereket. Gyengén felkészülve, kapkodva indulok, s rossz ütemre egyenlítve kínlódom magam is 15 méterig, hogy eleresszem a szánt. Sajnos, de legalább nem reccsentettem meg a fülem – mint néhányan a makacsabbak közül.

Gyúrunk, csak nyomjuk le-fel a maradék időben. Majd tanterem, tenger megint, este pedig videovetítés, téma a samba, meg black out, azaz a sekélyvizi ájulás. Amit részünkről biztos beájulás követ, naná, hogy a fáradtságtól.