Ford dícsérete
Category : Blogroll , Montenegro , Uncategorized
Itthon vagyok. Ébredek lustán és elégedetten: csoda történt! Kicsi kocsim, a 27 esztendős Ford Escort 1.6 D, alias DAFU hazahozott, teljes cuccokkal, a mostari úton, a fekete hegyek földjéről! Ez miért bravúros kaland? Maga a nyár elejei indulás is merészség volt: de hát az erőforrások ha vannak, azokat használni kell.
Kicsi Ford pedig ki lett használva. Húszonx db palack, meg pár utas a raktérbe, nem gond, de ha valaki ismeri a kikötői serpentint, meg a magistrálra menő kaptatót Hercegnoviban, akkor ezt kifejezetten nem ajánlja a kocsinak. Márpedig minden nap halálra pakoltan futottuk meg ezt az etapot a külső telepről oda-vissza. Be is horpadt a fenéklemez a raktérben – hullámos mint a denevér szárnya. Az olaj az itthoni szervízek ellenére folyik a hajtóműből: olaj nélkül meg… nos töltögetem utána, de nem egészséges hangok kelnek szárnyara a emelkedők leküzdésekor. Szerelőt emlegetjük, míg nagy sokára el is kerül hozzá. Húsz EUR és a kocsi fut. Hazamenetel előtt átvizsgálás, indexcsere (itthonról Apám küldi a pakkal) kicsi mosás: és útra kész a gép. Meg a mentőexpedíció is tervezve.
Optimizmusból élünk, de ez most olyan, mint az orosz rulett: golyó már a csőben, cső a halántékon, a ravaszt meg épp meghúzod. Az, hogy a golyó nem talál, az elég lehetetlen. Az is annak tűnt, hogy hazaérek a kocsival. Márpedig hazaértem, dicséret a német iparnak, kicsi kocsimnak, Apámnak, meg a nagy adag gondviselésnek. Valakinek nagyon meg kell ezt köszönni, az egész Montenegrót, a nyarat. Hát köszi Mindenki, sokaknak jobban is. De legjobban Dafunak, az én kis hű, öreg négykerekűmnek, aki nem hagyott cserben.
Továbbiakban: oldal színesedik képekkel, lesznek cikkek, mint pl. Budva, Mamula kút merülés, kamerateszt, Titánok arca, egy új roncs merülése a la trimixel, avagy hogy lettünk tech dive center, no meg jönnek az őszi programok: Vörös tenger, Adria és a búcsúzás: télen Indonézia. Bőveben most már akár személyesen, él az itthoni kontakt.
