Motivációs levél
Category : Croatia , Kerasub DC , Uncategorized
példa: egy búvártárs tollából
“Nem tudom hol tart ez időtájt az őszi (optimistábbaknak, mint nekem: a nyár végi) horvátországi merülős hétvégének a tervezése de valamiért úgy érzem nem íródnak késve ezek a sorok 🙂Szóval, blogod olvasva hirtelen hasított belém a gondolat: MERÜLNI!!!
Már korábban beszéltünk róla, h Silo település közlében ott “áll” az a gyönyörű roncs amely már alig várja, h megmutassa nekünk magát. Néhányan már biztos érdeklődést mutattak a helyszín iránt (Eszter, Balázs Szabó és talán Ati is, sőt ha jól emlékszem már te is rég merültél ott)…
Favorizálnám ha eljuthatnék oda egy jó kis társasággal, h begyűjtsem első “igazi” roncsmerülésemet.
El kell mondanom, h néhány hete voltam az Isztrián és olyan tengeri állat dömpingben volt részem, h csak kapkodtam a fejem. Amióta búvárkodok a sznori cucc elengedhetetlen kellékké vált, akár csak egy hosszú hétvégés horvátországi tartózkodás alkalmával is. Hiszen szép-szép a tenger, no de mi van a hullámzó felszín alatt? Ez foglalkoztat ahogy a víz közelébe érek és már csatolom is az maszkot és tempózok rikító sárga színű uszonyommal 🙂
3-5 méter mélységben talán nem jellemző a vörös medúza de ha már ott úszkál gyönyörű fodros ruhájában hát körbefotózom. Nem gondolom, h ilyet túl gyakran fogok látni -így elégedett, nagy mosoly ül ki az arcomra 🙂 Távolabb ezüst színű halraj kíváncsiskodik körülöttem. Nem tempózok csak lágyan ringatózok a felszínen és nem kell sok idő, h 2 méteres körben úszkáljanak körülöttem ezek az ezüstös szépségek. Készül a fotó és persze video is, majd néhány óvatos uszonycsapás és visszatekintve mit látok: követnek! Ez újabb kép elkészítését indokolja 🙂
Persze rák komát is megtaláljuk és fókuszba is kerül -bár bróbál gyorsan eloldalazni de végül felkészül a face to face küzdelemre és szélesre tárja ollós végtagjait (a legjobb pozíció a tuti fényképhez -köszi) és már úszok felfelé, mert hát mégiscsak levegővel működő emberfia vagyok…
Hála az Égnek: fantasztikus a víz alatti élet és láthatom, tapasztalhatom ezeket a csodákat és neked is köszönet jár az ismeretek okításáért!
No, ezeket az élményeket azért is osztottam meg ebben a formában, mert ki tudja mikor futunk össze újra és mert nagyon jó élmények voltak ezek nekem (bár idén kimaradt a Vörös-tenger de nem száradt ki az uszonyom). Aztán remélem mielőbb közös merülésünk is lesz, talán a Silo közelében lévő roncsnál vagy máshol :)”
Üdv.: Baán Zoli
