Kimon M plusz Chrisoula K. Káosz ez az Abu Nuhas a sok roncsával! Ahogy emlegetik a lencsés hajó, meg a kőlapszállító. (Collins szerint minden bizonyíték adott, hogy Chrisoula helyett a kőlapos hajót Marcus névvel azonosíthatnánk igazából!) Mondjuk, a bal szélső kettő vashegyről beszélünk. Kivonultunk UP meg Halász Jani csoportjával, azaz én a videokamerával igaziból véve. Ugráskor még nem sejtettem, hogy két roncs lesz, de az élet hozta a dolgot.
Relatíve hamar körbe és keresztül kasul beúsztuk a “lencsés” hajót, (bal szélső) igazából nem volt túl attraktív roncs, a belső terek meglehetősen üresen tátongtak és nem voltak folyosók és emeletek sem egymáson igaziból, ami volt, azzal hamar végeztünk. A reef tetején ugyanígy töprenghetett UP a sportcsoporttal, mikor hozzájuk csapódtam. Pár perc úszás jobbra, ahol rátaláltunk a következő roncsra. Ja, Abu Nuhas erről híres, sorba vannak állítva a hajók, roncsbuhiknak ideális vadászmező. Egész jól néz ki fentről.
Mondjuk a felső szintet beúszom gondoltam. Vagy az alá is, és úgy tettem. Aztán egyszer csak ott tartunk, hogy tekeredünk lefelé, be a hajó belsejébe, be a műhelybe, be a gépházba. UP ledobja a maszkot, esztergál egyet, ott a fúrógép, ott vannak a nagy hajómotorok… Szépen benn vagyunk a roncsban, tizenhatos méteren, ki sem jönnék, de hát a palacknyomásom végre száz alatt van, komputerem is közeli emelkedésekre bíztat. Olyan harsány elégedettség vesz rajtam erőt, hogy dudorászni kezdek. Aztán még bejárjuk a roncsot hosszában, a raktérbe zsúfolt vastag kőlapoktól a hajóorr mellett kupacban álló hegesztőpalackokig. Kellett ez a merülés, mint egy falat meleg kenyér. Kenyér? Phuu, ennék bizony egy friss toronyit… De ne is beszéljünk az evésről, hiszen hamarosan megyek haza. Holnap vége a safarinak, majd pár nap, aztán repülök…
