Az Aerplane sorozatban a gépek rendszeresen vízben landoltak, a benn ülők meg mintha tengeralattjáróban ücsörögve várták volna a mentőcsapatokat. Van tehát csomó alapja a feltételezésnek, hogy a vízben lévő repülőgéproncsok egytől-egyig ép vonalvezetésű, látványos objektumok. Nos, hétfői napom során Zodiakkal és Aláékkal mentünk ki hármasban megnézni a MÍG-et. Vadászgép, eltalálták, pilóta víz fölött ugrott. A történet körülbelül ennyi: minket pontosan a roncs felett ugrattak. A két szárny, a futómű egy része, a korallba ágyazódott kerék, és a hajtómű citromként összefacsart torzója mesélt a korallbaépülés egykori kalandjáról. Egy biztos, ez nem a filmes verzió, életszerűen romos szétszakadt kusza törmelékkel van dolga a szemlélőnek.
Vagy 8 perc után már a szeszélyes koralltömbök között cikázom, hol romosabb, hol
dúsabb, hol zavaros, hol tiszta áramló vízben keresem a látnivalókat, nem is gondolva arra, hogy visszataláljak a kiindulópontra. 50 percnél bólyát lövök, kisvártatva fel is vesz a Zodiák.
Ha már vizesek vagyunk, megnyomjuk a Hausreefet, a három hónapja elsüllyedt hajót.
Szerintem nagyon cool roncsot lehetne csinálni belőle, oktatási célokra is ha kell. A vártnál több időt eltöltöttünk fényképezéssel, de kellemes kis merülés volt. Azt hiszem készült pár érdekes kép végre Rólam is, de az ott lakó vitorláshalpárról biztosan.
dúsabb, hol zavaros, hol tiszta áramló vízben keresem a látnivalókat, nem is gondolva arra, hogy visszataláljak a kiindulópontra. 50 percnél bólyát lövök, kisvártatva fel is vesz a Zodiák.
Szerintem nagyon cool roncsot lehetne csinálni belőle, oktatási célokra is ha kell. A vártnál több időt eltöltöttünk fényképezéssel, de kellemes kis merülés volt. Azt hiszem készült pár érdekes kép végre Rólam is, de az ott lakó vitorláshalpárról biztosan.