Persze, ma is pickup team kívánságlista. Olyankor akadok ki, mikor feles a program, emberek jönnek egész napot egy merülésért. Nos, ez a tervezés hiánya – de kicsiben nem gond: ha elfogynak a palackok, jó nap volt féle Dragan tétel érvényesül.
A nap fénypontja a Tihany. Kedvenc, örökzöld, csinos roncs a tenger mélyén. Mai bonyodalomként a tegnapi fuckdive merül fel előttem: ha az áramlás ellentétes, akkor a horgony nem fog beleakadni a roncsba, hanem távolodik attól. Esetünkben pedig éppen lazán lebeg a horgonykötél, bizonytalan, mint egy eltépett gitárhúr. A vas a homokon, kötél körülötte mintát rajzol, áll a víz nem húzza a kötelet semmi. Rendkívül örülnék is, ha a Tihany is itt lenne ebben az idill szférában. Alattam hasít lefele egyik versenyzőm, a másik óvatosan ereszkedik. Én meg a szikronitásra várva azért kapkodom a fejem, hogy betájoljam a keresési irányt. Rendkívül jó a látótáv, a homályból feldereng egy sötét tömeg, majd közeledve kirajzolódik a hajóorr látványa. Megdobogtatta megint a szívem, gyönyörű szép!
Nem is tudom elmondani, de megint egy nagyon klassz merülés volt. Én fotóztam vadul, két ember pedig nem tévedt a látómezőmből. Csak egy volt hátra: az emelkedés, no meg a kötélre csatlakozás.
Csoda: a horgony még mindig ott volt, ahova dobták, szabadon, minket várt. 
20 méterig emelkedve fogtunk rá, aztán hosszan, ráérősen lebegtünk a következő decoszinten. Réveteg állapot egy ilyen merülésből kijönni, látni kéne mindenkinek miért is. Ez a pár kép nem ad vissza fabatkát sem sajnos annak, aki még nem járta meg.
Talán egyszer nekem is sikerül!:) Mi lesz az őszi progi? Üdv. mindenkinek!
Talán egyszer nekem is sikerül.:) Mi lesz az őszi progi? Üdv Mindenkinek!