4 kép, három történet a hétköznapokból. Csak egy fényképezőgép kell hozzá, két szem, hogy a meghökkentő, elrohanó pillanatokat kicsit megragadjuk és persze másképp nézzük azokat. Ettől lesz kontrasztos a kép, mely a kronoszok áradatnak sodrában gyorsan tovatűnik .
Ez a mi utcánk. Olyan, mint a többi, poros földút, kétoldalt négy-hat szintes tömblakások, építési foghíjak rogyásig szeméttel megrakva. El tudod képzelni, hogy a házak alatt milyen földalatti csótánykommunák lehetnek? Mindegy, az emeleteken lakni jó. Magasan kevesebb a szúnyog, meg a por. Az utcaszinten mindenhol sarki bolt van, vagy kajálda/sisha bár, mosoda, fodrászat mobil szaküzlet, ill. más ipari vállalkozás. No meg téma, ami az utcán hever. Jelen esetben a sarki zöldségesünk előtt, egy szebb napokat is látott, mumifikálódott vasalt macska formájában. Figyuzz csak a kép aljára!
Itt fekszik Mirci, rendíthetetlen nyugalommal. Mindig köszönünk neki, ő meg el sem mozdul posztjáról. A minap éppen megindult az építkezés a sarkon, ennek következtében az utca félig járhatóra szűkült. Ugyanis ilyenkor találomra leburitanak pár teherautó homokot, az meg rögtön egy homokdűne. Ha sok van az utcán,akkor vagy az ember tevével kel át rajta (sivatagfeeling) vagy megkerüli új utakat keresve. (Ha nem, akkor tele megy a cipője rendesen.)
Mirci sajnos egy ilyen homokhegy alá került, az építkezés áldozatává válva. Végképp nyugodjék – bár lehet, hogy valahova befalazásra kerül még. Egy biztos: sok csoda van egy építkezésen, főleg itt Egyipt honban. Például a villanyszerelés és érintésvédelem laikus szemmel is elrettentőnek tűnik. Meg is álltam egy pillanatra, csak a mobilommal kattintva, ahogy egy homokdűne alól felmeredő vastag, erősáramú kábelre éppen rákötött a mester. Még másnap is abszurd volt, ahogy a színes szigszalagok meredeztek a homokból a levegőbe, bennük sok amper ütőerővel. Az is abszurd, hogy a harmadik napra kövekből meg hulladékból kis kupacot építettek rá.
Közterület. Sok minden van itt, úton útfélen. A kis utcák jellegzetessége tehát a por, szemét, építkezési dekoráció. Persze egy-egy helyen az éttermesek, boltosok kis növényeket helyeznek el a megtisztított utcai frontra no meg különféle reklámtáblákat. Takaros szakasz, van gazdája az utcának. Persze fura, amikor egy ilyen hely előtt megáll egy platós kisteherautó, rajta egyenruhás fél tucat katona, két vállapos meg egy sofőr. Kis közjáték, fenyegetés kiabálás mire felkapjuk a fejünk, amit látunk az, hogy a katonák sebesen pakolnak a platóra felfele. Minden cserepes növényt, no meg az árva megállító táblát fel a platóra, és huss, tovahajtanak! Nem kicsit abszurd – de a magyarázat, hogy a jobban menő vállalkozásokat itt is ba…zogatják, ha nem épít felfelé működő kapcsolatokat és nincs patrónusa. Néha a dózer a végső válasz, amit szintén láttunk már.
Ez az a faj, ami iránt én is régóta érdeklődöm, hiszen évek óta nem sikerült találkozni velük. Pontosan azóta, mióta videokamerázom.
Napi hajó programja 14 intrós. Az én részem ebből egy csoportos DVD készítése. Persze ez a nap zötyögve, akadozva indult, a fogaskerekek között csikorogtak a homokszemek és nehezen gördültünk túl a holtpontokon. Persze ha az ember fáradt, vagy nem aludt jót, akkor bármi könnyebben tűnik nyűgösnek, márpedig én hajnali négykor vettem fel a reptéren a videokamerámat.
Ahogy a kollégák sem nagyon tapogattak, gátlástalan lendülettel hajtottak keresztül a kamera látómezején, a búvárok meg érzéketlenek voltak a kamerára, más gondjaik lévén.