Hurghadából masszív, tajtékot fújó szél hátán futottunk dél felé. Fedélzeten illusztris vendégekkel ugyan, de a “mindhalálig merülés” irányzat fanatikus hívei nélkül. Szép, nyugdíjas tempóban, hajnal helyett reggeli merülésekkel, harmincon belül bugyogva jártuk be a St Johns favoritjait. Régi búvárcimboraként rangidős vezér Jani volt, mellesleg fényképezőgép kezelői vizsgával. Profi gépet anélkül nem lehet vezetni merülés közben… Én mint videoguide csatlakoztam a csoportokhoz, három órányi anyaggal végezve a vágóasztalon szerkesztve a safari anyagát. Bár a kóstoló direkte sovány, szerkesztésmentes, azért bemutatja, hogy van még látnivaló. Amit szerencsével lehet is látni. Mint kiderült, több honfitársunk is a régióban mozgott, bugyogva kergetve délibábjainkat, amit büszlén mondom, mi láttunk! Persze szerencse nélkül mit sem ér a profizmus.
Azért volt szívdobogás és izgalom. Mikor éjjel a hajó körül cápa kőröz, vajon mi a helyes teendő? Semmiképp sem az, hogy szereljük össze az optikát és ereszkedjünk a habokba. A Longimanus néven úszó fehér uszonyú már nyíltvízi fajta, ami nem túl ijedős. Egykor honos volt errefelé, ma mutatóba még találkozni lehet vele. Gondoltam, itt a rég várt találkozás, én hogy hagynám ki? Persze vakmerö vállalkozásunk nem járt sikerrel, éppen nem úszott szembe velünk az éji ezüst vízben nagytestű gyilkosunk. Három hajó állt mellettünk, mindenhol merültek éjszakait, de nem okozott túl nagy izgalmat a jelenség.
Na persze a fénycsóvában körbe-körbe pislantva kémlelve a sötétet, az már más téma. Az első 15 percben. Ez alatt egy hatalmas vén barakudát sikerült filmre venni, no meg megszabadulni a kezdeti félelemtől. Mintegy harminc percnyi áztatás után kimásztunk az optikákkal. Jani se örült, én meg plane ráztam az öklöm, mikor ruhám akasztásakor kinézek a vízre, és méterre tőlem úszik el cápa pajtás. Hát vége a bolondzásnak, nem megyek vissza juszt sem. Ma már féltem eleget.
Volt ugye még pár cápa jelenés, legyen szerencsémre mondva, ott voltam mindig a jó helyen. Ezen felül a korallabirintus az, ami miatt nagyon oda tudtam lenni. Malahi, vagy Elarouk, Claudia, vagy Umm Maharani? Bármelyiken szívesen merülöm! (persze mindet nem lehet egyszerre) Nos, levezetésnek snorkelezhettünk a Thug boaton. Safarizni félállásban szép munka, az emberek arca, meg a kész video is ezt igazolja. Mostanában nem is keresek másikat.
Storno a délnek. Persze csak ha a téli Adriáról beszélünk. Csak jöttek a lemondások, mire pedig az este is, már erősen vállalhatatlanná vált a projekt. Köszönjük az időjárásnak, ez így szeptember elején kicsit októberesre sikerült! Az meg már Vörös tenger, Egyiptom, Hurgada. Másik október, időzóna és hőmérsékleti tartomány.
Hogy hogyan? Hát mindenképp, de főleg 
Na, nem annyira, mint hogy a pingvinekkel fogócskázzunk, bár az is jó buli lehet. Legalábbis Luc Besson Atlantis c. klasszikusában elég bejövős volt, ha hátast akarok dobni, akkor megnézem újra.