Kétezren túl

Rájöttem, hogy a kétezer az nem is egy nagyon nagy szám, ahhoz képest, hogy lehetne jóval több merülésem is. Mondjuk vagy nyolcezer. Ami késik, nem múlik, kérdés, hogyan tovább.

diveworld.jpgLehet-e továbbmenni, milyen irányban, hol, és hogyan?

Vannak válaszok, a fel(nem)tett kérdésekre, hogy milyen is a folytatás. Nos, nemes egyszerűséggel: amíg tehetem és egészséggel bírok is, merülök, akár sok évesen, túl az ötezren is majd így nyilatkozva.

A búvárkodásban elég szerteágazó tapasztalatokat szereztem, de szeretnék még pár helyre eljutni, jópár kihívással megküzdeni.

Szeretnék folyami merüléseket, barlangi expedíciókat, moszaterdőt, szárazruhás északi tengeri roncs és fjord merüléseket hatalmas halrajokban, rákcsapatokkal találkozva, szeretnék trópusi vizekben szirticápák között pancsolni a térdig érő vízben, cetcápával snorkelezni, fókával, pingvinekkel versenyúszni, delfinekkel táncolni, cáparajban filmezni.

tek01.jpgSzeretnék hajóroncsokról értékes videodokumentációt forgatni, komoly, trimixes merülésekkel új képekkel előállni.

Szeretnék freedive fronton követőket toborozni, edzeni és fejlődni.

Szeretnék oktatói létrán előlépni, tényleg bázisvezetőként nívós központ élén állni, jó és profi csapatot, oktatókat képezni, különleges, nívós extrákat képviselve, mint pl. víz alatti fotó, video, újralégző csúcstechnikáinak napi használatával.

Remélem, ha majd újabb kerek merülésszámhoz érek, akkor már a jelenben élhetem meg ezen vágyak legjavát egy talán harmonikus és boldog magánélet teljességében. (A legfontosabb, a legegyszerűbben megfogalmazva.) Remélem, akkor is lesz rengeteg cél, vágy, kihívás és persze lehetőség mindenek továbbélésre.

Örülök, hogy ilyen álmok töltik ki a munkám és a megélhetésem hétköznapjait. Örülök, hogy vannak sikerek, elégedett emberek, akik ugyanazokat az élményeket keresik a vízben, amiket keresek és nyújtani szeretnék. Eközben betöltöttem a harmincnégyet, ami csak egyet jelent: dolgozni kell a célokért, mert fogy az idő, nincs helye eltékozolt napoknak és óráknak. Vigyázni kell az egészséggel, nem felélve a genetikai ajándékot, amit sok óra fiatalkori edzés edzett az életre. Arra az életre, amiben van dolog még a búvárkodáson kívül is, hogy jó emberként tölthessem ki az eltöltendő életéveket. Hiszem, hogy nem voltam mindig elég bölcs a döntésekben, de nem volt célom soha másokat megbántani. Talán ezentúl majd jobban sikerül, az esély nagy, szándékok megvannak, az élet meg megy tovább.

Intro afterfeeling

Ma eléggé sokat kivett belőlem az intro, ugyanis cucc, merülés, animálás, idegen nyelv az sok órán keresztül megterheli az elemeket. Ugyan lett volna kedvem időnként valakit inzultálni, de a helyzet nem indokolta, mint pl. tavaly mikor az amikat vittük. Na, az a mai napig a legdurvább szívásunk volt. Itt a link, de szerintem az idő ahogy megérlelte a sztorit, élőben sokkal jobban hangzik. Sűrűn emlegetjük bizony. Pár jópofa agresszív vicc azért befér még ide, én is most kaptam mailen. (Kösz!)

Az agresszív kismalac bemegy a borbélyhoz.IMG_2015_kismalac.jpg
– Hogyan nyírjam meg?
– Szó nélkül!

Egy szőke nő viszi az agresszív kismalacot a hóna alatt. Találkozik egy másikkal, aki így szól: – Jaj de édes! Honnan van?
– VETTEM!!! – válaszolja az agresszív kismalac.

Az agresszív kismalac a játékboltban:
– Kérek egy türelemjátékot. De kurva gyorsan ám!!!

malacka.gifAgresszív kismalac beül egy taxiba.
– Nem zavarja, ha magamban beszélek? – kérdezi.
– Ó, dehogy – válaszolja a sofőr.
– Hozzád meg ki szólt, vazze?

Agresszív kismalacot felveszik eladónak egy ABC-be.
Bemegy a Nyuszika vásárolni, de a kismalac nem foglalkozik vele.
Mire a Nyuszika:
– Khmm… elnézést kérek!
– NEM TARTUNK!

Geographic projekt

Pár egyeztetés után megérkezett a National Geographic neve alatt futó forgatócsoport. Egy sorozathoz készül Montenegrot átutazó film, amiben a műsorvezető mint egy Sherman tank, mindenen átküzdi magát, legyen az lóverseny, hegyi bicaj, rafting, vagy búvárkodás.

kepek.JPGVégül is délután egyre érkezett a csapat kis hajónkhoz, amivel háromszor is kifutottunk a filmezés kedvéért. Az idő persze vadul ketyegett, mire végeztünk a Kék barlangnál (Plava Spilja) az összes beállítással, arra majnem lement a Nap. Éppen tudtak még pár snittet csinálni a tegengeralattjárógarázsnál, aztán loholtunk vissza Noviba, hogy taxiba tegyük őket. A terv szerint Kotorba is hajóztunk volna, de hát a tervezés kudarca képpen nappal odaérnünk (még indulni sem) sikerült.

film.JPGHogy hova tűnt az idő? Filming is a heavy industrie- ahogy mondják. Jó négy órán keresztül ugráltunk ki-be a vízbe, tucatszor le-fel merültünk, hogy felvegyenek egy mondatot. A rendező meg az operatőr előtt úszkáltunk fel-alá, mindent megkomponálva, ismételve. Persze, ha lett volna kameralámpa, akkor sikerült is volna a durva Amphibico szereléssel valami nagyon színessel előjönni. Sony HD kamera volt, fullos, gyönyörű darab, amiről nem is álmodom. Azért megfoghattam, belenézhettem, atom jó érzés volt tartani a tökéletesen lebegő kamerát.

Nos, mint a főszereplő búvár keresztapja feltűnhetek majd hat csatornán is állítólag. De csak az ősszel majd, addig pedig lesz idő miminalizálni a műsorperceket miben merülünk.

Sun Resort

Minden csütörtökön Sun Resort, azaz a Hunguest Hotel medencéjében tartunk búvár benutatót. A héten is felkerekedtünk, megszerkesztve névjegyet, plakátot, információs anyagokat, no meg a szükséges motyókat tömbösítettük a gyakorlatozáshoz.

sunresort.JPGAz időjárás nem volt kegyes, néhány sportosabb gyereken kívül csak féltucat felnőtt pihent a környéken. A tengerparti strand üres maradt, sokan ki sem mozdultak reggel vackukból. A szél elfújta bizony a nyarat, meg a közönség nagy részét is.

Balázs tök nagyvonalúan rám hagyta a feladatot, úgyhogy a hidegen csiklandozó széltől borzongva belesüllyedtem a medencébe. Az összegyűlt gyerekhad mögött felnőttek rágták a körmüket, a szemek izgatottan csillogtak. A felsorakozott gyerekhad lelkesedését nem oltotta ki a hideg. Majdnem tucatnyian kipróbálták, mire elfogyott a közönségünk.

erdekes_figura.JPGnyuszihopp.JPGfelkeszul.jpgMérleg: 9 gyerek, 2 felnőtt, pár előjegyzés. Persze, lehetett volna rosszab is, a lényeg, hogy elkezdtük. Dolgozunk szépen.

Teknős találkozó

A Teknős nem családnév, se nem mosakodódézsát birtokló ember, főképpen meg nem béka. Hüllő a lelkem, amolyan egzotikus fajta, amit az ember csak gyufaskatulya méretben lát az állatboltban. Nekem vadon úszó példányt csak jó 300 merülés után sodort elém a jószerencse, ami világosan példázza, hogy nekem meg kell dolgoznom minden nagyobb találkozásért.

tekkimeeting_copy.gif

Montenegro, nap végén pöfög kis hajónk még a nyílt tengernél, mikor felbukkan mellettünk egy hatalmas példány. Csapkod, integet az uszonyaival, mintha jelezne. Visszafordulunk és próbáljuk megközelíteni. Lebukhatott, mert sehol nem látni. Mielőtt lemondóan elfordultunk volna, újra felbukkant, a hajó mellett. Annál érdekesebb volt, semhogy ne akarjam lefotózni, de csak maszk, meg kamera nélkül ugrottam a vízbe! Így aztán nem lett semmi bizonyító erejű felvétel, no meg pár tanú.

No, nem volt idő elfelejteni még a páncélost, mikor a telepen botlom egy a fűben araszoló tenyérnyi példányba. Jól megnéztük a srácokkal, majd elbocsátottuk, bár egyesek szerint jó leves lett volna… Másnap már kettő jött szembe. Ugyan nem mutatkoztak be, de roppant jó fejek voltak. Dzsoni és Árnika néven szerepelnek idei fotókatalógusunk modelljei között. Ugye milyen jó fejek?