Iroda
Category : Blogroll , Karas diving blog , Papua Paradise , Uncategorized
Ülök az irodában, görnyedek a széken és nyomogatom a billentyűket hozzáértő bambulás kíséretében. Aztán elrohanok hordózni, mert hát figyelni kell, hogy apad az üzemanyag. Persze magyar elme ha tartályba néz, akkor mire gondol? Lopótökös borkóstolásra – de hiányzik Eger a hétszázát! Alig jártam arra. Mindegy, irodába vissza. Kell a félhomály, mert annyi a fény van ami betűz a vízről, hogy a szemem káprázik. Megmondta a doktor néni, hogy érzékeny a szemem, még jó hogy más nem.
Tehát félhomály, képernyő. Csobog a víz, hullámok törnek. Apály váltja a dagályt, megy az idő, a Nap végig rohan az égen. Haladni kell. Legyűröm a papírmelót, váltok a netre, a gép meg digitalizál a háttérben. Gyártja az MPEG2-t. Ezek meg még mindig csak a video vágás előkészületei. Még az első vágásoknál tartok, nincs meg a zene, nincs meg a keret. De alakul. Érik a fejben az alkotás, ezekhez a kreatív dolgokhoz idő kell meg ihlet. Van akinek sok van, nekem várnom kell rá. Szétszóródom néha. Holnapra készülök, mert tréninget kap a díszes csapat.
Mit is lehetne átadni? Az biztos, hogy a biztonságról kell a fejekbe tölteni dolgokat. Keresem a cikkemet ami a tengeri mentésről szól, de el van tűnve. Pedig kéne de nagyon. Szerkesztem az anyagot, azaz csak ülök az irodában. A hely legalább jó. Bár épp esteledik és jajj mindjárt szúnyoginvázió. A monitor vonzza őket. Rosszabbak a vámpíroknál, mert lassan ölnek, cseppenként fogyasztanak el, viszket minden marás. Az édenkert nem rendeltetésszerű felhasználása magában hordozza büntetést. Szóval hagyjam abba a melót? Iroda end. Esti öltözetben folytatom majd. A harcot a billentyűleütésekkel.
