Észt Robinsonok nem úsznak

Nem volt kedvem vízbeugrani a reggel, porcikáim óva intettek a reggeli úszástól. A gyönyörű reggeli vízben, a szikrázó napsütésben való frissítő úszásnál nem sok jobb dolog van.

A gond az, hogy a kivitelezésben komoly akadályt jelent a ráhangolódás, a meg különösképp nem értett egyet szervezetem lelkes gondolataimmal. Gyenge voltam, no, elszabotáltam az erre szánt időt.Az első intromerülés azért kárpótolt: annyit kellett úszni, teperni, hogy tudtam, napokig a gondolatától is lehegni fogok. Ha nem a delikvens játszott megvadult gőzmozdonyt, akkor egy szembeáramlás borotvált le bennünk a sziklaplatóról; míg a koma pihenni látszott, én vontattam bőszen. Gotov! – elég is volt, ahogy a helyiek mondják. A második intro sétagalopp volt, sziklától szikláig lebegések laza sorozata. Délutánra a szervizlistám csökkent, azaz egy automata, meg egy nyomásmérő megjavítódott.

.

Szállásmesterkedések

Este végzel a munkával, nincs mit csinálni különösképp, hát dolgozol. Főleg, ha otthonról jönnek a megkeresések, hogy komám mesélj már a szállásról, küldj képet, garanciákat, esküdj és ígérj!

Nos, az igények kielégítése egy közeli kis irodán keresztül zajlik, montenegrohiliday.com, azaz Black Mountain. Eddig elég klasszul dolgoztak, korrektek voltak mindenben, lelkes kis csapat, megoldani látszanak minden kérést. Ráadásul már hoztak vendégeket is, azaz ezzel is kivételesnek számítanak.