Ezt hittem, mindennel találkoztam már, ami vicces lehet, vagy éppen kacagtatóan siralmas. Azt hittem, nem okozhat meglepetést semmi. Ezt közöltem is emberemmel, mikor az intro briefinget tartottam, nagy vidáman, mondván, hogy mi, a profik már ennyi ideje mindent láttunk már, az összes helyzetet tudjuk kezelni. Nem sejtettem, hogy palinak néztek.Fanadir intro: áramlás, olyan emberes sebességgel. Kicsit korrigálnom kell az embert, de haladunk szépen. Nem siettetem, araszolunk a szép korallfal mellett. Nagyon elfáradtam a második körnél, éreztem, hogy zsibbad a lábam. Negyed órája tempóztam, nem figyelve mi történik. Lepillantottam, emberem a palack csapnál fogva lógott kezemben, nyújtott, mozdulatlan testtel. Mint egy teherszállító helikopter tartottam, vonszolva magammal! – Ilyen nincs! Emberem szép lassan abbahagyott mindent, én meg kettő helyett úszom az áramlással szembe! Hirtelen kívülről láttam magunkat, és elkapott a röhögés. Hmm! – ez ám a fuckdive! 🙂
Amúgy Crash barátomék megjöttek Mauritiusról, erről van is két kis beszámoló. Az egyik szó szerint egy Fenntartható Fejlövés! Idén télen én is melegebb éghajlaton szeretnék búvárkodni…
. |