Brothers safari 5.- Salem Expres

Az egyiptomi fiúk egy konzervdobozra sem hasonlító vázlattal birkóztak gyöngyöző homlokkal, mikor szerényen kivettem kezükből a táblát és felrajzoltam egy erősen hasonlító roncs képét: a tragikus sorsú Salem Exprest. Hany egy olyan plasztikus elbeszélést tartott a tragédiáról, hogy egy gyengébb motívációjú búvár merülés helyett virágkoszorút helyez a vízre. Azért maradtunk páran, hogy leereszkedjünk, sőt, kacérkodtunk a behatolásos tervvel. Mivel csapatom vegyes volt, és Hany a rangidős nemlegesen bólintott, (2:1), tehát a logikus, ismerkedős terv merülését szorgalmaztam. Körbeúsztuk a roncsot, nem hagyva ki semmit, mutatva amit kell: a szétszóródott sok személyes tárgyat, mentőcsónakokat és poggyászokat. Mint egy vízió bukkantak elő elmémből a felpuffadt, hullafoltos torz áldozatok képei: a vizihullánál halottabb és zombibb rémséget kitalálni nem lehet. Ha nem lett volna áramlás, meg felejó látótáv, akkor lett volna jobb csak a merülés.

Tömeges roncsmerülők számára sem lehetett panasz, épp csak észleltük jelenlétük, kivétel egy duplatankú sötét alakot. Azt hittem technikai búvár, de mikor úgy tűnt, hogy összeveszett az árbóccal, és egyéb helyeken is belekötött a hajóba, akkor más szemmel néztem rá: készen állva a technikai mentésre: Ez abból áll, hogy az életét vesztett búvár felszerelési tárgyait még a víz alatt magunkhoz vesszük. Te Úristen! Az ilyen amatőrök miatt lesz a technikai búvár fogalom pejorativ értelmű, hiszen a felszerelés nem a biztonságot, meg levegőmennyiséget növeli csak, hanem a merülés terheit, meg a szükséges gyakorlatot is. Ezt vele valószínű nem közölték, ahogy azt sem, hogy úszni tudni kell, erővel, szuflával bírni, IQ sem árt ha van. Nos, a pali mint később kiderült csoportjahagyott orosz éppenwoter volt, akinek szimpatikus volt a mi csoportunk, bár én nem hagytam volna szólózni a vezére helyében, ha látható problémái vannak a vízzel.

Kiérve mondják a fiúk, csikóhal a horgonyon! Láttam? – Hát vazze, életem kevéske csikóhalrandija nem az Expresen tötént eddig. Kihagytam volna? Nem tudnék róla? Scrolloznak a kizáró okok, hiszen amit tudok ezekről a pici kis finom élőlényekről nem vág egybe a roncs fizikailag biztosított körülményeivel. Mikor előkerülnek a fényképezők már remegek: nem lehet, hogy nem láttam mit mutogatnak!? Nos, a képen ott virít egy kis fitos, Pipefish! Hát nem hiszem el, hogy tanult DM, meg Vörös tengerjárta öreg veteránjaim így szemüveg nélkül egy közönséges kis csőhalat csikóhallá léptetnek elő! Abszurdum, mint oktatójuk morgok rájuk egy pitbull elborult tekintetével.

Tobia Arba következik, ami laza kis gyakorlómerülés. Úgy hozzászoktam a nagy méretekhez, hogy a sekély kis tornyok közötti slalomozás mérsékelten lelkesített, a sok búvártól pezsgőfürdővé varázsolt víz sejtette, hogy a búvárkodás tömegsporttá vált. Azért a végére tök cool merülés lett, pár érdekes geg színesítette a fakó látótáv homályát. De hát én annyi mindenen mosolygom egyébként is, Iflap kontra Crash palackelzárása csak egyike volt a dolgoknak.

Brothers safari 4. – Nightdive

Emlékszem még arra, hogy olthatatlan szomjjal, minden merülésre kész vicsorogtam a tengerparton, csak mert még nem volt megtöltve a palackom. Ilyenkor ha éjszakai merülés került sorra, csak még jobban felszította a kedvet, főleg, ha forró nyár éjszaka nyomta ki az emberből a verejtéket és álmot. Nos, bevallom, az utóbbi időben már csak különös indokkal vagy hangulatban vagyok csak hajlandó a pihenésre szánt éjszakából éjszakai merülésre áldozni. Ennek egyik oka az, hogy kevés extra élménnyel kecsegtető helyet jegyezhetünk fel annak, aki túl van már pár tucat vadászó tűzhalon, spanyol táncoson, murénán és társain. Nos, ez a mostani éjszakai portya kötelező körnek ígérkezett, haladóimat vittem spec éjszakai, merülésre. Igaz, ezúttal a szafari legnépszerűbb éjszakai merülése indult valami össznépgyanús részvéttel, ezért olyan totál kiterjedő briefingre került sor, hogy szerintem merülés nélkül is megállta volna a helyét.

Lemerülve a vízbe, relative 20-mre lejtő letörés fogadott, olyan korallformációkkal, hogy El Shouna már itt szívembe lopta magát. Aztán a sok tűzkorall, liliombokrétákkal gazdagon, az integető kis szellemrákokkal, a féltucat dancerrel igazán kellemes emlékeket hagyott bennem. Előjött az egykori emlék, az óra 48 perces éjszakai akcióról, amihez majdnem itt is lett volna kedvem. Fegyelmezve magam, a 30-perces terv szerint a hajóhoz értünk, itt azért majd 10 percet mókáztunk a leszűrődő reflektorfényben. Na ez egy fullos nap volt, csak ha lehunytam is szemeim a víz alatt lebegtem, korallok között úszva. Na, ez a safari lényege!

Arab est: a szakács bedobja a tortát, a staff tapsol és táncol, Amir meg bohóckodik. Kicsit erőltetett műsor, a zene ugyanaz, ami a taxiból bömböl reggel a füledbe, ha pedig középre rángat egy szőrös arab férfi, hogy táncolj vele, akkor próbálj meg derűsen mosolyogni. Képzeld azt, hogy választhatsz: lehetsz lány, vagy fiú is! Óriási, cizellált, folklorikus tánc, bevallom belőlem maga a zene már elutasítást vált ki. Nos, ezzel voltunk páran egyformán így, amin Amir kicsit megsértődött, mi meg nem annyira, mint mondjuk Chris tehette volna.