Tartalék vésztörténet
Category : Karas diving blog Montenegro Uncategorized
A búvárkodásról csak keveseknek jut eszébe ténylegesen lemerülni a víz alá. Ezt tapasztalom medencés merüléseknél, vagy direktmarketingelés közben a strandolókat faggatva. Sokaknak egy dolog ugrik be elsőre: mi van, ha nem kapok lenn levegőt?
Nos, vannak viselkedésminták, gyakorlatok, amiket már kezdő tanfolyamon oktatnak. Játék: gyerekeknek nem lehet lehetetlent mutatni, mindent meg tudnak csinálni a készülékkel – ami mondjuk egy víziszonnyal jól felvértezett felnőttnek elképesztő lehet.
Hihetetlen feleslegesnek tűnhet a bailout nevű gyakorlat, mikor a búvár elzárt palackját, uszonyát, maszkját és ólmait magához ölelve bucskázik a mélybe, hogy ott kő nyugalommal és precízen beöltözzön készre. Nos, ez haladó szinten a vízbiztonság alapvető bizonyítéka egy NAUI oktató számára.
Kezdők első riadt kérdése: Na de mi van, ha nem kapok levegőt? Nem fordul elő szoktam mondani. Ezzel ellentétben az Élet meg egy keresetlen Véletlen más választ adott ugyanerre a kérdésre.
A Patrolac 12 méteres árbóca környékén lebegtünk a merülés végeztével, mikor a csoportból tempósan közelít felém gyakornok Asszisztensem. Fura, hogy palackját kézben tolja maga előtt, integet is, majd az add a légzőautomatád jelzéssel levegőt kér.