Bluebay after

Élnek rendes emberek Horvátországban, akik képesek kellemessé tenni a nyaraló, fura-finnyás búvárszerzetek szélsőséges és szeszélyes elvárásait. Ezek az emberek Pagon, a Bluebay bázison vannak? Ott biztosan, ugyanis igen kellemes túrát zártunk – zárunk ma az esti afterpartyval. Utóbbi fő témája az élővilág: Szinetár Csaba professzor Úrnak köszönhetően körvonalazódni fog az emberek előtt pár fogalom, ami egyelőre név nélkül szerepel a fényképeken.

Egy biztos: jól összejött a csapat, sok jó ember, köztük barátságok, meg jó hangulat. A merülés már csak hab volt a tortán. A nagy többség a bázis apartmanban lett elhelyezve, ami nagy könnyítés volt: sokkal könnyebb volt tartani a pontosságot. Ugyan csak egy hajóval üzemelt a bázis momentán, de két csoportban lazán elfértünk.

Agresszív kismalacként örülhettünk: rajtunk kívül csak pár német vendég volt, illetve pár Egyiptomból megismert régi búvárral sikerült kezet rázni. (aztán sörivás elől már megléptek! Micsoda rohanó világ!)

Végre a Dolini roncs felfedte titkait: belenéztünk a kísérőhajó kincses ládájába, megcsavartuk a kormányt, mindezt falmerülésekkel tarkítva. A bázis előtt is sikerült találkozni a csikóhallal, aki jó kispapaként cipelte is a növekő ikrákat. Hamarosan igazi apás szülés! – ahogyan ugye ők csinálják. Mindezen sok napsütés és merülés között sikerült búvárbarnán hazatérnem: barna kézfej, arc “maszkolva” többi fehér.

Mint a képen látszik, a hajómenedzserek meg emígyen napoznak, míg a nép merül. 🙂

Mindezekhez pedig van még sok-sokképünk: galériák hamarosan! Fináléul: Köszi a csapatnak, meg a bázisnak: megvalósítják amiért egy oktató vállalja a szervezést. Horvátországban pedig nem igen van követőjük. Rég merültem ennyire szívesen: de hát szezon csak kezdődik. Ajánljuk. (Bár Montenegro merülésekben jobb. De ezt hosszabb ügy kifejteni. és meg is tesszük…)