Út az Ördögnek

Missziós nap, célpont egy lehetséges koordináta, talán roncs. Maybe – mondja Dragan sokat sejtetően, és fölfele pislog, miközben a mélységről beszél. Értjük egymást. Nyolckor farolok be a palackokkal, csípőre tett kézzel várnak, cöccögnek. OK, az elmúlt napokban a versenyfutást mindig az idő nyerte, a száguldó mutatókat alig bírtam követni, nemhogy leelőzni! – tehát állandó késésben voltam, minden nap újabb lehetetlen kihívásával. Szóval mikor látnak, akkor kezdenek el pakolni. Kapkodva. Na, ilyet nem szabad csinálni, mert nem egészséges. Főleg azért sem jó, mert aztán ha elhúzunk kibójázni a koordinátát, be is öltözünk, majd kiderül, hogy Dragan professzorom ólomöv nélkül vág a küldetésbe…. Az blama,nem?
Egy null az Ördögnek, mivel nem volt pótsúly, valahogy a tiltott mélységbe merüléshez meg nem a horgonyt köti magára az ember. Szóval gyorsjárat vissza a startvonalra.

Jómagam még csak meglettem volna a tartalék csizmával, de a visszatérés jó alkalom volt, hogy én is magamhoz vegyem az ott hagyott búvárcipellőmet. Két profi, mi? Na húzás vissza a pozícíra, nézzük, mit is fedezünk fel!