OWD – második nap

Sharks bayről kifutni szánalmas mutatvány, sorba terelve, kapun áthaladva, táskába belenézve enged át a hatóság az egyetlen  mólóra. Oda egyesével érkeznek a hajók, ragadják el a csoportokat. Igaz, a többi kikötő is zsúfolt és lehangoló kihajózási feltételeket biztosít.

Jó, hogy korán jöttünk, a bejövő út mostanra, hogy kifutottunk sűrűn tele emberekkel. Várakozási idő: másfél óra?

Hullámos vízeken vágunk át, Tiran szigetek ötven perc. Itt snorkelezünk, ami igen viccesen indult. Látható, hogy a halaknál sokkal jobban leköti a csapatot a női combok látványa: falatnyi tanga feszül ott, ahol a legérdekesebb. A vékony szöveten anatómiai alapossággal figyelhető meg  minden részlet. Ráadásul több példányban is. Nos, a kezdeti izgalmon túl kicsit áramlásban, kicsit pedig minden fele úszunk, hatalmas snapperek (busafejű, nagyszemű halszerzet) között, rácsodálkozva a tűzkorallok erdejére. Még jó, hogy emberünk uszonyt veszített, ami csak tizenöt méterig süllyedt, ráadásul nem is hozta fel más mielőtt odaértem.

Merülés: nem vagyok büszke a startfegyelemre, négyen is sodródnak a felszínen, fittyet hányva mindennek. Pont, mint az arab hajósok. A különbség egyértelmű: mindenki tudja, hogy melyik melyiket tudja ledarálni – ezért én versenyt aggódtam Zolival, mialatt két dolgot kellett megoldani, míg vigéckedtek a legények: egy jacket cserét, meg egy ólomkomplexum biztos és kényelmes rögzítését. Ugyan volt idejük ezalatt besúlyozni, mégis ketten alulsúlyozták magukat. Ez csak a hajóforgalom újabb kísértésénél derült ki. Mindkét merülés fő mutatványai a fellövődés, a homok felrúgása és a nem tudok lemerülni a felfújt jackettől c. különszámokból tevődtek össze komplex előadássá. A végére nagyot fejlődtünk, bizakodva várom a következő akciót. Hogy rákapjanak a merülés ízére és ne csak a feladatot lássák benne: na erre a legjobb hely, a Vörös tenger.