Virtuális szolgáltatás: búvártanfolyam-szerűség

Mai topik a virtuális és a valós búváruniverzum összecsapása. A virtuális attól virtuális, hogy nincs fizikai székhelye, stabilan kapaszkodó gyökere és támaszpontja. Pont olyan, mint a gyom, felveri a fejét, elhinti a magokat, amik majd burjánzanak és elnyomják az értékes fajokat, a kultúrnövényeket. Az én üzletágam is veszélybe került, sorban jelennek meg a dílerek: ma már kaphatsz búvártanfolyamot otthon az interneten keresztül (e-learning), szóval az árut megveheted. A lényeg a vásárlás, az adásvétel, a jutalék. A szolgáltatás teljesítésére is sor kerül, de az nem a közvetítő felelőssége.

Lehet, hogy az a célod, hogy gyorstalpalón szerezd meg a merüléshez szükséges engedélyt?  Te tanulnál olyan búvároktatótól, akinek a merülőtársa (saját tanítványa) a túra első merülésén meghalt? Olyan “szakembertől” , aki még nem tapasztalhatta meg a szakmát, csak fizet érte, hogy oktatási gyakorlatra tegyen szert? Ismert link oktatótól, vagy ismeretlen újonctól? 

Szerinted mennyire fair, hogy a kuponos, bónusz, internetes kedvezményeket kínáló oldalaknál vásárolva, azok munka nélkül, 30%-ot eltesznek a pénzedből? A Te pénzedből, abból az összegből, amiből a szolgáltató szeretne építeni, gyarapodni, fejlődni a megélhetésén túl. Arra kérlek, legyenek elveid, mérlegelj! Gondold meg, mit vásárolsz, mennyiért, és kinek fizetsz és főleg miért? Ha majd 30 méteren elakad a lélegzeted és kerülget a pánik, akkor késő arra gondolni, hogy rendes búvártanfolyamra kellett volna menni!