Fényes merülés

Télben, meleg vízben merülni, ráadásul itthon, igazán fejedelmi dolog. Esetünkben karácsonyi, mert december 23-a reggelén lendültünk neki a Tata felé vezető útnak – három autóval is. A havazással tetőzve már igazi országimázs-menet volt közlekedni: a hótoló és sószóró nem járta úton csak 11 körül találkoztunk az első munkagépekkel.

Mint a vándormadarak, úgy gyülekeztünk az útszélen, igaz egy fűtött pizzériában, ahogy búvárhoz illik. Innen startoltunk a Fényes tóhoz úgy dél körül. Húzzunk bele! – idő van – tapogatni kevés.

Összeszerelni a készüléket, havazásban, az megpendíti a száncsengőket. Ritkán merül fel bennem a gondolat, hogy búvárkodni extrém sport lenne, de most nem volt ellenérvem. A hó csak hullt, fehér lepel vonta be a gőzölgő tavat, csend volt és téli nyugalom, amit a szaunás kommuna fürdőzői sem zavartak. Idilli: én is szívesen szaunázgatnék itt telente!