Minősítés mint árucikk

2015 januári hírek számadással kezdtük, írtunk árakról és arról, hogy hobby ide-hobby oda,  zordan fizetni kell ebben a világban ABC sorrendben mindenért, azon csak változtatni kéne. A premizált szakember legalábbis a szótárt lapozgatva ízlelgeti az adóztatható tárgyakat, az sem baj, ha van ilyen, az sem, ha újat találunk ki, a vállalkozások rezsije nálunk nem csökken. Búvár azonban nem izgatja magát, nem csinál forradalmat, hanem elmerül a közegében. De ott is elégedetlen vagyok.

Ideje beszélni az oktatásról. Árucikk lett. Pont. A tudás érték – illetve a megszerzésének a módja – de maga a minősítés ma már nem az szerintem. Mindenki ismer példákat.

Lehet bármilyen rendszer, bármilyen, OKJ szaktanfolyam vagy ECL, TELC nyelvvizsga stb. mi a közös bennük? Az, hogy ugyan egy szintet és normát szabnak, de feladatukat nem teljesítik. Megfizettetik elsődlegesen, magának a minősítő rendszer normáinak értéket mint árucikket, nem mint minőséget. Tehát az érték nélküli minősítés nem szelektálódik, még a piac sem veti ki magából azokat az oktatásban részt vevő szereplőket, akik nívón alul szolgáltatnak. Egy hétköznapi ember rágódhat az ismert TÁMOP nyelvtanfolyamok “sikerén” (12,6 milliárd forintért!) a diplomamentő nyelvvizsgák értékén és kivitelezési anomáliáin.