Cápakavalkád
Category : Blogroll
uplán szerencsésnek mondhatom magam – ez mindenképp fontos hangsúlyoznom. Így alkalmam adódhat pár élményt megosztani arról a kalandról, amire évtizedek óta készülök. Már az előkészület és indulás maga kaland volt!
Checkdive
Kopott turistahajók, tiptop szafarihajók és vonatók, kompok, kotrók a láthatáron, míg a szem ellát. Malétól északra, az öbölben horgonyzunk és bár az út során nem aludtunk sokat, de belefér az első napba egy checkdive. Szűkszavú, helyi angolsággal kapjuk az információkat, még kicsit zavartan szállunk a dhonira, felöltjük a búvárszereléket és három csoportban ugrunk – három vezetővel, háromfelé.
Rögtön feltűnik pár méretes pörölycápa, majd átadják a helyet a homályból előtűnő fonócápáknak, amiket a hasonló óceáni feketeuszonyúak is kísértek. Káprázik a szem, ahogy az opálos vízben meresztjük a távolt kémlelve.
Aztán megtörténik a roham: már nem csak egyke tövises ráják látványával kell beérni, hanem kisebb rajokban keringenek körülöttünk a cápák. Feltűnik egy-egy bikacápa, egyszerre gyönyürűszép és brutális a megjelenése. Aztán mindenhonnan úsznak a méteres tövises ráják, egy egész raj úszik keresztül rajtunk mintha egy csomó repülőszőnyeg elevenedne meg. Eksztázis az egész kavalkád.
Ez egy hajószafari!? Könyörgöm, a kőgát mellett merülünk, a hajóforgalom peremén, 2 percre a kikötőtől!
Második nap reggel hétkor a guidek szűnni nem akaró derűvel terelnek a merülés felé. Eksztázis robbantja szét a csoportot, az első pillanattól ott vannak a spinnerek (fonócápák). Kőrözünk a kékben, majdnem 30 méter mélyre merülve. Megkapjuk amiért utaztunk: százas létsszámú cápafalka vonul át rajtunk, bikacápa mellett tigriscápa is képviseli a nagyokat.
Még nem szoktuk meg az időzónák ugrását, reggeli közben számolunk: kedves otthoniak! Hajnali négy óra van mindjárt merülünk újra!
A nap második merülése két sziget között egy csatorna merülés volt. Már a felszínen láttuk, hogy a víz kavarog, erősnek ígérkezik az áramlás. Valóban hatalmas áramlatban kellett helytállnunk. Ez a merülés mindenkit próbára tett – a természet erejét testközelből éreztük.
A látótávolság kiváló volt, ennek ellenére a csoport kavargó falevélként szétszállt az erős sodrás miatt. Néhányan szó szerint az életükért küzdöttek az áramlatban, míg mások áramláskampóval kapaszkodva próbálták megtartani a pozíciójukat. Az adrenalin végig dolgozott bennünk, az áramlás meg rajtunk és a folyamatos küzdelem ellenére is élveztük a brutális, nyers élményt.
A legemlékezetesebb szakaszon fél tucat hatalmas teknősbe botlottunk, akik ugyanúgy küzdöttek az elemekkel, de mégis méltóságteljesen, kimérten mozogtak, mintha mit sem törődnének az áramlattal. Mondjuk az áramlat sokkal jobban lekötötte őket, mint a jelenlétünk, így történt, hogy egyikük merülőtársamat félrelökve, a hasa alatt tört utat magának.
Bár a merülés fizikailag megterhelő volt, az élmény mindent megért. Egy ilyen csatorna merülés nemcsak rutint, technikai tudást és kitartást igényel, hanem tiszteletet is követel az óceán ereje iránt.
Ezek után napnyugta merülés kínálta a dajkacápákkal történő merülést desszertnek – ami nyugodt lötyögés volt egy homokos kis medencében, nyolc méter mélyen. Igazi búvár-cápa találkozó, amit igazából át kell élni, kevés rá bármi mezei szócséplés!