Elpuhult, korcs és rémhírkeltő, gyáva dolog előre bemosakodni és azt mondani: hideg lesz, hó, fagy. Más szóval az, ami a naptárban is benne van: tél. A következményektől tartózkodunk! – sugallják a szóvivői különböző intézményeknek. Tökéletesen elegem volt abból, hogy ezt hallgassam. A média már egy hete ijeszteget bennünket azzal, hogy árnyalja, mennyire durva helyzethez fog vezetni, a naturális tényállás, miszerint hideg évszak van. Nem az a fajta, amikor 15 fok van, hanem a klasszikus, a hóeséses változat. Elfejetettük, hogy mi a réteges öltözködés, az autók jégből való kikaparása, akkuk feltöltése, hólapát használata, hófúvás, hóeltakarítás? (megtakarítás, ha nincs hó, ezt tudják a szerveink, erre épít a gazdaság?) Télen hideg van – pont. Annyira, hogy arra gondoltam, talán korcsolyázhatnék is. Így barátnőstől pénteken kimentünk a koripályára. Műjégpálya, bár -17 fok van. Talán ezért nem voltak kinn többen mint húsz ember? Én azért azt vártam, hogy az emberek ilyenkor nem hisztériásan otthon a híreken sopánkodva tűnődnek a hidegen, hanem normálisan viselkednek. Igaz, régen csak akkor lehetett korizni, Ha tartósan és mélyen mínuszok voltak, most meg ugye van műjég, nem kell strapásan mínuszban csúszkálni. Miért nem? Elpuhult a világ?
Aztán lám, vannak cégek, akik már pénteken a hidegre hivatkozva, délben befújták a hétvégét! Az emberek elkezdtek bespájzolni, mondván péntektől már hó is esik… Olyan feszültségkeltést trombitáltak a híradók, hogy már csütörtökön felvetődött, hogy mondjam le a szombati edzést, amihez ugye Graz elérése szükséges. Magam is felmentem időjárásos oldalakra, sőt, felhívtam a graziakat, hogy szerintük mi a prognózis ott északon, a hegyek tövében? Mindegy is: lemorzsolódott létszámmal, hatan maradtunk a tényleges indulásra, mert hogy az indulás mellett döntöttünk, látva, hogy nincs semmi akadálya az útnak, ha pedig mégis esik a hó, akkor is célba kell , hogy érjünk.
Felnőtt emberek viszonya az időjáráshoz tehát elég fura. Gyerekes, analfabetizmussal dugják fejüket a homokba. Mindent, gondolkodás nélkül elhisznek lassan, csak megfelelő módon és megfelelő mennyiségben kell elmondani. Emberek! Az adott céltérségre várható időjárás, az soha nem azonos egy általános, adott esetben valljuk be, Budapestre viszonyított előrejelzéssel. Mi itt 220 km-rel, pár kisebb hegyvonulattal odébb vagyunk. Ha kinézek az ablakon, akkor sem azt látom, hogy milyen időjárás van az Adrián, illetve, hogy ami Pesten van, annak semmi köze a 400 km-rel és magas hegyekkel szépen elválasztott, tengernyi víztömeggel mediterranizált horvát tengerpart aktuális időjárásához! Évekkel ezelőtt történt, hogy mentünk merülni a tengerre és emberünk telefonon vonult vissza, mondván locsog az eső. Na olyan napos és meleg hétvégém sem volt még talán soha, mint akkor…
A hosszú bevezető után, vissza a télbe. Tavi korcsolyázást, jég alá merülést és persze Tauchturmot szerveztünk egy napra. Hatosban indultunk neki a búváros busszal. Sima, hómentes utunk volt, jóllehet, országos havazásokról szóltak a hírek. Korcsolya helyett csak meredtünk a tóra, hideg szelek fújtak be a meleg kabátok alá. Percek alatt kipipáltuk a környezettanulmányt, s bár lehetett volna jég alá merülni, de egyke lettem volna. Két napirendi pont lett hát kiiktatva öt perc alatt. Így aztán a toronyhoz időben érkeztünk. Első látásra a helyi osztrák búvárbolt árai jónak tűntek, kisebb számolgatás után, kiderült, hogy az akciós árak úgy, ahogy megállják a helyüket.
13:10-kor szinte egységesen áztunk már. Négyes freedive, két fős scuba, meg egy videokamera. Lendületből értem a vízbe, amitől megborzongtam. A hűs víz behatolt a ruha alá, miközben én melegebb érintésre számítottam. Nos, legelső évben tényleg meleg volt a víz, az mostanra veszített a hőfokából: legközelebb már 5 mm-es overallban jövök – döntöttem el. Felálltunk köredzésre, hogy egymás után hajtsuk végre a merüléses gyakorlatokat. A két novemberi tanonc Lackó és Dávid könnyedén elérték a 10 méteres aljazatot. Én is mentem persze, bár a süllyedéssel kevésbé elégedett voltam, hogy csak lassan, szakaszosan, erősen préselve tudom egyenlítésre fogni a füleimet.
A negatív süllyedés és a lélegzet visszatartásos bemelegítés után jött az élmény: a merülés, a szabad lebegés! Nagyon jó volt, ellazultam teljesen: ilyenkor ha este lefekszem, visszaüt ez a az állapot, teljesen kikapcsolt, ellazult állpotban ér az álom, aminél nyugodtabb, teljesebb nem igen adatik meg.
A hazaút már mutatott némi fehéret, hóborda volt az autópályán is, ami ötven km után elkopott. Száraz hazaérkezés volt. Mivel hogy a hó országszerte fennakadásokat okoz, csak Szombathely térsége szürke, a város egyetlen szánkózási lehetősége a műhó! Az emlékművön hóágyú garantálja az alapokat, a hőmérséklet -14 fok. ez kella téli sportoknak! Másrészt pont a baráti kör mondja le a vasárnapi síelést. Hívatkozási alap: tél van, hideg, szél, hó, stb. Kimegyünk hát korcsolyázni. Reprezentatív felmérés: 3 kicsi gyerek, 8 középiskolás és 5 harmincas koris uralja az üres pályát. Nem értem az embereket, vagy mi vagyunk extrémek? Utóbbi címet visszautasítom, bár az az érzésem van, hogy valhaogy nem vagyok szinkronban korunk értékrendjével, moráljával és életvitelével. Remélem, tévedek és csak a hidegtől van ez az érzéki csalódás.
Foto galéria / Video intro 2008,néma / Kapcsolódó írások:
Apnea alapok – Szabadtüdős merülés. Mindenkinek mást jelent, de alapvetően két ember van: az egyik, aki megtapasztalta, a másik, aki még nem. — // — Nos, előbb utóbb rájöhetünk, hogy teljesen hétköznapi teljesítmény három percig visszatartani a légzést, vagy elérni a húsz méteres mélységet. Ez pedig még csak a kezdet…
Tauchturm commando – Ha valakinek a szíve gyorsabban ver a tiszta kékségbe letekintve, bizsereg a langyos víz súlytalan ölelésétől, akkor könnyen megérti, miért volt gyönyörű élménybenrészünk. Igazából bárhol, bármikor, maga a víztömeg képes az emberben lakó kétéltűt felébreszteni, ami egy búvároktató részéről nem is hihetetlen. …
Alapvetően igyekszünk olyan helyeken merülni, amik valamilyen okból gazdagabb látványvilággal ajándékoznak meg bennünket. Na de miért is gazdagabb egy merülőhely? Mik azok a tényezők, amik kedveznek az élőlényeknek? Erre világít rá a kurzus, mesélve az élőlények meghatározó igényeiről. Könnyű belegondolni melyek ezek: táplálkozás, élő és búvőhely, szaporodás, ezen belül pedig különleges specializálódások és együttélések példái jelentik az előadások fő témáit. Más szemmel nézve, ezen túl többet látunk majd a színes szikláknál. Egy újabb ajtó tárul ki előttünk és mi beljebb lépünk a titkokat rejtő világ felé. Egy újabb uszonycsapásnyival legalább.
Azt mondtuk, közeleg a nyár. Pár tanonc nem csinál nyarat, de azért a készülődés jelzésértékű, hogy a programok, amiket kitűztünk (amiket még majd tunningolok) azaz a merülés, az jelent valami vonzerőt. Most csak a medence parton sorakoztunk még, túlontúl komótosan is. A felszereléshez szoktatás olyasmi, mint a belovagolás? Annyiban biztos, hogy a mi alanyaink sem szoktak a hámhoz, a felszerelés nyújtotta “komforthoz” – így aztán, hogy bemutassák a scuba egyszeregyet, az bizony nem volt kis kihívás. Nekik sem. Egyet azonban komolyan gondolok: a víz, a vízben való mozgás, lebegés, úszás az a legjobb rávezető módszer, olyan, ami után a készülék használata semmi kis gyerekjáték, a tanfolyamon elhangzó instrukciók csak meghökkentő adalékok. Éppen kalapálom összefele a szakirodalomból az edzéstervet, mert kezd olyan stádiumba érni az edzésmunka, hogy valami alapra kell helyzni az úszogatást. A víz alatt úszás jó. Olyan,mintha kicsiket merülnék. Szeretem. Jobb búvár leszek tőle.
